Verses kötet

(nincs cím)

Gondolsz-e rám álmatlan éjjszakán?
Vagy nap bármely szakaszán?
Eszedbe jutok-e buszon haza fele közben zene ütemére?
Vagy eszedbe se jutok hisz minek?!
Jobb életed van, mint nekem,
S megoszthatod napod vele.
Igen. Túlléptél te már rajtam,
Hiába adtam.
Hiába adtam megannyi jót ha egyszer már csak ördögnek gondolsz.
Igen. Kegyetlen voltam.
Labilis, mit nem tudtál kezelni.
Nem segítet volna gyógyszer semmilyen szer,
Csak az, hogy külőn váljunk egy kis időre.
S úgy maradtunk.
Benne ragadtunk.
Nem akartál. S én kértélek. Szívemet a mai napig hevesen tépkeded.

Emlékszem csókodra,
Szádra mit úgy szeretem.
Sose mondtam, de mindig tudtam.
Tökéletesen illik az enyémhez.
Fogalamam sincs te is így érezted-e, de ha igen most még is hogy csókolsz most vele? Hisz más ajkát ízlelgeted,
Nekem meg a hányni akarással kell küzdenem.
Ha hozzád ér már féltékeny leszek pedig én csak múlt időben játszok szerepet.
Még is elviselhetetlen, hogy már nem játszók a jövöbéli tervekben.
Mond ő igen?
Vele tervezel már?
Azt hittem... annyire hittem s reménykedtem... olyan naivan szeretelek.
Szerelmes voltam bassza meg.
Könnyeket ejtettem érted és teszem, mint egy óvis, aki nem tudja mi az a szerelem.
S bevallom nem tudom.
Nem tudom,
Mert mióta nem vagy, egyedül vagyok.
Elveszett és fájdalommal teli.
Mert mióta nem vagy, nincs senki, akit tudnék szeretni.

Búcsúzás
Mit mondhatnék jól vagyok.
Talán kicsit hazudok.
Ki nem teszi őszintén?
Hazug szavaim csendben vannak s nem árulkodnak.
A sötétség már annál inkább uralja.
Milyen volt a búcsú? Kérdik sokan, de most mit mondjak?
Akármit mondok csak kérdések halmaza marad.
De bevallom. Szar. Fájó. Égető.
És te, aki olvasod erre mit mondasz?
Semmit. Csak nézel és agyalsz, erre mi a jó válasz?
Ezért csendben és önuralommal ordítok,
Halkan búcsúzok az életől, minentől, de tőled a leginkább.
Hisz senkit nem érdekel mi fáj.
Senkit az ég egy adta világon.
Téged se, aki éppen olvasod.