A démoni sárkány (Átírás Alatt)

5. Rész - Dicsőség, vagy mégsem

/Figyelem, a rész egyesek számára felkavaró jelenete(ke)t tartalmazhat!/

A két sárkány már úton volt, hogy megszerezze az utolsó szükséges relikviát. Már csak ez választotta el őket a győzelemtől.
Cyan boldogan ügetett előre. Hogy meg fog lepődni az apja amikor meglátja a relikviákak! Kettő már megvan. De Cyan nem éri be csak kettővel. Mindhárom kell neki. Ezek után már biztos, hogy nagyra fogják tartani. Függetlenül attól, hogy nem egyedül csinálta... Nézett hátra a sötét sárkányra.
- Most hova megyünk? - kérdezte Xavier.
- Az utolsó relikviát egy nagyon veszélyes helyen találjuk meg... - mondta Cyan.
- Ez ismerős az előző kettőről is. - forgatta a szemét Xavier.
- Jó, de ez lesz a legveszélyesebb. - mondta Cyan emelt fejjel.
Xavier továbbra is kételkedett ebben.
- Akkor legyünk túl minél előbb ezen a nagyon veszedelmes templomon. - mondta. Cyan biccentett, hogy kifejezze egyetértését.
Nagyjából két órát sétáltak mire megtalálták a következő templomot.
- Aludjunk egyet előtte? - nézett rá Cyanre Xavier.
- Én nem vagyok annyira elfáradva... De lehet, hogy aludni kéne... - mondta halkan. Felnézett az égre, hamarosan sötét lesz.
Xavier felmászott a fára és lefeküdt.
- Akkor aludjunk. - mondta majd lerakta a fejét.
- Aha, hogy neked ez ilyen gyorsan megy... - nevetett fel zavartan Cyan. A legjobb ha ő is felmegy oda, de mégis hogyan?
Xavier nézte ahogy a nőstény próbálkozik felmászni, nem sok sikerrel. A sötét sárkány lelógatta az egyik lábát az ágról.
- Kell segítség? - kérdezte.
- Nem! - kiabált Cyan. - Tökéletesen jól boldogulok én is. - mondta.
- Hát te tudod. - nyalt végig a száján Xavier, majd leugrott a fáról.
- Hova mész? - kérdezte Cyan.
- Amíg te felszenveded magad a fára, én elmegyek eszek valamit. - mondta majd elindult a fák felé.
Enni. Cyannek ekkor ugrott be, hogy ő is már nagyon éhes. Még nem is evett aznap, és már este van.
A sok izgalom elvette az éhségét. Lecsúszott a fáról, majd ő is vacsora után nézett. Követni kezdte Xaviert.
A sötét sárkány halkan haladt előre az erdőben majd hirtelen megállt. Cyannek sikerült felugrani egy közeli fára. Onnan nézte végig, hogy vadászik Xavier.
A természet sárkányok növényevők, szóval Cyannek soha nem volt szüksége arra, hogy vadásszon. A lehető legkényelmesebb dolog volt ez, már csak azért is mert nem kellett nagy erőfeszítéseket tenni az élelemért. Elég volt csak megtalálni a kedvérevalót.
Xavier lelapult a fűben. Cyan nem látta mit talált, de kíváncsian várta, hogy mit fog elkapni. Ha elkapja.
Xavier pár nagyon lassú lépést tett előre majd elugrott. Egy kis állatra vetette rá magát, Cyan nem tudta még mindig megállapítani mi az. A természet sárkány halkan leugrott a fáról, majd közelebb lépett Xavierhez.
- Micsoda nagy zsákmány. - nevetett rá. Xavier hirtelen felugrott. Nem számított rá, hogy Cyan utána jött. Megfordult, a szájában egy nyúl volt.
- Ne... Csak a nyuszit ne. - nyüszített Cyan.
