A bosszú a fegyverem

Az Akatsuki

(Takara)

Több kilométeren át rohantam a fák ágain, mire elértem Esővidék határát. Innen már kutyagolnom kellett a szakadó esőben egészen a titkos barlangig, ahova Pain vitt el, amikor rám talált 5 évvel ezelőtt. Azóta a nap óta, ha még álmomból felkeltenek is, tudni fogom majd, hogy hol van az Akatsuki rejtekhelye, melyhez rengeteg szép, de néhol egy-egy rosszabb emlék is köt. A rossz emlékem Sasori-val kapcsolatban van, hiszen amikor megismerkedtem az Akatsuki tagokkal, akkor még a Hatake nevet használtam, - nem tudom miért,- és kiderült, hogy Sasori szüleit az én nagyapám Hatake Sakumo ölte meg, a III. Shinobi háború idején. – Vajon miért nem lepődök meg azon, hogy minden egyes felmenőm a Hatake-k között gyilkos volt? – Lényeg a lényeg, számomra egyértelmű volt, hogy bosszút akar állni a szülei halála miatt, s bár hiába magyaráztam neki, hogy én is gyűlölöm a Hatake-ket tiszta szívemből; Akkor mondtam el neki, hogy az apám megölte az anyámat, s éppen ezért akarom elhagyni a Hatake nevet és felvenni a Doragon klán nevét. Ám hiába téptem a számat, akkor is kihívott egy párbajra, elfogadtam, de csak azért, hogy ne égjek be. Mint kiderült a csata vérre és halálra ment, és akkor még nem igazán voltam jó harcos, így Sasori könnyedén legyőzhetett volna, de Pain megállította őt. Határozottan megmondta az Akatsuki-sainak, hogy velem addig nem harcolhatnak, amíg idősebb nem leszek, és meg nem erősödök. A többiek megértették, de maga Sasori azóta pikkel rám, s inkább elvisel, mint elfogadta Pain akaratát.

Nem annyira vészes, de számomra igen csak bosszantó volt Itachi a szövegeléseivel. Az Uchiha ninja szerint az Akatsuki nem nekem való, és jobban járnék, ha haza mennék, hiszen ő biztosra állítja azt, hogy apám, - aki anno jó pár évvel ezelőtt a kapitánya volt az ANBU-ban, - nem gyilkolta meg az anyámat. Erre én csak felhúztam magam, hiszen láttam, a saját szememmel láttam, hogy megölte, szóval nincs is miről beszélnünk! – Bár tudom, hogy Itachi egy külön téma. Kisame, - a Ködrejtekből érkező Kardforgató, aki egyben Itachi társa is, - mesélte, hogy Itachi-nak a falu miatt le kellett mészárolni a klánját a családjával együtt, és ez őt teljesen kikészítette. Állítása szerint ezért hitegeti azt magával is meg velem is, hogy az apám, - ha gyilkolt is, -azt a falu akarata miatt tette, és nem pedig a sajátjából. – Na, pont ez az, ami zavar, hiszen nem volt képes mérlegelni, ami egy felnőttnél eléggé szánalmas... De most tényleg mi fontosabb: a család vagy a falu? – De tényleg, őszintén!

És, ha már Kisame így szóba került, vele nagyon jó viszonyom van. Emlékszem, sokszor volt velem és megtanított a legtöbb víz stílus jutsu-ra, aminek örültem is, hiszen az egyik alap chakra-m a víz. Ezen kívül fegyverforgatást tanultam tőle, így neki köszönhetem azt, hogy kiválóan bánok a fegyverekkel, legyen az bármi, akár egy kés, egy kard, vagy egy bot. – Az ő filozófiája az, hogy egy jó Shinobi bármivel képes ölni; nem a fegyver erőssége fogja eldönteni a csata végkimenetelét, hanem a tapasztalat, amit saját bőrön szerzel meg. – És lám... Mennyire igaza van, nem? Az ember csak a saját hibáiból képes tanulni, a másokéból nem igazán...

Aztán... A többiekkel pedig egész jó viszont ápolok. A legjobban Kakuzu-t és Hidan-t bírom, hiszen ők folyton marják egymást, és látszik, hogy nincsenek jó viszonyban, mégis együtt kell dolgozniuk; - ám taktikai szemmel ez a párosítás Pain részéről nagyon jó döntés volt, hiszen Kakuzu és Hidan egymás hátrányát kompenzálják előnyeikkel, ami egy atom duóvá teszi ezt a két S-rangú Shinobi-t. Kakuzu keveset beszél, hiszen az idejét a pénz és a profit szerzés lehetősége igen csak leköti, de ha úgy van, mindig segített, ha gondom volt. Teljesen meglepett, hogy már 90 éves; - basszus, meg nem mondtam volna, olyan jól tartja magát! – Aztán persze elárulta, hogy hogyan lehetséges ez; - igaz szekáltam hónapokig, szóval... Rengeteg erőfeszítésembe került, de végül megtudtam a titkát, ami ledöbbentett. Ez egy olyan jutsu, mely képes „életben tartani" őt bármeddig, viszont ezt egy szívvel nem lehet kibírni. Jelenleg 3 szíve van és hiába borzasztóan anatómiai ez az eljárás, mégis lenyűgözött. Ezt csak az izgalmasabbnál-izgalmasabb történetei múlták felül. Kalandos élete volt, és, ahogy itt a legtöbbünk, ő is a faluja miatt szenvedett annyit; még börtönbe is zárták szegényt, mert elrontott egy küldetést. – Még jó, hogy nem ölték meg baszki! – Kegyetlenek a falvak vezetői, mit ne mondjak!