Fekete ⤷ myg ✔︎

Huszonharmadik rész: Szerintem

A telefonom hangos csörgésére riadtam fel. Kezeimmel kétségbeesetten matattam telefonom után, a teljes' sötétbe boruló szobámban. Megtalálva a hangos tárgyat, fogadtam a hívást.

- Azonnal kelj fel Min Yoongi! - hallottam meg barátom mélyen búgó hangját a telefonban. – Haver! Már egy órája hívlak és észresem veszel. Milyen barát vagy te Min Yoongi? Hah? - korholt le.

- Mhmm..

- Ne dünnyögj a telefonba. Kelj fel és készülődj, mert egy óra múlva randink lesz. Szóltam Yoochunnak is.

- Milyen randi Jiho? Mi a francról beszélsz? - ültem fel az ágyon.

- Ha nem leszel itt egy óra múlva, Én és Yoochun szakítunk veled, értetted? - Jihoval folytatott párbeszédem olyan volt, mintha a volt barátnőmmel beszéltem volna telefonon. – Amúgy csodás időnk van. Húsz fok lesz ma, a nap folyamatosan sütni fog és.. - kezdett a trécselésnek.

- Jesszusom Jiho. - sóhajtottam fel hangosan. – Csak küld a címet és hagyjál.

- Jól van te kavics, hívj ha majd elindultál. - morgott, majd meg sem várva reagálásom, rám tette a telefont.

- Nem hiszem el, hogy korán reggel képes felébreszteni. Pedig tudja, hogy ma szabadnapos vagyok. - magamban morogva bújtattam lábaimat az ágy melletti papucsomba, majd kicsoszogtam a hálóból. – Nekem szükségem van a pihentető alvásra. Ezt olyan nehéz megérteni? - álltam meg a nappali közepén, miközben karjaimat széttártam. – Ah, nézz oda! Most már normális sem vagyok. - ráztam a fejem. - Szánalmas vagy Min Yoongi. - ingattam fejemet, s neki álltam kávét főzni.

Kávézás közben vettem észre, hogy egyáltalán nincs már korán reggel, ugyan is az óra lassan a delet üti. Elvégezve az otthoni teendőimet, álltam neki a készülődésnek, ami csak egy gyors zuhanyt és egy utcai öltözet felvevését jelentette. Elgondolkodtam azon, hogy taxival megyek, mert miután Jihotól megkaptam a címet, egyből tudtam, hogy itt bizony ivás lesz, de mivel utána terveztem Eunhyehez is menni, így maradtam a saját kocsimnál.

- Ezen a helyen miért vannak ilyen sokan? - ültem le az asztalunkhoz fintorogva.

- Ahh, hyung! Szia! - integetett boldogan Yoochun.

- Mi van kavics? Nem tetszik, hogy emberek között kell lenned? - szólt be Jiho.

- Most te haragszol rám? - mutattam rá.

- Igen! Nem vetted fel a telefont! - tette keresztbe kezeit mellkasa előtt, Én pedig hirtelen ismét az előző kapcsolatomban éreztem magam. Létezik ilyen emberek?

- Istenit már! Aludtam Jiho.. Bocs, hogy nem vettem fel. - sóhajtottam. – Amúgy te szoktad ezt csinálni. Akárhányszor hívlak, sosem veszed fel a telefont. - csaptam le a labdát. Jiho szája tátva maradt, majd inkább kikért egy sört.

- Olyan vagy hyung, mint a lányok. - nevette ki az idősebbet.

- Fogd be és igyál. - tette a szájához a sörrel teli korsót. – Lányokról jut eszembe! - emelte fel ujjait. – Miért Soheetól kell megtudnom, hogy egy számomra fontos személlyel voltál randin és még le is kaptátok egymást? - dőlt előre, ezzel az aurámba lépve. Szóval Eunhye elmesélt mindent.

- Mi? Hyung! Ki az? - a fiatalabb hangja egyre izgatottabb lett.

- Csókolóztál a húgommal haver! - kiáltotta el magát, mire az egész helyiség úgy nézett ránk, mint ha valami borzalmasan rossz dolgot tettem volna.

- Jiho, ne csináld már. - súgtam neki. - Mindenki minket néz. Ez tök kellemetlen.

- Hát még nekem mennyire kellemetlen volt, amikor Sohee elmesélte az egészet, majd visszakérdezett, hogy: "Jaj, neked Yoongi-sshi nem mesélte el? Hisz ti olyan jó barátok lettetek, azt hittem egyből elmondja." - hangját elvékonyította, ezzel is elutánozva az említett lányt.