Shinobi-k... Hatalmasak, erősek és becsületesek, bár nem mindegyikük. Vannak közöttük, kegyetlenek, érzéketlenek és gonoszak. Doragon Takara e utóbbit tapasztalta meg, amikor a saját szemével látta, hogy az apja megöli az édesanyját. Az akkor még fi...
Amint elhagytam az Eső vidéket a felhők eltűntek az égről, s az egész világot a nap meleg sugarai világították meg. A vizes köpenyem csak hamar megszáradt, de ez annyira nem érdekelt; Sokkal jobban foglalkoztatott az, hogy merre lehet az apám! – A chakra-ját nem érzem, de ez nem igazán lep meg. 90%-ban mindig elrejti és szinte lehetetlen megtalálni éppen emiatt. Viszont sajnos Danzou-sama szövetségét még névileg sem ismerem, pedig ő biztosan áramoltat chakra-t; Arról sem kaptam bővebb információt, hogy az a bizonyos szövetséges apám melyik barátját akarja megölni, de még azt sem tudom, hogy ki a Róka nevelőapja. A helyzetem végett kénytelen vagyok egyedül a Róka erejére támaszkodni, hiszen ő biztos, - még tudta nélkül is, - áramol chakra-t. – Hál Isten ezt a logikát követve hamar megtaláltam a Róka chakra-ját, s tudom, hogyha ő meg van, akkor az apám sem lehet messze!
Követni kezdtem az erejét és igen csak feltűnt, hogy nagyon közel vagyok Konoha falujához. Szinte közbetlenül mellette vagyok. Nem volna valami szép, ha néhány Konoha-i chunin vagy jonin elém kerülne és harcolnom kellene, hiszen az az Akatsuki nyomására menne. Minél többször találkozunk a többi ország Shinobi-jával, annál többet tudnak meg rólunk: hogy milyen csapatokban járunk; milyen előnyeink és hátrányaink vannak; és, hogy hol lakunk, hiszen ha visszavonulunk egy ideig követnek, s sok kicsi sokra megy... Ha túl sokszor mutatkozunk meg előttük. Lehet, hogy Danzou-sama ezt akarta, hogy meglássanak engem és „hátráltassam" az Akatsuki-t. Így utólag rossz ötlet volt eljönni, - hisz ki tudja, hogy Danzou-sama-ban megbízhatok e... - de ezt a lehetőséget nem hagyhattam ki. Ha most megölöm az apámat, részemről Konoha egy lezárt ügy lesz! Imádtkozok azért, hogy Pain ne vegye észre, hogy elszöktem... - Ott is hagynom kellett volna egy klónt. – Áh... Még tényleg sok mindent kell tanulnom, és el kéne hagyni a forrófejűségemet, mert amiatt hibázok annyit.
Rövidesen egy bambusz erdő elé értem, s itt felfigyeltem két chakra-ra. Az egyik egy dinamikus és erőteljes chakra, míg a másik egy nagyon gyenge és alacsony chakra volt. Az utóbbit már tudtam egy személyhez párosítani; Ez Umino Iruka sensei chakra-ja, aki tán a falu leggyengébb tagja. – Hát, aki őt nem tudja megölni, az baromi ciki, hiszen Iruka sensei... Fogalmazzunk úgy, hogy egyáltalán nem ninja alkat. – Párszáz méterrel megelőztem a Rókát, de azt is csak azért, mert abban reménykedtem, hogy az apám előtte van. Továbbra sem éreztem az erejét, de ezt a chakra elrejtésnek tudtam be. Ám viszont amikor felbukkant a Róka, kicsit meglepődtem, hogy az apám sehol sincs; bár biztos itt lesz valahol, hiszen Pakkun a szőkével van... Szóval csak mögötte lehet! – „Mindegy..." – gondoltam magamban. – „Ha a Rókát feltartom, akkor is előnyben vagyok, illetve amilyen IQ-fighter ez a srác, még talán azt is ki tudom belőle szedni, hogy hol van az apám!" – s ezt a gondolatmenetet befejezve hamar levetettem magamat a fáról és a kölyök elé ugrottam le. Ő amilyen gyorsan futott idáig, most olyan hamar állt is meg. szinte porzott utána az út és harci állásban volt. – Nem mintha én nem... Csak annyi különbség volt kettőnk között, hogy míg én lazán és kicsit elegánsabban álltam egyhelyben, addig ő feszülten állt előttem, ökölbe tett kézzel. Pakkun egy kicsit hátrébb húzod ott, s ebből azt szűrtem le, hogy felismert. Érdekes, hogy a kutya, aki ritkábban látott, mégis előbb felismer, mint a saját apám.
- „Tsk! Nem számít!" – nyúltam a zsebembe egy kunai-ért. – „Most nem ezért jöttem..." – és egy laza mozdulattal a fiúra fogtam a késem. – Hol van?! – kérdezem eléggé dühösen és ingerlékenyen.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
