Verses kötet

Égj

Karomban tartottalak,
Gyönyörű alakod,
S néztem arcod, hogy gyönyörű pilláid végleg lecsukod.
Ablakokat lángok csapták,
A füst is részeg táncot járt a szobán.
Nem volt olyan hely,
Hova nem jutott el.

Még is két karomban hordtalak
S karjaimba romba dőlt alakod már csak por és hamu.

Égtél és csak égtél, de akkor se eresztetelek, inkább veled együtt égek mint sem nélküled éljem az éveket.

S ahogy arcodrol a bőr ég,
Hús és vér marad, majd a tűz csontodig hatol,
Érezni fogod bűnöd, mit nem gyontál meg és sírodig kísér,
bűnbe esés rövid kis szelle.

Csak égj és égj, míg fekete füst nem borítja az eget,
Míg tested porá nem égve hamu lesz.