Minden vágás érted volt,
Minden sérülés, amit okoztál miattad volt.
Könnyítene a tudat, hogy ez mind csak értem volt, de
Szívem tudja ez csak álca volt.
Álca volt, hogy szeretél, bátortalan voltál elmenni.
Hazugságok örömében leltem boldogságom, közben tudtam az igazságot.
Önző volnék, mert nem szóltam, mégis hagytam,
Mert féltem beláttni, hogy elhagysz.
Talán túlságosan is szeretlek,
De egyedül maradni nem merek.
Félek senki nem gyógyítaná szívem, kivéve te, a kegyetlen sziveddel.
S kérdezem én ki oly erősen ragaszkodik hozzád,
Miért nem hagysz el?
A kegyetlen hazugságaid hálójában vesztem el,
S kiutat sehol se lelek.
A remény, hogy tán te is szeretsz,
Ez tartja bennem a lelket.
Gyerekes dolog ragaszkodni valamihez, ami csak bánt.
De inkább szenvedsz, mint elveszítsd azt, amit úgy szeretsz már.
Az a tudat, hogy te meg én, már boldoggá tesz, de ugyan ennek mennyi az esélye?
Kérdezem én, kinek szívét elloptad és édes hazugságokkal behinted azt, mégis miért vagy velem? Ki vagyok én neked igazából?
Egy barát?
Egy jó szerető?
Egy titkos élet, amit titkolsz mindenki elől ?
Vagy a szerelmed?
Ohh...
Ha az lennék neked,
Sose búslakodnék, mindig emelt fejjel járnék.
De az idő véges,
A műsor meg közeledik a végéhez.
És reménykedem, hogy a hazugságok mögött tán te is szeretsz,
Bár ennek a legkisebb az esélye.
De ki tudja..
Tán te is épp úgy félsz, mint én, hogy egyedül maradsz, a magány kegyetlen hálójába burkolva.
Épp úgy érezni fogod,
Ahogy széttép az érzés, mint engemet,
Reménykedve utánad, hazugságok köreiben.
De a műsor immár véget ért,
Ideje megmutatni lapjaid.
És minden hazugság, álca nélkül elmondani szeretsz - e engem vagy csak kisded játék voltam, a pókosdi játékodban.
أنت تقرأ
Verses kötet
شِعرHa szereted a verseket vagy csak szeretnél olyan verseket olvasni, ami rád illik, de te nem tudod megfogalmazni akkor tökéletes helyen jársz. Én segítek. Olvass bele. 🙋
