Fekete ⤷ myg ✔︎

Hetedik rész: Ez a kávé.

nincs átolvasva.

Amikor Jiho nálam alszik, a másnap reggeleim teljesen másak, mint a megszokottak. Később kelek és nem vagyok fáradt, mert hagyja, hogy aludjak és kipihenjem magam, valamint nem nekem kell reggelit csinálnom, mert Ő mindig előbb ébred.

A mai "Jihos reggelem" sem telt másképp. Ismét késő reggel keltem fel. Belebújva a papucsomba csoszogtam ki a szobából egyenesen a konyhába, ahol barátom pörögve készítette a reggelit.

- Jó reggelt Madárka! - mosolygott rám. – Neked csináltam. - tette elém a szendvicset és egy bögre teát.

- Jiho. - néztem a tálra hitetlenkedve. – Ez mi? - kaptam fel a fejem az említett felé.

- Nem készítettem nagy reggelit, mert eldöntöttem, hogy amint felkelsz, elkészülődsz és elviszel a kávézóba, ahova olyan sokat jársz. - vonogatta szemöldökét sokat sejtően.

- Hihetetlen vagy. - puffogtam.

- Tudom! - bólintott. – Gyorsan told be, aztán öltözz, mert kávét szeretnék inni. - tapsolt, majd eltűnt a fürdőben.

Megreggeliztem, majd mosakodás és öltözés után már az utcán is voltunk. Az időjárás egyre hidegebb és csípősebb. Legszívesebben ma is otthon maradtam volna.

- Miért kell odamenni? Máshol is tudsz jó kávét inni, nem csak ott. - nyavalyogtam.

- Jaj, már! Nem halsz bele. Bemegyünk, megiszunk egy kávét és megyünk tovább. - sóhajtott. - Na, gyere! - karon ragadott és gyorsabb tempóra kapcsolva húzott maga után.

Belépve a kávézóba, megcsapott a kellemes meleg, a már jól ismert illattal együtt, ami mosolyra késztetett. Ennek ellenére még is akkora görcs volt a gyomromban az idegtől, hogy azt elmondani nem tudom. Biztos voltam abban, ha Jiho találkozik Vele, annak semmi jó eredménye nem lesz. Jihoval az oldalamon sétáltam a pulthoz, ahol Jihyo szorgoskodott. Amint észrevett széles mosollyal az arcán integettek nekem.

- Ismer? - súgta kérdését barátom.

- Eléggé. - nevettem.

- Sziasztok! Szia unnie! - hajolt meg Jihyo mosolyogva.

- Unnie ?! - fordult felém meghökkenve barátom.

- Noona! - szaladt a pulthoz Yoochun.

- Ne szaladgálj teli tálcával a kezedben. - mutattam az említett tárgyra.

- Rendben. - nevetett. – Ha a főnököt keresed, ma nincs bent. Fontos dolga akadt. - mondta.

- Mi csak kávézni jöttünk. - mutattam a mellettem álló, még mindig sokkban lévő srácra.

- Akkor gondolom lesz egy presszó, meg egy? - nézett a lány Jihora.

- Egy lattét kér. - bólintottam mosolyogva, majd eltoltam Jihot egy asztalhoz.

- Te milyen gyakran jársz ide Kim Eunhye? - dölt előre az asztalnál.

- Ami azt illeti.. - pirulva tűrtem a hajtincseimet a fülem mögé. – Elég gyakran járok ide.

- Hát azt észrevettem. - sóhajtott. – És mi van a főnökkel? Ő az a barista? - dőlt hátra egy sokat sejtő mosollyal.

- Nincs vele semmi Jiho. Ő egy nagyon jó barátom, ennyi. - vontam vállat.

- A kávék. - tette le az asztalra a két csészét Jihyo. – Oh, unnie! Mielőtt elfelejtem! A főnök azt üzeni, hogy majd hívd fel. - mosolygott.