Egy erdőben boklászva
Elveszve találtam,
Egy gyönyörű virágszálat.
Se gazdája, se otthona, se barátja.
Sajnáltam otthagyni, így hát magammal vittem.
Ez a virág keserű és édes,
Mámorító, fekete széppel.
Pont ilyenek láttom énem,
Életem végbe mennő része.
Se otthonom, se szerelmem ki mindennap keresne,
Merre, hova tekergek.
Egyedül nézem a csillagos eget,
S a holdfény világítja be a helyet.
S hiába van sötét az erdő mélyén,
S hiába vesz körbe meg annyi árnyék,
azt a virágszálat egyedül nem hagynám,
Bús, magány erdején.
S talán pont ezért szedtem le, mert talán én voltam az a virág,
Kettőnk fájdalmát a világ
Soha nem értheti tán.
ESTÁS LEYENDO
Verses kötet
PoesíaHa szereted a verseket vagy csak szeretnél olyan verseket olvasni, ami rád illik, de te nem tudod megfogalmazni akkor tökéletes helyen jársz. Én segítek. Olvass bele. 🙋
