Mikor a szemebe néztél,
Elmondva hogy többé nem szeretsz,
A szívem hasadt meg.
Éreztem a fájdalmas érzést, ami szívemet szúrja át,
Éreztem, hogy elvesztettem valamit, amit rég oly szeretem már.
És, hogy többé nincs közöm hozzád,
Sírva mutatom, hogy ez mennyire kár.
Hogy többé nem foghatom kezed,
Hogy többé nem ölelhetlek,
S reggeli csókjaid elszelelnek.
Hogy kéne elengednem azt, amit mélyen a szívembe zártam?
Oly rég őrzöm ezt a vágyat,
S elengedni nehéz terhet ron magára.
Bármelyire szeretnélek kárhozatra ítélni,
A szakadék szélén kezedet nem tudnám elengedni.
Mennék veled örök megnyugvásra, pokol piros poklába.
És tán egyszer elengedlek,
De szakításunkat feldolgozni lehetetlen.
Ha halált kérném segítőül,
Örömmel választana engemet,
Láttná elkeseredésem,
Lelkem ordító, mélységes sikolyát.
Láttná szeretettem miből gyűlölet lesz,
Láttná ambivalens érzéseim mik feléd szegeződnek.
De ígérem ezek az érzések elmúlnak,
Mint őszi fákról a levél elhullnak.
S emléked tán egyszer feledésbe merül,
És szakításunk egy örök fájdalmas emlékhez fűz.
DU LIEST GERADE
Verses kötet
PoesieHa szereted a verseket vagy csak szeretnél olyan verseket olvasni, ami rád illik, de te nem tudod megfogalmazni akkor tökéletes helyen jársz. Én segítek. Olvass bele. 🙋
