A démoni sárkány (Átírás Alatt)

9. Rész - Titkok napjai

/Figyelem, a rész egyesek számára felkavaró jelenete(ke)t tartalmazhat!/

- Látod apa? - nevetett Cyan. - Segíteni fog. - vigyorgott. Az uralkodó a szemét forgatva nézett lányára, majd a démon sárkányra.
- Hiszem ha látom. - mondta. Cyan felemelte a fejét. Látta, hogy apja nem lett túlzottan meggyőzve.
- Az biztos, hogy ezzel a módszerrel sokra nem megyünk, ebben Cyannek igaza van. - lépett előre Miyu. - Szükségünk van egy tervre. - mondta.
- Az a terv, hogy őt akarjátok nekiugrasztani a másik démon sárkánynak? - nevetett Ryo. - Xaviernek megvannak a maga korlátai. - mondta.
- Sok más választásunk nincs. - vett egy mély levegőt Haru. - De nem csak Tora az akivel meg kell küzdeni, ha vannak még ilyen csontváz sárkányai, akkor azokat is el kell pusztítani. - fejezte be.
- Ami nem egy túlzottan egyszerű feladat. - nevetett zavartan Cyan.
- Majd Xavier azt is megoldja nem? - nevetett tovább Ryo. - Ha már hirtelen ilyen segítőkész lett. - folytatta.
- Xaviernek bőven elég lenne ha le tudná győzni Torat. - mordult fel Haru.
- A kérdés az, hogy mennyi csontváza lehet a démon sárkánynak. - nézett párjára Miyu.
- Inkább az a kérdés, a miénknek mennyi van? - nézett megvetően Xavierre a herceg. - Egy sem igaz? - nevetett. - Te miért nem tudsz csinálni? - nézett rá.
- Nem is akarok. - morgott vissza.
- Pedig lehet nem lenne rossz. - szólalt meg Cyan. - Többen lennénk. - mondta.
- Nem Cyan. - nézett lányára Haru. - Addig jó amíg nem is tudjuk, hogyan készülnek ezek. Minél kevesebb van belőlük annál jobb. - rázta meg a fejét.
- Van nagyjából 4000 természet sárkány, és pár sötét sárkány. - ült le Miyu. - Ez kevés lesz. - mondta.
- De nem csak mi létezünk! - ugrott fel Cyan.
- A többi sárkány fajtával együtt lennénk legalább 20000-en. - ült le Xavier is.
- Mennyi esély van rá, hogy segíteni fognak? - mondta halkan Miyu miközben a fejét csóválta.
- Ha egy démon sárkány hívja őket. - nézett Xavierre Haru. - Akkor elég nagy. - mondta.
- Mintha olyan jó tapasztalataik lennének a démon sárkányokkal. - morgott Ryo.
- Ismerik a legendát. - fordult felé Miyu. - Ami azt mondja, hogy a démon sárkány tudja egyesíteni a sárkányokat. - nézett Xavierre.
- Miért hallgatnának rám? - rázta meg a fejét Xavier.
- Ha túl akarják élni, kénytelenek lesznek segíteni. - kelt fel Ryo.
- Majd kiderül, de most jobb lesz, ha visszamegy mindenki a dolgára. - emelte fel a fejét Haru. Ryo és az uralkodó ezt is tette, Miyu elindult párja után majd hátrafordult.
- Cyan, ha már megmentetted Xaviert a korai haláltól, akkor vigyázz is rá. Rád lesz innentől bízva, ne csináljon semmi butaságot. - mondta. Cyan tátott szájjal nézett rá.
- Oké...? - nézett tovább előre.
- Ezt, lehet úgy kellett volna megbeszélni, hogy én ne halljam. - forgatta a szemét Xavier. Miyu türelmesen sóhajtott.
- Értékelhetnéd azt, hogy nem végeztünk ki. - mordult fel végül.
- Megköszönni nem fogom. - mondta a hím, majd elindult lefelé. Cyan utána nézett majd amikor követni akarta, anyja megállította.
- Várj. - mondta. A lány megállt. - Komolyan gondoltam. Tartsd rajta a szemed. - nézett Xavier után.
- És mégis mit tudok vele csinálni ha valamit akar csinálni? Hát láttad tegnap is, hogy elrángatott gond nélkül! - nézett vissza rá Cyan.
- Nem magától találta ki azt, hogy segíteni akar. Egyáltalán nem érzem őszintének amit mond. - válaszolt Miyu. - Te vagy aki hatással tud lenni rá. Muszáj ezt kihasználnunk. - fejezte be.
- És most menj. - lökte előre Cyant. A lány megindult Xavier után.
