A bosszú a fegyverem

Az újabb találkozás: a mester a tanítványa ellen

(Jiraiya)

Nagyon hosszú volt az utam Konoha-tól, de csakhamar elértem az Esővidék területét. Mint mindig most is úgy esett, mintha dézsából öntenék; de megérte idáig eljönnöm, mivel kiderült, hogy itt baromi furcsa dolgok zajlanak. Az Esőrejtekben élő Shinobi-k szőrén-szálán eltűntek; csak is átlagos emberekkel találkoztam, akik zavartalanul élik mindennapi életüket. Ha valóban itt van az Akatsuki rejtekhelye, ahogy Kakashi állítja, akkor valamiféle genjutsu rejti el azt az itt élők elől. – Ha csak Itachi erejéből indulunk ki... Már lehetséges is ez az elmélet. – De ez még nem minden... A falusiak között, áthúzott fejpánttal rendelkező szökött Shinobi-k járkálnak fel és alá az utcákon. Valaminek történnie kellett itt és érzem, hogy Yahiko-éknak ehhez köze van... - Bármennyire is rossz érzés ezt kimondani, vagy éppen erre gondolni. Yahiko, Konan és Nagato, tökéletes Shinobi alapok voltak, amikor találkoztam velük... Ártatlan, elveszett gyerekek voltak, akik féltek a háborútól és a haláltól; éppen ezért tanítottam nekik anno ninjutsu-t. A tanítványaimnak éreztem őket és büszke is voltam rájuk mindig is! Nem akarom még mindig elfogadni, hogy ők hárman állnak emögött az egész borzalom mögött, melyet egyetlen szóval is össze tudnék foglalni: ez pedig nem más, mint az Akatsuki.

Szerencsémre, sikerült két olyan balekot kifognom, akik ilyen téren teljes mértékben hasonlítanak Izumo-ra és Kotetsu-ra. – Ahj... Remélem az a balfék duo képes lesz Takara-ra vigyázni. Nagyon kellemetlen lenne, ha felbukkanna itt és beleavatkozna a dolgaimba... - Viszont... Visszatérve a két alakra. Sikerült mindkettőjüket genjutsu alá helyeznem, így fel tudtam őket használni a terveimhez. Sikerült feltűnés mentesen megközelítenem azt a főhadiszállást, ahol jelenleg Pain tartózkodik, mely Esőrejtek legszélén, az erdő közepén helyezkedik el. Egy hatalmas, égi érő fémcsövekből összetákolt palotaféleséget kell elképzelnetek, melyről igencsak ordít, hogy ez egy titkos rejtekhely. Nos... Csak arra tudok gondolni, hogy ez Hanzou titkos ninja képző rejtekhelye lehet, ahol egykor önfeláldozásra képzett ki Shinobi-kat. Logikus lenne, hiszen ezt az épületet a halála után nem bontották le, így a lakoknak fel sem tűnhet, hogy itt bárki is tevékenykedne, pláne a világ ellen.

Minden úgy történt, ahogy terveztem... Szépen óvatosan közelítettem meg a bejáratot, illetve a főcsarnokot, melyet az általam genjutsu alá helyezett Shinobi emlékeiből tudtam meginformálni, s így kerültem be egy hatalmas, tágas terembe. Túlságosan is nagy volt a csend, mely már-már egyre gyanúsabbá vált. De aztán megélénkültek a hangok és a látványok is a csarnokban, mivel hirtelen a semmiből fehér papírdarabocskák száguldottak felém, melyek elkezdték belepni a genjutsu alá helyezett Shinobi testét. Mikorra már a fiút ellepték a papírdarabok, Konan is felfedte magát és egy hatalmas papír lándzsával készült véget vetni a fiú életének; - Tudja jól, hogy én vagyok az, így nincs mese... Fel kell nekem is fedni magamat!

- Tűz stílus: Tűz bombák! – jelentem meg a fiú árnyékából, majd ráolvastam a következő jutsu-t a tanítványomra.

Konan-t eltalálta a jutsu, de ezenfelül még meg is hátrált. Nem számíthatott ilyen erős és intenzív támadásra... A jutsu-m robbanása után viszont egy kevés fekete füst is ellepte az épület belsejét, de a nyitott terek hatására, hamar el is oszlott. Mivel már felesleges volt rejtegetni a kilétemet, így elengedtem azt az Esőrejteki Shinobi-t, akit egészen ideáig fogva tartottam. Miután kiköhögte magát, amilyen gyorsan csak tudott, elszaladt innen. Ezek után 100%-ban Konan-ra koncentráltam, aki ismét kezd magasba emelkedni a lebegő képességének a segítségével. Ki kell derítenem, hogy valóban ők hárman állnak-e emögött az egész mögött!

- Ki az a Pain, Konan? – kérem számon a volt kunoichi tanítványomat.

- Azt hiszem ehhez sok közöd nincsen... sensei... - emelkedik a magasba, majd néhány másodpercen belül a papírjaiból hatalmas angyalszárnyakat készítetett magának és azzal tartotta a levegőben magát. – Parancsot kaptam az Istenünktől... Éppen ezért... Meg foglak téged ölni! – jelentette ki, majd egy szárnycsapással éles papír pengéket küldött felém, de legalább ezret, ha nem többet.