Fekete ⤷ myg ✔︎

Tizennegyedik rész: Mint még soha

Dermesztő hideged
csontig hat február.
Hiába hiteget
a csábos napsugár.

Jég csillan a fényben,
sziporkázik a hó.
Sarki szél kezében
ostor leng... csattogó...

Korbácsolja testem
észak éles szele.
Nem véd meg most engem
ruhám több rétege.

Arcomba havat hord,
karmaival has'gat.
Úgy ül győzelmi tort,
fát, bokrokat szaggat.

Békülj meg február,
látod ajkam lila.
Ne legyek végre már
a fagyhalál fia!

Enyhüljék a kemény
orkánok ereje.
Kezdődjék új remény,
s olvadás ideje!

Csorduljék az eresz,
napsugár melegíts.
S hogyha nagyon szeretsz,
új tavaszba repíts!

- Ismét külföldi írót tettek az újságba. - sóhajtva tettem le az irodalmi újságot, amit minden nap veszek munkába menet.

Az irodába érve köszöntöttem a munkatársakat, majd helyet foglaltam és kezdődhetett a papír munka, amivel már lassan egy hete el vagyok maradva, ugyan is egyre több kerül az asztalomra és alig bírom felvenni a ritmust, valamint ott a rengeteg kézirat, amiket vagy kiadunk vagy "megy a levesbe" csak, hogy idézzem kiadónk elnőkét.

Az ebéd időm nyugodtan telt. Csapatostúl mentünk egy közeli étterembe és még időm is volt ejteni egy találkozót Jihoval, mert valami fontos mondani valója volt. [...] Nyolc óra munka után fáradtan léptem ki az irodából. A szokásos útvonalra térve indultam volna haza, ha valaki nem nyúl a karom után és ránt maga felé. Ijedten fordultam a személy felé, majd amikor megláttam ki is volt a tettes, nagy mosolyra húztam ajkaimat.

- Sohee! - ugrottam legjobb barátnőm nyakába.

- Szia Eun! - ölelt magához nevetve. – Olyan rég láttalak. - szorongatott.

- Te beszélsz? Hónapok óta nem hallottam a hangod. Az öcséd töltött fel a családotokról egy képet még karácsonykor. Úgy láttalak. - tóltam el magamtól. – Nagyon hülye szokásod ez, hogy kikapcsolod a telefonod, ha elutazol a családhoz. - böktem meg a lány mellkasát.

- Ne haragudj, de tudod milyen a családom. Nem szeretik, ha ez a 21. századi hiperkütyük használatban vannak. - nevetett kínosan.

- Mikor értél haza?

- Igazából már tegnap óta itthon vagyok, csak ahogy hazaértem kidőltem, mint egy fa, és egész nap pihentem. Ma elintéztem pár dolgot, amit a hónapok alatt elkellett volna, aztán gondoltam eléd jövök. - mesélt.

- Gyere menjünk fel hozzám. - biccentettem, majd meg is indultunk.

Sohee kijelentette útközben, hogy ma este nálam alszik, így hát, amint hazaértünk neki az első dolga a fürdés volt. Megmondom őszintén néha otthoniasabban mozog a saját otthonomban, mint Én. Összedobtam egy gyors vacsit, s amíg a drága barátnőm pancsolt, leültem a kanapéra és betartva ígéretem, tárcsáztam a már megszokott telefonszámot.

- Otthon vagy már? - szólalt meg a telefon túlsó végéről.

- Üdv neked Yoongi. - köszöntem. – Igen, lassan fél órája itthon vagyok.