Egyszer Talán

7 1 0
                                    

Ha egyszer az idő folyamán,
Az érzéseimet nem töltöd ki már,
Boldogan engedem el  kezdet s már nem érintem, mint régen.

Viszont létemet addig más nem életeti csak a közös régi szép emlékképek.
Ha tehetném hibáim sorazatát helyre hozznám, de félek te már csak érdekltelenkedve bólogatnál.

Mond mit kéne tennem, hogy megbocsás nekem?
Hányszor kéne mondanom, hogy mennyire szeretlek, míg szívem halhatatlanul a fájdalomtól szenved?

Mióta nem vagy velem, nem tudok
szeretni és ha még szeretnék is
Mind csak játékból teszem, hiányod enyhülése képpen.
Kötődni nem tudok senkihez, mintha
Rajtad kívül nem tudnék senkihez se.

Semmi másra nem vágyom úgy mint rád,
És ha még várok is reád ,
Rólad lemondani sose tudnák.
Tudom makacsságom a bűnöm,
De még is tűröm,
Ezt a keserves bűntudatot mi szívem marja.

Ha tehetném helyre hozznám,
És nem gondolnék rád meg annyi éjszakán.
Mert ezeken az éjszakákon érzem a hiányod s szívem rabul ejtett halhatatlanságban szenved.
A tudat, hogy csak miattam, ez a legnagyobb fájdalmam.

Bár egy részem lemondot rólad,
S tudja, hogy soha nem leszel az enyém újból és ez mind csak álom marad,
A másik reménykedik, hogy álmomban talán enyém vagy,
Bűnöm megbocsátásra lelhet valaha.

Verses kötet Wo Geschichten leben. Entdecke jetzt