Fáradt az őszi rózsa, mi a kertemben virágzik,
Lekonyult a feje, levelei a földre ágazik.
Néha sír esténként, hol nappal jót kacag, de szemeibe láttom lomha fájdalmat.
Emészti lassan, csendben,
Belülről férgek rágják eme apró testet.
Színe egyre csak fakul,
Halványan látható erek mondják, már nem olyan, mint rég volt.
Hol gyönyörű vérvörös színben pompázot fiatalon és törödést mutattam felé mindennap az élet mégis csúfá varázsol.
Mindig kedvesem jut eszembe olykor ha rá nézek és azt a kegyetlen elmúlást.
Csak ő volt az egyetlem nekem és a rózsánk, mi haldoklást színlel, de az is lehet csak a gyász játszik velem.
Rózsa vagy a szívemben és néha vérzek tőled, de attól ápolóm emléked.
ESTÁS LEYENDO
Verses kötet
PoesíaHa szereted a verseket vagy csak szeretnél olyan verseket olvasni, ami rád illik, de te nem tudod megfogalmazni akkor tökéletes helyen jársz. Én segítek. Olvass bele. 🙋
