A démoni sárkány (Átírás Alatt)

10. Rész - A rivális

/Figyelem, a rész egyesek számára felkavaró jelenete(ke)t tartalmazhat!/

- Csak mert a démon sárkányodnak van egy olyan megérzése, hogy baj lesz, nem fogunk elrohanni. - morgott lányára Haru. - Itt beszéltük meg a találkozót a többiekkel. - mondta.
- Oké, de eléjük is mehetünk. - nyüszögött Cyan. - Vagy akármi, megjönnek és azonnal el kell indulnunk! - nézett oldalra Xavierre.
- Ez nem ilyen egyszerű Cyan... - rázta meg a fejét Haru. - Egy akkora csapatot megmozgatni hosszú folyamat. - mondta.
- Akkor jobb ha minél előbb nekiállunk. - morgott Cyan. Haru lehajtotta a fejét.
- Eddig nem gondoltatok rá, hogy vissza fognak jönni? Most hirtelen miért lett ilyen sürgős az, hogy elmenjünk? - morgott halkan.
- Vissza fog jönni. - morgott vissza Xavier. - Tudom. - mondta.
- Mégis honnan tudnád? - emelte fel a fejét Haru. - Mivel tudsz többet mint mi? - morgott.
- Nem tudok többet. - rázta meg a fejét Xavier. - Csak megérzés. - mondta.
- Csak emiatt nem fogunk korábban indulni. - morgott.
- Miért indulnánk korábban? - jelent meg Miyu Melodyval a nyomában.
- Démon sárkányunk meg van róla győződve, hogy Tora hamarosan visszatér, és ezért induljunk el sokkal előbb. - nézett hátra rá Haru.
- Miből gondolod ezt? - forgatta a fejét Miyu.
- Azért ölte meg őket, hogy sereget csináljon. - mondta Xavier. - Csoda, hogy eddig nem jött vissza. - rázta meg a fejét.
- Egy-két napon nem múlik semmi. - morgott Haru.
- De múlhat. - kapta fel a fejét Miyu. - Akit az a sárkány itt talál, azt elpusztítja. - fújt egyet.
- Nincs messze... Tudom. - morgott Xavier.
- Honnan? - nézett rá Miyu.
- Ezt érzi. - ült le Cyan.
- Nevetséges. Azért mert ő most így kelt fel, hogy most azonnal húzzunk el innen mert jön a démon sárkány... Nem fogunk korábban indulni. - morgott továbbra is Haru.
- Miért ne tehetnénk? - nézett fel rá párja. - Xavier ugyanúgy egy démon sárkány. - rázta meg a fejét. - Ha valaki, akkor ő az aki meg tudja érezni Tora jelenlétét. - mondta.
- Ha előbb indulunk azzal nem veszíthetünk. Ha később akkor igen. - lépett közelebb apjához Cyan.
- Milyen hiszékenyek vagytok. - sóhajtott
Haru. - De rendben, szedjétek össze a sárkányokat, hajnalban elindulunk. - mondta, majd elfordult és elment.
Cyan nagyot sóhajtott.
- Reméljük nem lesz túl késő. - mondta.
- Én azt remélem, hogy feleslegesen aggódunk. - fújt egyet Miyu.
Xavier leült.
- Ha én megérzem őt, akkor valószínűleg ő is engem. - bámult lefelé Xavier.
- Ez az ami engem is aggaszt. - szólalt meg Miyu.
- De te nem vagy démon sárkány jelenleg. - lépett oda a hímhez Cyan.
- Mondasz valamit. - rázta meg a fejét Miyu. - Talán csak akkor érezne ha a másik formában lennél. - mondta.
- Remélem. - fújt Xavier.
- Jobb lesz ha most összeszedjük a sárkányokat. - kelt fel Miyu.
- A sötét sárkányokat továbbra is meg akarjuk keresni? - forgatta a fejét Xavier.
- Igen. - bólintott Miyu. - Szükség van rájuk, már csak azért is, hogy ne pusztuljanak ki. - mondta, majd Melodyval elindult.
Cyan nézte ahogy elmennek, majd oldalra fordult a hím felé amikor az megszólalt.
- Ennyire zavar téged, hogy itt van? - kérdezte.
- Hogy is ne zavarna? - fújt Cyan. - Egész eddig sehol sem volt, most pedig folyton anyám nyomában jár. - mondta.
- Téged ez miért zavar? - forgatta a szemét Xavier.
- Mert ne járkáljon anyám nyakán. - morgott. - Már nem a család tagja. - mondta.
- Te aztán agresszíven veszed ezeket. - nevetett a hím.
- A család az család. - fújt Cyan. - Csak nem akarom, hogy kitúrjon a családból, és egyedül maradjak. - sóhajtott.
- Melodyt nem érdekli a család. - nevetett Xavier.
- Honnan tudod? - kelt fel Cyan. - Egyáltalán mi közöd van neked hozzá? - morgott Cyan.
- Ugyanannyi mint neked az én életemhez. - morgott vissza Xavier.
- Nem úgy... - fújt Cyan. - Melodyhoz mi közöd van? - kérdezte. - Láttam nagyon jól elvoltatok, és jót nevettetek rajtam. - morgott.
- Már régóta ismerjük egymást. - vakarta meg az oldalát Xavier. - Ennyi az egész. - lassan letette a hátsó lábát.
- És ezért kell rajtam nevetni? - rázta meg a fejét a lány. - Hát ez csodálatos. - fújt.
- Féltékeny vagy? - nevetett a hím.
- Féltékeny?! - rázta meg a fejét Cyan. - Mégis mire? - kérdezte.
- A nővéredre?! - nevetett Xavier. - Anyukáddal is jóban van, velem is. - vigyorgott.
- Az előbb még azt mondtad, hogy neked nincs közöd hozzá. - morgott a lány.
- Azt nem mondtam. - rázta meg a fejét a hím. - Annyit mondtam, hogy ismerem. - mondta végül.
- Csodás... - fújt Cyan. - Tudod mit, inkább nem is érdekel mi van közöttetek. - morgott majd elindult. Xavier felkelt és követte.
Cyan odament ahol eddig is aludtak. Megvárta míg Xavier mellé ért.
- Fáradt vagy? - nézett rá a hím.
- Inkább zaklatott. - fújt Cyan továbbra is. - Jobb ha kialszom. - mondta.
Xavier lefeküdt ugyan oda ahol eddig is aludtak. Cyan leült mellé.
- Rendben. - válaszolt Xavier. - Még mindig nem mersz aludni? - kérdezte.
- Nem igazán... - sóhajtott a lány.
- Semmi gond. - rázta meg a fejét a hím. - Nem zavar ha itt vagy. - mondta majd letette a fejét. Cyan lefeküdt mellé.
- Remélem már nem kell sokáig őrizned. - nyüszögött.
- Mondtam, hogy nem zavar. - nézett oldalra rá a hím.
- Engem zavar, hogy nem hagylak nyugodtan aludni. - sóhajtott a lány.
- Ne hidd, hogy az, hogy itt fekszel mellettem zavarja az én alvásom... - mondta Xavier.
- Ezt fogod mondani pár nap múlva is? - nézett fel rá Cyan.
- Majd meglátjuk. - megrázta a haját. Cyan elfordult. Xavier néha nagyon meg tudja őt ijeszteni. Egyszer teljesen nyugodt, egyszer agresszív, egyszer félénk, egyszer pedig rámenős.
Vajon a démon formájának köze van ehhez?