Fekete ⤷ myg ✔︎

Hatodik rész: Még egy csészével.

Három hónapja dolgozom az irodában. Egyre több cég fordul felénk bizalommal. Az első hónap ehhez képest semmi sem volt. Most már semmi időm nem maradt. Alig vagyok otthon, jóformán itt élek a laptopommal. Rengeteg munkánk van, amiket nem győzünk írni folyamatosan. Soheevel és Jihoval sem találkoztam már lassan három hete, de még szerencse, hogy van telefon. Viszont a kávézóba, amikor csak tudod megyek. Yoongival minden nap beszélek telefonon vagy épp akkor, ha a kávézóban vagyok. Ez a három hónap nagyon összekovácsolt minket, sikerült megnyilnunk egymásnak, ami meg is látszik rajtunk. Sokszor szóba került külsős program is, hogy ne csak a kávézóban legyünk, de eddig egyszer tudtuk összehozni, hisz neki ott a nagy forgalommal működő üzlete, nekem a rengeteg iromány.

A főnököm volt olyan jó lelkű, hogy adjon pár napos pihenést, így most ez az első szabadnapom. Novemberi hónapunk már a végét járja és már December kopogtat az ajtainkon. Az időjárás egyre hidegebb és szárazabb. Így kinézve az ablakon, egyből el is ment a kedvem bármi olyan dologtól, aminek köze lenne ahhoz, hogy Én kilpéjek a befűtött lakásomból. Ennek eredménye képpen elmaradt a bevásárlásom is, ami muszáj lett volna, de még sem voltam rá képes. Nagyot sóhajtva nyúltam a gőzölgő bögrémhez és azt kezembe véve kuporodtam le a kanapéra. Magamra terítettem a puha pokrócomat, majd magamhoz véve laptopomat újabb munkába kezdtem.

- Csodálatos napot kívánok Egyetlenem! - nyitott be a lakásba Jiho. Nyugodt lényemet ezzel úgy megijesztve, hogy ha most a bögrében lett volna még forró kakaó, az már biztosan a laptopomat áztatná.

- Te mit keresel itt? - kérdeztem miközben minden egyes cselekedetét végig követtem.

- Bevásároltam neked itthonra. - vont vállat miközben pakolni kezdett a konyhában. – Nagyon hideg van kint. Teljesen átfagytam, szóval igazán csinálhatnál nekem egy meleg valamit. - nézett rám a szatyrok mögül.

- Mit szeretnél? Kakaó, tea vagy kávé? - fordultam felé.

- Tudsz jó kávét főzni? - vonta fel szemöldökét. Elgondolkodtam a kérdésen, majd hangosan hümmögve a barátomra emeltem tekintetem.

- Azt nem én tudom. - feleltem, majd a gondolatra elmosolyodtam. – Inkább csinálok teát, azt úgy is szereted. - amíg teát készítettem, Jiho elterült a kanapén és a csatornák között kapcsolgatott. A kész teákkal a kezemben mentem a kanapéhoz, majd barátom kezébe nyomtam a bögrét és leültem mellé.

- Jó lett volna a kávéd is. - kortyolt bele a forró italba. – Tök mindegy mit iszok. Ital az ital, nem? - vont vállat.

- Tudod a kávé teljesen más. - ráztam a fejem nemlegesen, ezzel cáfolva az állítását. – Ez sokkal több egy egyszerű italnál: ez egy esemény, egy hely, ahol lehetsz, de nem egészen olyan, mint igazi helyszín, csak elmerülhetsz magadban, időt ad, de nem igazi órákat, vagy perceket, egy esélyt ad, hogy önmagad lehess, és igyál még egy csészével. - fejtettem ki.

- Hű, Eun! Most elgondolkodtattál. - dörzsölte meg állát.

- A kávé akkor igazán jó, ha, amikor iszod, időt ad a gondolkodásra. - mosolyogtam. – Szóval, most jobb ötletnek tartottam a teát, mint a kávét. - tettem hozzá.

Percekkel később Jiho észrevette a laptopomat, amiből akkora balhét csinált, hogy attól tartottam kihívják a rendőröket ránk a szomszédaim. Végeredményként az lett, hogy Jiho kikapcsolta a laptopomat és bevitte a hálószobámba, majd visszajött és megtervezte a teljes napomat, amiből persze Ő sem maradt ki. Így következett az, hogy tartottunk egy film maratont, majd meg kellett néznem vele a sorozatát, amit pontban délután négykor adtak a tévében. A sorozat mindössze egy óráig tartott, aminek a végén Jiho hisztit csapott. Ismerve a legjobb barátomat, tudtam, hogy képes lesz egész nap hitetlenkedni a mai részről, pont ezért találtam ki, hogy főzzünk magunknak valamit vacsorára, akkor talán elfelejti.

- Ügyesen összedobtuk ezt is! - nézett végig az asztalon büszkén.

- Együnk! - kaptam kezembe az evőpálcikákat.

Vacsora után felhívtuk Soheet, hogy tartsunk egy szinte minden napos esti beszélgetést, aztán elköszönve tőle nyugovóra tértünk.

- Miért kell mindig egy ágyban aludnod velem? Huh? Sosem férek el melletted. - nyafogtam.

- Bezzeg ha nem Én aludnék veled, ha nem más az nem lenne probléma, jól mondom? - háborodott fel. – Főleg, ha arról a baristáról lenne szó. - bökött oldalba.

- Mi? Miről beszélsz Jiho? - ültem fel az ágyon hirtelen, aminek köszönhetően a mellettem fekvő majdnem lefordult az ágyról.

- Nagyon összebarátkoztál vele, elég rövid idő alatt, ami nem vall rád. - válaszolt.

- Értem, de még sem. - néztem rá, mire sóhajtott egyet.

- Drága, kicsi Eunhye! Nem kell mindent érteni. Inkább feküdj vissza és aludjunk. - karon ragadott, majd visszahúzott mellé. – Jó éjszakát Eun!

- Neked is Jiho!