Fekete ⤷ myg ✔︎

Huszonötödik rész: Mondás szerint

Nagymamám mondta mindig, miszerint a tavasz, a legjobb időpont a változásra, és a változtatásra. Mai napja a tavasznak pontosan erre illik. Eunhyevel is megbeszéltük a dolgokat tegnap, így mától kezdve – ami a szerelmet illeti – probléma mentes.

Korábban ébredtem, mint Eunhye, aminek most kifejezetten örültem. Szerettem volna meglepni valami kis reggelivel. Óvatosan kikecmeregtem mellőle, hogy ne ébresszem fel, majd halkan kilépkedtem a szobából, célba véve a konyhát. Amíg összehoztam egy gyors reggelit, addig nem hagyhattam ki a kávé főzést sem. Imádtam Eunhyenél kávét készíteni a profi gépe miatt, amit sosem értettem, hogy neki miért van ilyenje, hisz köztudott, hogy Ő és a kávé nem jó barátok.

- Jó reggelt! - vállam fölött hátra pillantottam, mikor meghallottam Eunhye hangját.

- Neked is Pici. - mosolyogtam rá, majd visszafordultam a konyhapult felé. Becézésemre hallottam, ahogy hirtelen megtorpant.

- Pici? - motyogta halkan, majd tovább slattyogott, s ledobta hangát hangosan a székre. – Yoongi? Te mit csinálsz? - hangján hallottam, hogy még csak most ébredt fel teljesen és tért a jelenbe.

- Reggelit csináltam neked. - fordultam felé tálcával a kezemben, ami meg volt pakolva a reggelivel és kávéval. – Felavattam a konyhádat. Remélem nem haragszol meg érte. - villantottam ezer wattos mosolyomat, amit csak Ő látott még.

- Hmm.. Nem is tudom. - kezébe vette a forró feketével megtöltött bögrét, s belekortyolt. – Jézus Yoongi! Ez rohadt finom! - tette le hirtelen a bögrét és nézett rám ámulva. – Jó, végülis ez van akkor ha nem Én főzök kávét azon a hiper-szuper kütyün.. - halk megjegyzésére kénytelen voltam elkuncogni magam, amit nem vett magára, ugyanis Ő is mosolyra húzta ajkait.

- Tudod, van egy mondás.. De biztos vagyok benne, hogy nem hallottad még. Egy oktatóm mondta nekem még évekkel ezelőtt.

- Csupa fül vagyok Min Yoongi. Iszom szavaidat. - mosolygott tovább, miközben kezeivel támasztotta meg fejét az asztalon.

- A mondás úgy szól, mi szerint a kávé olyan, akár a szerelem.. - hatás szüntet szerettem volna tartani, de kíváncsi barátnőm nem bírta, hogy ne szóljon közbe.

- Én ezt nem értem.. Miért? - egyenesedett ki a széken, értetlen arcot vágva.

- Azért, mert minél nagyobb odaadással készíted, annál finomabb. - fejeztem be mondandómat, ezzel választ is adva Eunhyenek.

- Jaj te.. - somolygott.

- Na, inkább együnk. - biccentettem a tányér felé. Neki pedig nem kellett kétszer szólni.

- És mond, csinálsz ma valamit? - érdeklődött.

- Ami azt illeti a kávézóba be kell mennem interjúztatni, meg elkell intéznem pár dolgot az üzlettel kapcsolatban, de ezeken kívül teljesen szabad vagyok. - meséltem. – És te?

- Yoongi, én szeretnék elmenni veled a kávézóba. Ha nem probléma. - szólalt meg halkan. Hirtelen jött hanglejtését nem tudtam mire vélni.

- Dehogy probléma Pici! Nyugodtan jöhetsz akármikor, tudod jól Te is. - nyúltam kezéhez az asztalon keresztül. – De.. Valami baj van? - néztem rá aggódva.

- Nincs semmi baj, csak szeretnék Jihyotól és Yoochuntól elnézést kérni, amiért elhanyagoltam őket. Soheeval és Jihoval is beszélnem kell erről. Bíztak bennem és tudták, hogy rám bármikor számíthatnak, és most amikor kerestek, cserben hagytam őket. Érzem, hogy haragudnak rám. - annyira szomorú volt és letört, hogy úgy éreztem mindjárt elsírja magát.