Féltem, hogy egyszer elhagysz,
Magad mögött hagyva
Vörös fonalat húzzva.
Hogy egyszer egyedül maradok,
Magányos, éjszakákat sírva.
A vörös fonal megbélyegezve ott marad.
Kitölteni minden érzést, ami bennük van,
s félni hogy nem jut célba.
S a levél ott marad egyedül, magányosan, várva hogy valaki felbontsa.
De az öröm, helyet szomorúan tudatja, hogy akit szeretsz
A véret már a föld issza.
S félek, hogy ilyen levelet kapok én is,
Hozza a kaszás a várva várt hírt,
S ha én nem is kapok,
más nap jöhet,
Minden napom félve töltöm el, hogy mikor jöhet a hideg szél mi jelzi, jött a halál hír.
YOU ARE READING
Verses kötet
PoetryHa szereted a verseket vagy csak szeretnél olyan verseket olvasni, ami rád illik, de te nem tudod megfogalmazni akkor tökéletes helyen jársz. Én segítek. Olvass bele. 🙋