A két sárkány annak a pataknak a partjára mentek ahol tegnap este voltak.
- Na látod. - ült le a lány. - Életben lettél hagyva. - mosolygott.
- Igen, most mehetek legyőzni egy másik démon sárkányt. Micsoda életbiztosítás. - ült le Xavier is.
- Nem most azonnal kell legyőznöd. - nyugtatta Cyan.
- Még nagyon sok idő mire készen fogunk állni arra, hogy megküzdjünk vele. - sétált oda Cyan apja.
- Mit gondolsz mennyi idő fog kelleni? - forgatta a fejét a lány.
- Tora napról napra erősebb. Vagyis minél előbb. De valószínűleg... - nézett fel majd vissza. - Két év is lesz mire készen fogunk állni. - mondta.
- Két év? - kiabált fel Cyan. - Az nagyon sok! - mondta.
- Szükségünk van annyira kislányom. - ült le apja. - Már alapból az, hogy rá kell venni a sárkányokat arra, hogy segítsenek... - nézett hátra.
- Ki is kell őket képezni gondolom. - szólalt meg Xavier.
- Valószínűleg. - nézett vissza. - Minden sárkány fajta tudására szükség lesz. - mondta.
- Veled is kellene valamit kezdeni. - nézett a démon sárkányra Cyan.
- Mit akarsz te velem csinálni? - nézett vissza rá az.
- Téged fel kell készíteni arra, hogy ne halj meg. - hajolt közelebb Haru.
- De jó nekem. - nézett zavartan Xavier.
- Először is jó lenne ha minél több időt töltenél a másik formádban. - mondta Cyan.
- A... másik formám...? - idegesekedett tovább Xavier.
- Ez így van, nem igazán úgy tűnt, hogy tudod kezelni. - nézett rá Haru.
- Nem tudom, ez tény. Viszont átváltozni sem igazán tudom, hogy hogyan kell. - vigyorgott zavartan Xavier.
- Te most viccelsz ugye? - kelt fel Cyan.
- Csak mert nincs elég problémánk. - nevetett apja. - Jó, majd valahogy ezt is meg kell tanulnod. - mondta. - Ez az első feladatod, tanuld meg kezelni a démon sárkányt magadban. - fejezte be, majd felkelt és elsétált.
- Bár ilyen egyszerű lenne. - morgott Xavier.
- Figyelj, két évünk van rá, hogy belőled tökéletes és jól nevelt démon sárkányt faragjunk. - megrázta magát. - Csak összejön nem? - nevetett.
- De jó neked, hogy ennyire pozitív vagy. - mondta Xavier majd lefeküdt.
- Hát melletted muszáj annak lenni. - mosolygott rá Cyan majd ő is lefeküdt.
- Cyan, én nem tudom azt a formát kezelni. Két külön sárkány, hiába akarok én valamit valahogy, ha ő nem ezt akarja. - nyöszörgött Xavier. Cyan lehajtotta a fejét.
- Én ezt nem tudom átérezni. De biztos, hogy nem lehet egyszerű. - fordult oldalra a hím felé. - Azt mondtad, hogy a démon feled egy teljesen másik sárkány? - ugrott fel.
- Nem tudom. - fújt egyet Xavier. - Én úgy érzem, hogy az valaki más. - mondta.
- Ez kezd egyre ijesztőbbé válni. - rázta meg a fejét Cyan.
- Nem te élsz vele együtt. - fordította el a fejét a hím.
- Sajnálom, hogy nem tudok ezen segíteni. De valamit majd úgyis kitalálunk. - felkelt és megrázta magát. - Sétáljunk már egy kicsit, nem bírok ennyit egy helyben lenni. - mondta.
- Bár egyet tudnék ezzel érteni. - morgott Xavier, de végül felkelt. Cyan elmosolyodott ezen.
- Gyere. - nevetve indult el. A démon sárkány követte.
Elindultak befelé az erdőbe.
- A természet semmit se érez át ebből az egészből. - nézett szét Cyan. - Minden olyan nyugodt. - forgatta a fejét egyik irányból a másikba.
- Még. - válaszolt neki Xavier.
- Nem is akarom megtudni mit képes tenni a természettel egy démon sárkány. - nézelődött tovább aggódóan Cyan.
- Ezek a csúnya démon sárkányok. - forgatta a szemét a hím. A lány hátranézett rá.
- Nehogy már magadra vedd. - mordult rá.
- Én? - rázta meg a fejét Xavier. - Miért is tenném? Végülis nem vagyok démon sárkány nem? - sétált el Cyan mellett majd felé fordította a fejét miközben tovább haladt. - Ja de. - Cyan fújt egyet.
