A bosszú a fegyverem

A második találkozás; Egy igazi Doragon kláni kunoichi

(Kakashi)

Eltelt közel 3 év, s azóta sem Sasuke-ről, sem Takara-ról nem tudunk. Az biztos, hogy Orochimaru a Hangrejtekhez tartozó titkos laboratóriumok egyikében székel és Sasuke is ott van, de ki tudja, hogy meddig. Annak a kétszínű kígyónak semmi más terve nincsen Sasuke-vel, minthogy a testébe költözhessen, hiszen a 3 éves test limit, nem rég lejárt, - illetve... le fog járni pár napon, heten, hónapon belül. – Bár Sasuke-t annyira nem féltem; Ha nem is erősebb Orochimaru-nál, egy dologban biztos vagyok... Még pedig abban, hogy Sasuke nem ostoba. Biztosra veszem, hogy amint rájön arra, hogy Orochimaru mit tervez valójában, lelép, és ha kell még harcolni is fog Orochimaru ellen, aki lehet bármilyen fiatal testben éppen, akkor is egy 50+-os férfi.

Az Akatsuki-ról viszont híreink nem is igazán voltak, egészen a mostani küldetésig. Tsunade-sama tegnap kora reggel magához rendelt engem és a csapatomat és közölték velünk, hogy a Kazekage-t elrabolták. – Mondanom sem kell, hogy Naruto mennyire kikelt magából. Éppen emiatt bő 24 órát végig kutyagoltunk az erdei utakon, melyek Konoha-tól egészen Homokrejtekig tartottak. – A határnál találkoztunk a Kazekage nővérével, Sabaku no Temari-val, aki azt mondta, hogy a faluban mindenről be fognak számolni. Annyit viszont elmesélt, hogy az öccse Gaara és az elrablói után indult, de kegyetlenül elbántak vele az Akatsuki-sok. – Bármennyire furán hangzik ez, de nagyon nem szeretném, hogy Takara ebben az ügyben benne legyen. És ki tudja, hogy mi van vele, hisz annyi év eltelt... Lehet, hogy már sárkány testben szolgálja az Akatsuki-t... Bármi lehet és én... Tehetetlen vagyok, mint mindig! A bánatomat és a félelmemet az is erősíti, hogy Yamahiko-ról sem hallottam már 3 éve. Fogalmam sincs, hol lehet, de nem hinném, hogy bajba lenne. Ő a Doragon klán vezetője, nem olyan könnyű őt csapdába csalni.

***

Homokrejteket körülbelül egy óra alatt elértük és ott azonnal a főépületbe mentünk, amelynek az egyik szobájában éppen Kankurou életéért küzdenek. Sakura Temari-val előre rohant, míg én és Naruto hátrébb maradunk. Hamar benyitottunk abba a szobába, ahol Kankurou-t ápolják, s ott belefutottunk egy idős hölgybe, aki rám akart támadni. –A bosszúról és a gyerekéről meg a menyéről beszélt, plusz megemlítette a „Fehér Agyar" nevet, melyből már azonnal tudtam, hogy miért ilyen ellenséges velem: Azt hitte, hogy én vagyok a Fehér Agyar, de ez... nem igaz! Ő az apám volt, Hatake Sakumo, aki az öngyilkosságba menekült, mert a II. Shinobi háborúban elveszített egy küldetést. Emlékszem, - még amikor gyerek voltam, - egyszer a Szél országba ment küldetést végezni, s nagy valószínűséggel ennek az idős hölgynek a családja volt az áldozata. Nem csoda, hogy ideges, de a társa, - egy idősebb férfi, - megerősítette az állításomat, hogy nem én vagyok a Fehér Agyar; az úr tudhat a halálának a körülményéről, hiszen töviről-hegyire elmondta a hölgynek, hogy az apám hogyan halt meg. A nő megnyugodott, de ugyanúgy szúrószeműen tekintett rám. Elítélheti a Hatake-ket, de nem lepődök meg ezen. A klánom a „Vér klán" nevet viseli, mely mélyebb jelentését fölösleges magyaráznom: gyilkosok vagyunk, és a végsőkig küzdünk, hogy az ellenségeinket eltegyük láb alól. – Félek, hogy Takara is erre készül és, hogy addig nem nyugszik meg, amíg be nem teljesíti a bosszúját, mely valójában csak egy félreértésből keletkezett.

Eközben már Sakura neki látott Kankurou „megmentéséhez". Naruto és én, Temari és a két vén társaságában kint ültünk és vártunk. A kunoichi tanítványom egy fél óra alatt végzett a beavatkozással és állítása szerint egy nagyon erős, és alig ismert méreg támadta meg Kankurou testét. Ez sok jóra nem enged következtetni, de ha a fiatal fiú magához tér, biztos mindent meg fogunk tudni ahhoz, hogy elvégezzük a feladatunkat.