Fáradt testben,
Gyenge elme,
Fáradt szemekkel nyitom a reggelt.
Hisz este gondolatok terhelnek.
A kávét, amit jól esően innék már nem megy,
Hideg fuvalatok rázák testem,
Remegésem tettleges.
Mikor a kávém kilocsan a földre,
Szememet köd borítja,
Idegeskedésemben az asztal földre borulva.
Erőltetem az életet,
Hisz azt se tudom, hogy éljem!
Nehéz a testemenek,
lelkemnek ez,
de szívem még se adja fel.
Dolgozik minden áldott nap, hogy nekem jobb legyen, csak az a baj, hogy tudatlan szegényke.
És egyszer tönkre fog menni az igényeimbe.
Így hát másnap reggel megint töltöm a kávét,
Ugyan azt a hibát vétve.
Kiborul és vele együtt én is,
De most feltörlöm,
Nem örlödök.
Csak simán belülről magam öldöklöm.
Kiborulok még se síktok,
Csak néma csendben sírok.
Ha nem lenne az a rohadt kávé,
Ha nem remegne kezem,
Talán könnyedén túl jutnék a reggeleken.
Fáradt testben,
Gyenge elme,
Aludjatok el könnyes szemekkel.
YOU ARE READING
Verses kötet
PoetryHa szereted a verseket vagy csak szeretnél olyan verseket olvasni, ami rád illik, de te nem tudod megfogalmazni akkor tökéletes helyen jársz. Én segítek. Olvass bele. 🙋
