Verses kötet

--

Bele gondoltam ha már nem lennél életem része,
Vajon milyen életem lenne?
Aki eddig voltam változna-e?
A válasz : igen.
És nem sajnálatból írom eme verset.
Csak szorongásaimat tanítom bő beszédre.

Amíg mellettem vagy,
Nem tudom mit veszítek.
Nélküled tehetetlen vagyok.
Álmatlan éjszakák gyötörnek és a hangok az őrületbe kergetnek.
Gyere! Szabadíts meg!
Hol vagy mikor kellesz?
Sírva könyörgök, hogy gyere.
Hova ittasam már az egereket?
Csak fetrengek a vizes padlón,
És a régi emlékekre gondolok.
Közben szívem szakadatlanul fáj még ha tudom nem is pontosan az fáj.
Légzésem akad,
Talán sokkot kaptam.
Meg lehet halni a fájdalomban?
Mert ha igen akarom.
Csak rád gondolva,
a halál ezernyi gondjával.
Állok.
Végre felálltam a földről.
Kezem nyúlt egy pohárért, de összetört.
Csak nézem szilánkjait, pont úgy tört, mint a szívem s talán többre.
Úgy megvágnám magam.
Csak egyszer. De úgy igazán.
Nyúlok felé, de eszembe jutsz.
Mit mondtál akkor legutóbb.
Többet nem fogsz szeretni.
Hezitáltam.
Végül mindegy volt.
Már elhagytál.
S ezen gondolaton sírni kezdtem.
Akár egy kisgyerek.
Sírtam és sírtam, míg könnycsatornám engedte.
De én szeretelek.
Bassza meg az Isten.

Ez egy kicsit fura lett, de attól még remélem tetszeni fog.Címet pedig nem tudtam adni neki. 😅