- Nem vagy egy könnyű eset. - indult el újra.
- Te sem. - vigyorgott rá Xavier lenézően.
- Te meg aztán meg se szólalj! - mordult rá ismét Cyan.
- Jó, többet meg sem szólalok. - forgatta a szemét a hím.
- Te eddig is ennyire sértődős voltál vagy csak most van ilyen kedved? - nézett rá Cyan.
- Nem tudom. - rázta meg a fejét Xavier.
- Hát jó. - forgatta a szemét a lány.
Xavier megtorpant. Cyan hátranézett rá.
A hím szaglászni kezdett majd morogni.
- Valami baj van? - forgatta a fejét mindenféle a lány.
Sötét sárkányok bukkantak elő a fák közül. Nem azok a sötét sárkányok voltak akik már csatlakoztak hozzájuk. Vannak még túlélők?
- Látod Xavier? - nevetett felé zavartan Cyan. - Vannak még sötét sárkányok! - folytatta a nevetést. Azok csak vicsorogtak a két sárkányra.
- Nem hiszem el, hogy egy órát nem tudunk menni anélkül, hogy valamibe bele nem ütköznénk?! - lépett elő egy természet sárkány a sötét sárkányok közül, akik meglepetten néztek rá. - Nem tudnánk egyszer egy nyugodtabb belépőt csinálni? - folytatta a hangodkodást a természet sárkány, majd megállt mikor észrevette Xaviert és Cyant.
- Melody? - nézett fel Cyan.
- Cyan? Te élsz? - nézett vissza rá.
- Látom te is. - válaszolt vissza Cyan. - Nagyon kevés sárkány maradt itt életben. - rázta meg a fejét majd végignézett az ott lévő pár sárkányon.
- Hát eléggé kihalásra ítélt lett a faj. - nézett végig rajtuk Melody is.
- Jobb lesz ha visszaviszünk titeket a többi sötét sárkány közé, ott vannak a természet sárkányokkal. - indult el Cyan visszafelé, Xavier szorosan követte. A sárkányok összenéztek majd követni kezdték őket.
- Nem tettünk túlzottan hosszú sétát. - nézett oldalra Xavierre Cyan.
- Nagyon nem örülnek neki a sötét sárkányok, hogy természet sárkányok vannak a területükön. - válaszolt neki halkan Xavier. - Meg hát az sem tetszik nekik, hogy én itt vagyok. - fordította hátra a szemét, majd nézett tovább előre.
Cyan szintén ezt tette.
- Nem nyugtat meg a dolog. - mondta.
- Engem sem. - válaszolt Xavier.
Pár percen belül vissza is értek a többi sárkány közé.
A sötét sárkányok azonnal megrohamozták a többi sötét sárkányt. Cyan elégedetten figyelte őket. Oldalra nézett, hogy Xavierhez szóljon, de a hím nem volt ott mellette. Cyan felkapta a fejét és forgott össze-vissza. Majd észrevette Xaviert Melodyval tőle pár méterre.
- Ezekkel meg mi van? - morogta magának, majd elindult feléjük. A két sárkány Cyanre nézett ahogy odaért.
- Xavier neked nem kéne eltűnni a közelemből, ha jót akarsz magadnak. - morgott a hímre.
- Na? Csak nem gyerekfelügyelet van itt? - nevetett fel Melody. Cyan nem értette, hogy mi ez a hirtelen ellenszenves viselkedés tőlük.
- Szegény gyorsan meghalna nélkülem. - vigyorgott Melodyra Xavier. Cyan mérgesen nézett rá, de inkább nem mondott semmit.
Meghallotta a szüleit ahogyan beszéltek és hátrafordult.
- Anya! Apa! - kiabált nekik oda majd elindult feléjük. Mindenképpen szólni akart nekik arról, hogy találtak még sötét sárkányokat.
- Szervusz Cyan. - bújt hozzá anyja.
- Találtunk még sötét sárkányokat. - mondta Cyan. - És egy természet sárkányt is. - nevetett. Szülei összenéztek.
- Egy természet sárkányt? - nézett nagy szemekkel apja. Cyan bólintott, majd felnézett oda ahol Xavier és Melody állt. Szülei szintén ezt tették. Melody félig-meddig Xavier mögé bújva bámult lefelé.
Az uralkodói pár egymásra nézett, majd Miyu lassan elindult felfelé, majd megállt amikor már csak pár méter választotta el Xavieréktől.
- Melody? - hajtotta le félig a fejét Miyu. A lány előrébb lépett Xavier mögül. Fülét - farkát behúzva lépett előre még párat.
