Verses kötet

Távolság

Egy ideje várlak,
már nem is tudom mióta, de a vár falak is omladoznak.
Már régóta adózók,
És, hogy nem érhetek hozzád az pont elég fájdalmat von.
Mindenki mondja mennyire ért közben tán,
Senki nem érti.
Nem tudják mit érzek,
S nem fogják érteni.
A távolság ellenére nem tudlak elengedni.
Lehet távol vagy,
Még is közel,
Szerelmem nem múlik el.
Pedig már egy éve várlak az omladozó vár falai között,
és színlelem mennyire könnyű.
Közben szívem hasad meg minden este,
És elgondolkodom mennyire jó lenne megérinteni akár egy percre.
Te is így gondolsz rám?
Remélem.
Hisz telefonoba fájdalmasan hallom hangod,
Keményen állom hiányod.
Szemem könnybe lábadt,
S nem visz előre a lábam.
Nem tudom meddig várok rád,
S lesze-e jövőnk egymással,
De kíváncsian várok rá,
Míg szívem úgy nem dönt, elhagyva téged boldogan élhet.
S karjaimba zárnálak,
Nem bánanálak, hanem gyengéden simogatnám arcod,
Örülve, hogy nem csak a képernyőn keresztül láthatóm azokat a szemeket, mik örökre megragadtak engem.