A bosszú a fegyverem

Egy nagy harcos emlékére; Oly közel és mégis oly távol a megoldástól!

(Kakashi)

Szavakba nem lehet ölteni, hogy mekkora sokként ért, amikor Tenzou-tól megtudtuk, hogy Asuma... meghalt. Tény, hogy Naruto-nak, dehogy még nekem is felfoghatatlan volt... Az már meglepő. Bármennyire furán hangzik, de engem... A Konoha-i Shinobi-k halála nem igazán szokott megrázni. Shinobi-k vagyunk... A halál mindennapos és gyakorlatilag a sorsunk is ez, de... Asuma halála... Mást váltott ki belőlem: ledöbbentséget és sokkot. Olyan sokkot, ami közben nem érzed a levegő vételt, a remegést; a fejedben tagadod, és nem hiszed el; aztán pedig, amikor a komolyságot sugározza a társad a hírrel kapcsolatban, rájössz, hogy ez sajnos... Bizony igaz. – Asuma az egyik legjobb barátom volt, s bár néhány hónappal ezelőtt a hangulat közöttünk paprikás volt, mégis... Rá bírtunk nézni a másikra, beszélgettünk és szórakozunk is együtt... Most pedig... Ez mind... elillant az életemből. – Bűntudatom volna? Ezért visel meg ennyire? Vagy tán... Kurenai miatt? – Nem tudom, de lehet, hogy mind a kettő egyszerre hat rám...

És még nem említettem meg Naruto-t! A fiú tekintete teljesen lefagyott és gyakorlatilag 2-3 percen keresztül meg sem tudott szólalni. – A hír előtt még vidáman szórakoztunk edzés közben, s eközben a lazítás közben hozta Izumo a hírt a balesetről, melyről az Akatsuki tehetett. A megemlékezés előtt, sikerült találkoznom Izumo-val, aki kicsit többet árult el az akcióról, - bár még így sem eleget. – A lényeg, hogy a két legerősebb Akatsuki-ssal kerültek szembe, akik ugye báron Chikaru-t megölték. Egy bosszú harc vette kezdetét, de a halhatatlan és a legyőzhetetlen Akatsuki-s ellen, sajnos a Konoha-i csapat labdába sem rúghatott. És ezután szóba került Takara is, aki vadállat módjára tartotta fel a 10-et, hogy a tagok végezhessenek Asuma-val. – Nos, én ezt nem akartam elhinni! Nem akarom elhinni, hogy önszántából tette meg, de... Gai elmondása alapján is... Lehet, hogy Takara tényleg saját döntés alapján cselekszik. Nem tudom... Olyan szinten csak engem akart kinyírni... A többiek eddig szóba sem kerültek, de mégis... Őket is megsebesíti, legrosszabb esetben lemészárolja, de... nem hinném, hogy önszántából! – Mindenesetre az információt megköszöntem és Tenzou-val együtt beléptünk a Konoha-i temetőbe, ahol már a legtöbb barátunk ott volt. Szép kis csapat verődött itt össze, de hát érthető is, hogy miért. Asuma rengeteg ember életében jelen volt, de senkijében sem annyira, mint Kurenai-éban. Rossz volt ránézni szerencsétlenre... A lelke mélyén biztos összetört és reményvesztett, de akár csak a legtöbbünk, úgy ő sem mutatja ki nyíltan a fájdalmát. Én is ilyen vagyok, csak most... Rajtam enyhén szólva látszódik a meggyötörtség. Tán amiatt, hogy megtudtam, hogy Takara-nak is köze lehet Asuma halálához. Ha ez ténylegesen kiderülne, akkor nem tudom, hogy hogyan tudnék Kurenai szemébe nézni... - Mondjuk úgy, hogy sehogy, hiszen látni se szeretne. – Igen... Most már tudom, miért fáj annyira... mert bűntudatom van Asuma miatt.

A megemlékezés jól elhúzódott, - főleg azután, miután Kurenai a sírkőre helyezte a virágokat, - de szükség is volt rá. Asuma... Sokat jelentett mindannyiunknak, s ezért nehéz elhinni azt, hogy pont őt... Pont őt ragadta el tőlünk a Sors. Távolabb állok Kurenai-tól, de innen látom a szemében a bánatot, a többiekben pedig az együtt érzést és a fájdalmat. – Mellettem a barátaim, - akik velem együtt Kurenai osztálytársai voltak, - szintén az érzelmeikkel vívódtak. Én is leengedett fejjel és meggyötört tekintettel néztem a sír felé.

- Asuma... - súgom magam elé, alig hallhatóan, de a mellettünk lévő sor blokkban is hasonlóképpen tesz néhány megjelent, többek között Konohamaru, akinek Asuma a nagybátyja volt.

Viszont lassan a hátunk mögül a tömeg oszlani kezdett, s a szomszéd blokkból is megindultak a Shinobi-k. Nem tagadom, a szívem arra sarkalt, hogy még maradjak. Nem tudom, hogy a lelkiismeretem, vagy Kurenai miatt, de azt tudtam, hogy Asuma-nak köze van hozzá. Már a mellettem lévők is elindultak, s erre csak is akkor lettem figyelmes, amikor Tenzou megfogta a vállamat és beszélni kezdett hozzám.