Fekete ⤷ myg ✔︎

Tizenharmadik rész: Csak magadra.

A reggelünk nem telt valami fényesek. Yoongival úgy döntöttünk, hogy elmegyünk reggelizni – de nem az Ő kávézójába –, mert nem volt kedvünk reggelit készíteni. Ugye ezzel eddig nem volt semmi baj. Ám, de ránk szakadt az ég, amint kiléptünk a kávézóból. Megpróbáltunk taxit hívni, hisz nem voltunk közel a lakásomhoz, de sikertelenül végződött, így teljesen feladva, a zuhogó esőben lesétáltunk vagy tíz hosszúra nyúló utcát, hogy a buszmegállóhoz érjünk, ami viszont az utcánknál tesz le minket.

A vizes cipőink tocsogtak a padlón, míg ruháink teljesen ránk tapadva, hajunk pedig olyan volt, mintha haj mosásból jöttünk volna. Teljesen átfagytunk és folyamatosan rázott minket a hideg. Yoongi előre küldött, így a száraz ruhadarabokat magamhoz kapva rohantam a fürdőbe, hogy a meleg víz alá álljak és hajat mossak. Húsz perccel később pedig cseréltünk. Amíg a fürdőben volt, felmostam hiszen az egész lakás vízben állt, majd neki álltam teát főzni. Épp a teafiltert tettem a felforrt vízbe, amikor csöngettek. Ajtóhoz csoszogtam, majd kinyitottam azt. Meglepődöttségem teljesen biztos, hogy kiült az arcomra.

- Szia unnie! - integetett mosolyogva Jihyo, Yoochunnal az oldalán. – Remélem nem zavarunk.

- Nem de hogy zavartok. - álltam arrébb ezzel jelezve, hogy beljebb jöhetnek. – Mi járatban?

- Hiányoztál nekünk noona. - válaszolt a fiú, helyet foglalva az ebédlő asztalnál.

- Ti is nekem gyerekek. De hogy-hogy ilyen korán itt vagytok? - érdeklődtem. – Valami baj van? - kérdésemre Jihyo arcra teljesen más formát vett fel, míg Yoochun elnézett.

- Nem nincs semmi. Csak kíváncsiak voltunk rád. - válaszolt a fiatal lány.

- Engem ezzel nem tudsz megetetni Jihyo-sshi. - ráztam a fejem nemlegesen. – Mond, mi a baj.

- Unnie! Én ezt már nem bírom. - kiáltott hangosan. – A főnökünk maga az ördög unnie! El sem tudom mondani neked mennyire problémás neki dolgozni. Semmi sem jó neki és megőrít. - sóhajtott.

- Jaj gyerekek. - kuncogtam. – Tud Ő angyal is lenni, ezt Ti is tudjátok. Nem problémás, csak körülményes és szeretné, ha minden rendben menne a kávézó körül és nálatok is. Fáradtak vagytok már és nem tudjátok elviselni a természetét. Pihennetek kéne. - magyaráztam.

- De unnie.. Jihyonak igaza van. Olyan azaz ember, mint egy kényes nő. Sőt, még annál is rosszabb. - bólogatott hevesen a fiatal srác, igazat adva Jihyonak.

- Kiről beszélünk? - sétált mellém csurom vizes hajjal az említett. A két fiatal meglepődve rákapta a tekintetét.

- Főnök? - Yoochun még mindig tátott szájjal nézte a férfit.

- Eunhye. Nincs tiszta törölköző a fürdőben. Hol találok? - figyelmen kívül hagyta a fiatalok reakcióját.

- A szárítón vannak bent a hálóban. - mutattam a fehér ajtóra. Bólintott egyet, majd el is tűnt. Jihyo rám nézett.

- Mit keres itt a főnök unnie? - kíváncsiskodott.

- Mintha nem láttátok volna még itt. - forgattam meg szemeimet. – Tessék igyatok teát. - tettem le eléjük a bögréket.

- De ilyen kinézettel még sehol sem láttuk noona, nem hogy itt. - nevetett a fiú. – Csak nem?

- Ne vonogasd a szemöldököd Yoochun-sshi. - csaptam a karjára. – Ne gondolj semmire. Nem történt semmi.

- Minek kellett volna történnie? - sétált vissza hozzánk a még mindig a témában lévő kis szamár.

- Semminek Yoongi. Ülj le főztem teát. - biccentettem az asztalra.