Fekete ⤷ myg ✔︎

Huszonnyolcadik rész: Kötődnek egymáshoz

Délelőtt van. Az emberek már javában mászkálnak a városban. Dolgozni mennek vagy csak épp valami fontos elintézni való dolguk van. Nálam ez a mai nap nem ilyen volt. Amíg mások lent az utcán siettek, addig nálam a televízióban halkan szólt, valami zene csatorna, amit még Yoongi hagyott úgy tegnap. Meglepődésemre nem a Twice ment. A nappaliból nyíló erkély ajtaja tárva nyitva van, engedélyt adva a kinti, nyári levegőnek arra, hogy átjárja a lakást. Úgy döntöttem ma mosom a szennyeseinket, ennek köszönhetően, teregetés közben, a levegő keveredett az öblítő tiszta illatával, amitől bármikor kiájulnék. Természetesen csak Min Yoongi illata után. Annyira nyugodt és tiszta volt minden, hogy legszívesebben kiléptem volna a lakásból és lezártam volna a lakást örökre, hogy ide még én se tegyem be a lábam, mert akkor újra rendetlenség lesz és kosz, de hát ez sajnos nem megoldható. Miután kiteregettem a ruhákat, úgy döntöttem kiülök egy kicsit a teraszra. Amióta ideköltöztünk áldom a Magasságost odafent, hogy van teraszunk. Mindig is szerettem nézni a várost és az embereket. Kíváncsian figyeltem őket szinte minden napszakban. Élesen sütött rám a nap, így kihasználva ezt, lehunytam szemeimet, hogy keveset napoztassam magam. Jól esett, ahogy a nap sugarai melegítik a bőrömet.

Hirtelen eszembe jutott milyen jó lenne találkozni a barátokkal és elmenni valahova. Például a tenger partra, ahol legutóbb voltunk. Amióta mi összeköltöztünk Yoongival eltelt egy pár év és úgy érzem talán az a költözés volt mindannyiunk forduló pontja. Nem csak nekem és Yoonginak, hanem minden barátunknak a környezetünkben. Mintha észbe kaptak volna, hogy telik az idő és tenni kell a dolgokért. A barátaink is rengeteget változtak, külön utakra tértek és nem volt annyi időnk egymással foglalkozni. Ha tudtunk beszélgettünk telefonon vagy a neten keresztül, de mind tudjuk egy barátság nem tartható fenn a számítógép vagy a mobiltelefon képernyőjén keresztül. Ezért szoktam közös kávézásra kényszeríteni a barátaimat. Általában mindig Én vagyok a kezdeményező barát a körünkben, mintha én lennék az Anya, aki hiányolja az évek óta nem látott gyerekeit és összeakarja hozni a családot egy alkalomra. Bevallom most is ezt terveztem, csak nem épp egy kávézásra. A jelenlegi lakásunk tényleg hihetetlen tágas és rengetegen elférünk itt, ezért arra gondoltam meg kéne hívni a többieket egy vacsorára. Yoonginak elújságoltam az ötletet, amit Ő is jó ötletnek tartott, mivel Jungkook is épp most utazott haza Szöulban és örülne ha kihasználnánk ezt. Ezek után már nem kellett nekem kétszer szólnia senkinek. Hatalmas tervezésbe kezdtem. Végig telefonáltam mindenkit, hogy a mai napra tegye magát szabaddá, mert családi napot tartunk. Szerencsére ez senkinek nem volt ellenére, így minden probléma mentesen zajlott. A teraszon ülve összeírtam mik kellenek a vacsorához, majd lefotózva a jegyzetet, elküldtem Yoonginak, hogy ezek nélkül haza ne merjen jönni.

Épp az előszobát mostam fel, amikor a bejárati ajtó nyílt és maga Min Yoongi állt ott szatyrokkal a kezében.

- Nem mozdulsz onnan! - mutattam rá.

- De Eunhye leszakad a kezem. Legalább a szatyrokat hadd tegyem le. - nyöszörgött.

- Nem érdekelsz. - ráztam a fejem hevesen.

- Akkor bedobom a szatyrokat innen a konyhába. - vonta fel szemöldökeit fenyegetően.

- Megmered tenni Min Yoongi, eltöröm rajtad a felmosót. - álltam meg.

- Na, pont ezért engedd meg, hogy bevigyem ezeket a szarokat a konyhába. - biccentett a helyiség felé.

- Mindig a legrosszabbkor jössz. - morogtam. – Na, menjél. - biccentettem. Ahogy engedélyt adtam, úgy csúszkált be a konyhába, mintha valami jégpályán lenne.

- Nézz oda! A zoknijától tiszta szösz a kő. - motyogtam halkan a férfi után nézve. – Ne szöszöld össze a frissen felmosott követ a zokniddal hallod?! - kiabáltam utána, mire hangos nevetés csapta meg a fülem.