Xavier a szájában a nyullal megindult vissza oda ahonnan elindultak. Lerakta a nyulat ügyelve arra, hogy a lábával még szorítsa. Cyan utána rohant.
- Muszáj pont egy nyulat enned? - morgott rá.
- Ha akármi mást kaptam volna el, annál is ugyanezt levágnád. - morgott Xavier miközben a lábával fogta a nyulat, és közben lefeküdt.
- De ez nagyon pici. Jól se laksz vele. Engedd el kérlek! - nyüszített Cyan.
Xavier vicsorgott Cyanre.
- Te könnyen beszélsz azzal a növényevő semmit nem csináló fajtáddal. - morgott Xavier majd felkelt. Cyan mérgesen nézett a sötét sárkányra. Az a szájába vette a nyulat, majd pár lépést tett vele és szétroppantotta a fogaival. Ezután ledobta.
- Nézd, nem akar elmenni. Szeret engem. - vigyorgott Cyanre Xavier.
Cyan már szörnyen dühös volt.
- Azt hiszem ideje beváltani a nyereményem. - vigyorgott Cyan.
- Ne szórakozz, enni akarok. - morgott Xavier.
- Hát így jártál. - ült le Cyan. - Fekszik. - mosolygott ördögien a lány.
Xavier engedelmesen lefeküdt.
- Mire jó ez neked? - morogta.
- Tény, hogy a legtöbb állat viselkedésében benne van az, hogy ha a másik előtt így lefekszik, mint te most előttem, akkor fél tőle és alázatot mutat. - vigyorgott Cyan.
- Nekem nem ez jut először az eszembe erről a lefekszem előtted dologról, de rendben. - válaszolt Xavier.
- Kösz, nem akarom tudni miről mi jut az eszedbe. - forgatta a szemét Cyan.
- Ne is. - nézett fel rá Xavier.
Cyan csak nézte a sötét sárkányt, majd érezte, hogy mintha elkezdett volna esni az eső. - Itt maradsz. - mondta majd befeküdt a fa alá.
Jól érezte, az eső valóban el kezdett esni. Szeszélyes ez az időjárás, gondolta magában Cyan. Pár napja még havas volt minden, most pedig esik. Amíg ők a sötét sárkány országban voltak addig el is tűnt a hó. Cyan addig gondolkodott míg végül elaludt.
Nem aludt többet mint fél órát. Mikor felkelt már nagyon zuhogott az eső. A természet sárkány felemelte a fejét majd felkelt.
Xavier ott maradt ahol hagyta, bár nem a hátán, hanem elfeküdt az oldalára. Cyan odasétált hozzá.
- Jól van ez már bőven elég volt. - nyüszített.
Xavier felkelt és lerázta magáról a sarat.
- Ezek után lesz mit lemosni rólad. - nevetett Cyan. Xavier szótlanul felmászott a fára. A természet sárkány kicsit rosszul érezte magát. Eszébe jutott, hogy valahol itt kell lennie annak a nyulnak amit Xavier elejtett. Nagy nehezen meg is találta, majd a szájába vette.
Nagyon nem tetszett neki a véres vizes nyúl tetem. Ismét egy próbát tett arra, hogy felmásszon, ezúttal sikerült is neki. Letette a nyulat Xavier elé.
- Ha már kinyirtad egyed is meg. - morgott rá. Xavier elfordította a fejét. - Most megsértődtél? - morgott Cyan.
Xavier megrázta a fejét.
- Mi vagy te, egy lány? - ült le Cyan. - Akkor ne edd meg. - morgott majd egy másik ágra lefeküdt.
Mind két sárkány elaludt, és viszonylag sokáig aludtak.
Xavier jóval korábban felkelt, és lent feküdt már egy fa tövében amikor Cyan felébredt.
A természet sárkány felült. Nagy bűntudat volt benne, amiért nem hagyta a sötét sárkányt enni. Igaza volt. Egy természet sárkány tényleg könnyen van azzal, hogy nagyjából bárhol tud enni. Xavier viszont 3-4 napja legalább nem evett. Ha csak nem olyan ügyesen csinálta, hogy Cyan nem vette észre.
