Nehéz mellkassal kelek minden reggel,
Fekszek le,
Ez a fájó érzés mélyen gyökerez.
Számtalan imát adnék le, hogy jobb legyen, de tudom mindig is itt lesz.
Eltűnik majd visszajön akár egy nátha mi épp mulandóban van s hirtelen jön ha úgy akarja.
,,Pár gyógyszer és jobb lesz."
Mondják a hangok s tartják a markuk.
Vasmarokkal tartanak,
Nem hagynak míg élek,
Vajon miért nem?
Bántanak belülről,
Szívem szorul,
Szorul és szurol ameddig nem dobog,
Levegő után kapkodok.
Már csak halvány fénnyel látom a halált,
Felülről néz majd kezét nyújtja felém,
Felsegít, mint még soha senki,
Nem ítél és nem bánt,
Csak szeret, mint még soha senki,
szeret úgy, ahogy vagyok, beteg lelkemmel együtt imádol.
S örömmel fogadom el kezét,
Mert ez egy alku kettőn között.
Szeretni fog engem és megszűnik a fájdalom, nehézség,
Cserébe a lelkemet kéri.
Bolond volnék visszautasítani én drága szerelmem,
Lelkem így is fekete köd borítja akár az eget verő por felleget.
ESTÁS LEYENDO
Verses kötet
PoesíaHa szereted a verseket vagy csak szeretnél olyan verseket olvasni, ami rád illik, de te nem tudod megfogalmazni akkor tökéletes helyen jársz. Én segítek. Olvass bele. 🙋
