Fekete ⤷ myg ✔︎

Tizenegyedik rész: Anekdota

Ahhoz képest, hogy a mai napom "szabad nap" ként van címezve, már hétkor talpon voltam. Úgy döntöttem tegnap, hogy ma korán kelek, hogy minden itthoni teendőmet elvégezzem, hogy azok ne legyenek elnapolva. Így ki lett pipálva a nagy takarítás, a ruháim szortírozása és a nagy bevásárlás is. A frissen felvett otthoni szettemben, lefürödve dőltem a kanapéra és már nyúltam a TV irányítója felé, amikor megszólalt a csengő. Nagyot sóhajtva keltem fel a bútorról és csoszogtam az ajtóhoz. Azt kinyitva meg sem lepődtem a velem szemben álló személy itt lététől.

- Üdv Drága! - mosolyogva lépett be a lakásba, engem arrébb téve. – Mit terveztél a mai napra?

- Jiho. - hunytam le szemeimet. – Még olyan korán van. Miért zargatsz? - nyitottam rá szemeimet.

- Fáradtnak tűnsz Napsugár. - képedt el. – Aludtál te valamit? - mintha meg sem hallotta volna, amit mondtam.

- Jó, figyelj. - emeltem fel kezeimet. – Azt csinálsz, amit akarsz. Csak most kérlek hagyj pihenni legalább három órán keresztül.

- Eunhye, drágám. - lépett elém. – Csinálok valami kaját, addig kapcsolj be valamit a TV-ben, keresd meg a pokrócunkat és ha kész vagyok, megyek a kanapéra melléd. Rendben? - nagyokat bólogatva indultam a hálómba a pokrócért, míg Ő a konyhába ment.

Néha még most sem hiszem el azt, hogy ez a srác igazából maga a szoknya vadászok legrosszabb fajtája. Emlékszem, amikor egy helyre kerültünk bepróbálkozott, de olyan elutásításban részesítettem, hogy velem szembe teljes fokú fordulatot vett és amint látjátok olyan, mintha a bátyám lenne. Alapjáraton egy hihetetlenül kedves és segítőkész férfi. A helyes kinézete és a néha egoista beszéde teszi Őt ellenszenvessé és nagyképűvé. Pont ezért is tartottam attól, hogy mi lesz abból, ha megismerkedik vele Yoongi, hisz ismerem már a másik férfit is annyira, hogy tudjam milyen féle embereket kerül el vagy sem.

- Na mit nézünk Napsugár? - huppant le mellém.

- Nem tudom. - kapcsolgattam a csatornákat. – Egy sorozat sem megy azok közül, amiket nézni szoktam.

- Akkor tegyünk be valamilyen filmet. - vont vállat.

- Vagy csak add oda azt a tálat, ami a kezedben van és együnk. - nyúltam az említett tárgy felé.

- Együnk, igazad van. - sóhajtott. – Már éhen haltam.

- Délután van és még nem ettél semmit? - állt meg a kezemben az evőpálcika.

- Reggeliztem és mivel voltam dolgozni is, így ebédelni is voltam a munkatársakkal. - mesélte.

- Megnyugodtam. De nekem ne kamuzz, mert elmondalak a szüleidnek, hogy nem eszel rendesen. - fenyegettem.

- Yah'! Te tudod a legjobban milyenek! Ne élj vissza azzal, hogy ismered őket. - kiáltott, mire elnevettem magam. – Yoongival mi van?

- Yoongi? - bólogatott. – Lassan két napja nem beszéltem vele. Sok munkám volt az elmúlt napokban és neki sincs annyi szabad ideje, szóval nem volt időnk érdeklődni egymás felől. - meséltem.

- Én tegnap találkoztam vele este. Épp haza felé tartottam, amikor zárta a kávézót. Behívott egy finom teára. Nagyon jót beszélgettünk. - mesélte.

- Elfogod venni az új barátomat. - vágtam be a durcát, mire Jiho kuncogni kezdett. – Ne nevess! Soheet is elvetted. Most már egy olyan barátom sincs, aki csak nekem lenne a barátom. - fontam keresztbe kezeimet mellkasom előtt.

- Hihetetlen vagy. - tört ki belőle a nevetés. – Amúgy! Tudod mi van Soheevel? Én nem érem el.

- Még nincs a városban. Valószínű kikapcsolta a telefonját. - vontam vállat.