Verses kötet

Fránya édes

Láttam mással sétálsz a napsütésben vagy éppen a borús időben.
Láttam kézen fogva mentél vele,
Beszélgetve, nevetve.
S én csak kívül álló ként szemlélem milyen is volt veled.
Mi is ilyenek voltunk ugye?

De tudtam, akár mennyire is vágyok rád,
Nem fogsz jönni hozzám.
Csak vártam és vártam,
Reménykedve, szeretve, hát ha lesz köztünk még szerelem.
Tévhitben tartom lelkem és szívem,
Védem összeomlás kegyetlen nyílveszőjétől.

Lehet nem is szerelem ez csak a gondolata édes és pont kedvemre való az íze.
S nem tudok elszakadni ettől a mámortól,
Nem akarok mást,
Édeset akarok, csak édeset.

Tudom egyszer megunom, és végre képes leszek más után kutatni,
Végre elhagyva téged, amire oly régen vártam,
Csak az a fránya édes ízed nem öblítettem le vízzel.