- Tényleg te vagy az? - nyüszített újra Miyu. Cyan anyjára nézett majd apjára, aki elindult Miyu után.
Melody bólintott.
- Annyi év után... - hajtotta le a fejét Miyu.
- Sajnálom. - szipogta a lány. Miyu hozzábújt.
- Örülök, hogy itt vagy. - nyüszített.
Cyan ismét zavarodottan nézte a jelenetet. Oldalra pillantott mikor Xavier odasétált mellé.
- Anya? - lépett közelebb Cyan. - Ti ismeritek egymást? - kérdezte. Miyu párjára nézett majd vissza Cyanre.
- Nos Cyan... - vett egy mély levegőt apja. - Melody, a nővéred. - mondta végül. Cyan egy lépést hátrált.
- A micsodám? - morgott rájuk.
- A testvéred. - lépett hozzá közelebb Miyu. Cyan folytatta a hátrálást egészen addig amíg neki nem ment Xaviernek.
- Oké... értem. És én erről eddig miért nem tudtam? Hogy van egy nővérem? - dühöngött tovább.
- Nem beszéltünk róla mióta elment. - mondta halkan apja.
- Csodás, ennyit a család párti természet sárkányokról. - mondta Cyan. - Legalább megpróbálhattatok volna beszélni róla. - morgott majd elfordult és elment. A sárkányok utána néztek. Xavier a természet sárkányok felé fordította a tekintetét, majd Cyan után indult.
Cyan dühöngve haladt lefelé a dombon, Xavier pedig a nyomában loholt.
- Nem akarsz megvárni? - morgott utána.
- Hagyjál békén Xavier. - mordult hátra a lány.
A hím továbbra is csak halad Cyan után.
- Úgy emlékszem azt mondtam, menj innen. - fordult meg hirtelen Cyan. Xavier megrázta a fejét.
- Azt mondtad hagyjalak békén, nem azt, hogy menjek el. - mondta vigyorogva.
- Akkor most mondom. Tűnj el! - indult el ismét Cyan. Xavier továbbra is ment utána.
- Mit nem értettél azon, hogy húzz el!? - vicsorgott már Cyan.
- Nemrég még azt mondtad, hogy szereted a társaságom. - fordította el a fejét a hím.
- Nem kell a társaságod! - morgott tovább a lány. - Nincs szükségem rád. - mondta. Xavier megállt.
- Szóval, hagyjalak? - mondta. Cyan rámorgott.
- Ennyire nem lehet rossz a felfogásod... Igen, tűnj el. - mondta. Xavier lehajtotta a fejét.
- Rendben. - mondta halkan, majd elfordult és eltűnt a fák között. Cyan morogva ment tovább majd egy szikla tetején kötött ki. Körülötte erdő volt egyik oldalt, a másik oldalt pedig rálátott a többi sárkányra. Nagyot sóhajtott majd lefeküdt. Túl sok volt neki ez az egész, a szülei hogy titkolhattak el előle egy ekkora nagy dolgot...? Lehunyta a szemét. Nem akart Xavierrel így viselkedni...
Pár órával később Cyan érezte, hogy valami lökdösi a fejét. Összeszorította a szemét, majd felnézett.
Xavier ott ült mellette és az orrával löködte Cyan fejét.
- Hagyd abba. - morgott rá nyűgösen. Xavier megállt, majd lefeküdt.
Cyan ásított egyet, majd nyújtózkodott. Felemelte a fejét és Xavierre nézett.
- Miért jöttél ide? - kérdezte.
- Elmenjek? - kérdezett vissza.
Cyan megrázta a fejét.
- Ne. - mondta. - Nem akartam azokat mondani neked. Nem érdemelted meg... - hajtotta le a fejét. Xavier ugyanezt tette.
- Ha ennyit alszol most, akkor éjszaka nem fogsz tudni. - mondta.
- Fogok, emiatt ne aggódj. - válaszolt Cyan. Oldalra dőlt, neki Xaviernek.
- Akkor aludj tovább. - mondta a hím. Cyan sóhajtott egyet.
- Ezt fogom tenni. - válaszolt. Xavier oldalra nézett rá, majd óvatosan felkelt. Cyan felkapta a fejét.
- Hová mész? - nyüszített. Xavier megrázta magát majd felé fordult.
- Vadászni kellene. - mondta. - Éhes vagyok. - nyüszített már ő is. Cyan bólintott.
- De ne menj messzire. - mondta. - Nekem most figyelnem kellene rád. - sóhajtott ismét. Xavier még visszanézett rá, majd eltűnt a bokorban.