Fekete ⤷ myg ✔︎

Tizenkilencedik rész: Gyönyörű vagy

Hétfőt termeszétesen mással nem is kezdheti az ember, mint sem egy igazi korán keléssel, ami talán fájdalmasabb, mint egy fej fájás. Kivéve azoknak, akik munkanélküliek vagy épp szerencséjük van és volt lehetőségük kivenni a mai napot, így ők pihennek. Személyem szerint valamilyen szinten belelógok a harmadik felébe a felsoroltaknak. Ugyan' már reggel hatkor talpon voltam kocsikázva a kávézóhoz, még is az ott töltött két óra után haza is mehettem pihenni. Bár ez is másképp van, mint egy egyszerű szabadnap, ugyanis a kávézó felújítási munkálatok alá került, ami azt eredményzete, hogy minden ott dolgozót szabadságra küldtem. Beleértve persze magamat is. Így hát most egy hétig mindenki pihenni fog és elfelejtheti a frissen lefőtt kávék adta aroma illatát, amit már olyan töményen éreztek a dolgozó emberek, hogy néha rosszul létre panaszkodtak. Nem csodálkoztam, hisz bevallom Én is néha rosszul vagyok tőle, pedig nekem ezzel kapcsolatos szakmám van. Szégyen vagy sem, de ez az igazság.

A korai délelőttömet a pihenésnek szenteltem. Legszívesebben elaludtam volna, de míg a kocsiban ülve vezettem hazafelé, Yoochun telefonált, hogy szeretne velem és Jihoval találkozni délután. Így hát nem igazán mertem elaludni, mert ha az bekövetkezett volna, valószínű másnap reggel ébredtem volna fel. [...] Pihenés után, egy frissítő zuhany következett, majd egy kényelmesebb utcai ruhába öltözve indultam útnak a megbeszélt találkozóhelyre. A helyszínen már Jiho és Yoochun is ott voltak. Kikértem egy hideg ásványvizet, majd a fiúk mellé ültem.

- Miért nem iszol rendesen Yoongi? - tolta felém a korsó sörét, ami igazán hívogató volt, de kénytelen voltam kontrollálni magam.

- Vezetek Jiho. Ilyenkor nem ihatok tudod. - ráztam a fejem tiltakozóan. – Inkább azt meséljétek miért gyűltünk mi itt össze..

- Miért? Csak úgy nem lehet összeülni? - értetlenkedett Jiho.

- Yoongi hyung nem olyan, aki csak úgy összeül a haverokkal egy sörözésre, hogy traccspartit tartsanak, mint a nők többsége. - szólalt meg halkan Yoochun, mire helyeslően bólogattam.

- Akkor valaki mondja el nekem miért vagyunk itt. - nézett rajtunk végig. – Melyikőtök akart beszélni?

- Biztosan Yoochun. - fordultam felé. – Mond, valami baj van?

- Hyungjaid meghallgatnak és ha kell segítünk. Szóval hadd halljuk, mi a problémád.

- Tetszik nekem valaki. - bökte ki, mire Jiho széles mosolyra húzta ajkait, Én meg elnevettem magam Jiho arcát látva. – Most miért csináljátok ezt? - hisztizett a kisebb.

- Nem gúnyolódunk Tökfej! - lökte meg oldalról Jiho. – Ez egy király dolog. Ki az öcsi?

- Hát... - a fiatal fiú már kínjában azt sem tudta mit tegyen magával. Zavartan túrta haját folyamatosan, majd óvatosan rám nézett. Ugye nem? – Jihyo az. - szorította össze szemeit, míg szájával ugyan így tett. Akkora sóhaj hagyta el a számat a megkönnyebbüléstől, hogy az asztalnál ülő barátaim kérdően néztek felém.

- Csak örülök neki. - feleltem. – Összeilletek.

- De várj öcsi. Ezzel mi a baj? - tért a lényegre Jiho.

- Az, hogy lehet Én nem jövök be neki. - sóhajtott.

- Olyan buta vagy. - fogta fejét az idősebb. – Egy helyes, okos, rendes és kedves fiú vagy, akivel ráadásul nagyon jó viszonyban is van a lány. Tudom a történeteteket is, így ennek az lenne a legjobb vége, ha összejönnétek, aztán együtt halnátok meg. - magyaráz, miközben lehúzta a korsó sörének utolsó kortyjait. Yoochun szemei kikerekedtek, ugyanis nem épp erre számított Jiho beszédének végén.