Fekete ⤷ myg ✔︎

Második rész: A finom kávé illata.

A felmondó levelem beadása óta három nap telt el. Az eltelt három napban munka után keresgéltem és barátnőm biztatására indultam a pályázaton is, amit minden évben indítanak az íróknak.

- Megnéztük az önéletrajzát Eunhye, de sajnos nem felel meg a kritériumoknak. - utasítottak el ma már hetedjére.

- Szeretném pontosan tudni, hogy miért. Esetleg elmondaná? - kérdeztem még viszonylag visszafogottan.

- Az a helyzet.. - köszörülte meg a torkát. - Hogy az ön korában már nem igazán veszünk fel a céghez alkalmazottakat. Nagyon sajnálom. Vissz' hall'! - hadarta el, majd bunkó módon, meg sem várva reagálásomat rám tette a telefont.

Reggel hét órától fent vagyok, járkálok és telefonálgatok munkaügyben, de eddig minden helyen visszautasítottak vagy azt mondták később jelentkeznek, de hát mindannyian tudjuk, hogy ez legtöbbször egyenlő azzal, hogy nem fogják felvenni az embert, hogy dolgozzon.

Hazaérve Jiho fogadott a kanapémon fekve, miközben sörözve a tv-t bámulta.

- Hát te hogy jutottál be? - sétáltam a kanapé mellé.

- Tudom hol tartod a pótkulcsod. - vont vállat. – Gyere huppanj ide mellém. Találtál már valami munkahelyet? - érdeklődött.

- Az utolsó cég ahova jelentkeztem útközben hívott, elutasítottak. - meséltem szomorúan.

- Nekik mi volt a kifogásuk? - sóhajtott.

- Mint az összes többinek Jiho. - nevettem el magam, aminek a vége az lett, hogy sírva fakadtam.

- Jaj drágám, ne pityeregj itt nekem. Minden rendben lesz. - ölelt magához.

- Együnk inkább. - toltam el magamtól, majd felálltam és a konyhába siettem, hogy valami kaját összedobjak magunknak.

- Beszéltél ma Soheevel? - sétált be a konyhába Jiho.

- Beszéltem, délután találkozom vele a kávézóban. - meséltem.

- Rendben. Ha nem bánod ma itt alszom.

- Azta! Eddig nem szóltál, hogy itt fogsz aludni. Most mi történt veled? - néztem rá meglepődve.

- Ne legyél már ilyen! Mindig szólni szoktam. - morgott, majd elnevette magát.

- Ne hazudj! - nevetve neki dobtam a konyharuhát, mire kiszaladt a konyhából.

Fél óra alatt sikerült összedobnom egy jó kis ebédet, majd evés után Jiho visszavonult a nappaliba, Én pedig neki álltam készülődni.

Sohee a kávézóba rendelt engem délután négy órára. Pontban négyre meg is érkeztem, de azóta eltelt már egy óra. Írtam neki üzenetet és telefonáltam is, de egyikre sem reagált. Vártam öt percet, majd újból kezembe véve a telefont tárcsáztam barátnőmet, reménykedve, hogy most már tényleg felveszi.

- Eunhye! - kiáltott a telefonba. – Váltsunk kamerára!

Fülemtől elvéve a telefont a bárpultnak döntöttem pont olyan szögbe, hogy barátnőm jól lásson.
A remek wifi vételnek köszönhetően barátnőm arca is pár másodpercen belül tisztán megjelent.

- Kurvára azt hittem, hogy szivatásból késel, amiért legutóbb Én is késtem, de ahogy látom nem ez történt. Szóval magyarázatot követelek Kang Sohee! - mutogattam rá fenyegetően.

- Bent kellett maradnom az irodában, mert elrontották a dokumentumokat és nekem kell helyrehoznom és kijavítanom az összeset. Rettentően sajnálom Eun! Ígérem bepótoljuk! - sóhajtott.