A lány leugrott a fáról, majd szépen besétált az erdőbe.
Ahogy sétált előre folyamatosan azon járt az esze, hogy mit tett. Cyan tipikusan olyan sárkány volt aki néha nagyon magára tudta venni a dolgokat.
Ahogy így gondolkodott hirtelen egy fácán ugrott neki. Cyan pedig egy ugyanolyan gyors mozdulattal elkapta azt.
Nagyjából fél percig tartott neki mire észhez tért. Sosem vadászott még, ez csak egy hatalmas szerencse volt. Talán az ösztönei mégsem annyira haszontalanok, végre sikerült neki elkapnia ezt a madarat.
Boldogan visszarohant a sötét sárkányhoz, majd odanyújtotta neki az állatot.
Xavier felemelte a fejét majd vissza letette.
- Ne szórakozz, neked fogtam. - morgott Cyan.
Xavier felült, majd odahajolt Cyanhez. Óvatosan elvette tőle a madarat. A természet sárkány zavarban volt, de sikerült neki odaadni a fácánt.
Nagyjából egy órán keresztül még pihentek. Cyan kicsit megnyugodott.
Xavier miután végzett, felkelt és odasétált Cyanhez.
- Készen állsz? - kérdezte. A természet sárkány bólintott, majd ő is felkelt.
Az első templomhoz hasonlóan itt is egy sziklafal szélében volt a templom.
- Csak víz ne legyen, könyörgöm. - mondta Cyan majd elindult Xavierrel együtt a barlangba. - Remélem túléljük ezt is... - nyüszített tovább. - Kitudja mennyire van elrejtve és mennyi kell teljesíteni míg megszerezzük azt a relikviát. - mondta Cyan majd nekiment Xaviernek.
- Az nem az? - kérdezte Xavier, majd egy szikla tetején lévő tárgyhoz bökött.
- Mi a... - nézett fel Cyan. - Oké, azt hiszem ez menni fog egyedül is. - mondta majd elkezdtett ügetni a relikvia felé. - Figyeld a mestert! - kiáltott hátra Xaviernek, aki leült.
Cyan ahogy közelebb ért, hirtelen a lába előtt egy nagy tűz lobbant fel, majd mindenféle éles tüske, láng és egyéb más csapda jelent meg. A természet sárkány azzal a lendülettel megfordult.
- Tudod mit? Neked hagyom ezt a dicsőséget. - nevetett rá Cyan a sötét sárkányra.
Xavier forgatta a szemét majd előrébb ment. Körbenézett, hogy hogyan lehetne megszerezni azt a relikviát.
- Oda lehet jutni hozzá, csak olyan nem egyszerű. - mondta végül.
- Aha... Mégis hogyan? - mordult fel Cyan.
- Tele van a terem kiálló sziklákkal, meg lelógó díszekkel... Ezeken végig lehet kapaszkodni a tűz felett. - mondta Xavier.
- Azokon? - nézett fel Cyan. - Esélytelen, messze vannak, és nem lehet olyan pici helyen megtartani magad... - fordult a sötét sárkány felé.
- Dehogynem. - mondta Xavier, majd felugrott a falra, és onnan hátra egy kiálló sziklára. - Pontosan így. - nézett le.
- Én ezt nem tudom megcsinálni! - nyüszített Cyan.
- Nem is kell, átmegyek egyedül. - mondta Xavier. - Csak jusson eszembe, hogy húzzam fel a farkam, mert megégetem. - morgott.
- Mivan? - nézett zavarodottan Cyan.
- Ha a mellső lábaimmal, vagy a fogaimmal kapok el valamit, akkor nagy eséllyel lógni fogok valahonnan... Ami azt eredményezi, hogy a farkam lelóg a... - morgott Xavier.
- Ja, hogy úgy... - válaszolt Cyan.