A démoni sárkány (Átírás Alatt)

15. Rész - A természet sárkányok világa

/Figyelem, a rész egyesek számára felkavaró jelenete(ke)t tartalmazhat!/

- Cyan, mikor lesz az a pillanat amikor már képes leszel egyedül aludni? - fordult lánya felé Miyu. - Brown már szeretne külön lenni tőled. - mondta.
Brown hevesen bólogatott a háttérben.
- Miért baj az ha nem szeretek egyedül aludni?! - morgott Cyan.
- Mert már egy kicsit idős vagy ehhez nem gondolod? - forgatta a szemét az anyja.
- Vidd fel magaddal Xaviert, ő biztosan szívesen alszik veled meg ilyenek. - nevetett fel Brown.
- Na de Brown! - mordult rá Miyu. - Viselkedj! - mondta.
- Jó na... Bocsánat... - forgatta a szemét most a kölyök.
- Xavier tökéletesen jó helyen van ott, ahol van. - mondta az anyja megemelt fejjel.
- Biztos anya? - kérdezte kételkedve Cyan. - Te is tudod, hogy Xavier nem arról híres, hogy szeret bezárva lenni. - mondta.
- Jelenleg eléggé ki van fáradva. - mondta az anyja miközben elkezdett enni. - Úgyis csak alszik meg fekszik. - sóhajtott.
- Ettől még kellene neki csak egy kicsit több szabadság. - mondta Cyan.
- Most más dolgunk lesz te is tudod. - vigyorgott rá nővérére Brown.
- Tudom mire gondolsz. - válaszolt Cyan.
Ekkor belépett két őr, magukkal rángatták Xaviert.
- Ne rángassátok már! - morgott rájuk a lány. Az őrök egymásra néztek.
- Lehet egy kicsit finomabban is vele bánni, jelenleg eléggé fáradt. - mondta nyugodtan feléjük Miyu. Az őrök elengedték Xaviert, de egy nyakörv maradt a nyakán, hogy meg lehessen kötni ha szükség van rá.
Brown leugrott a helyéről, majd odarohant a hímhez.
- Megmutatod a démon sárkányt?! - ugrott elé. Xavier lehajtotta a fejét felé, majd megrázta.
- Ne is. - válaszolt Miyu.
- Szóval ma kimarad a gyakorlás. - mondta Cyan, majd oldalba lökte öccsét.
- Majd a legközelebbit úgyis megnézem. - morgott az.
- Dehogy nézed! - mordult fel Miyu.
- Ez veszélyes Brown. Nem kisgyerekeknek való. - vigyorgott rá Cyan.
- Mondja az aki azóta se alszik egyedül! - fújt vissza neki Brown. Cyan csak a szemét forgatta.
- Jól van, már amúgy is ideje lesz neked saját helyet adni. - nevetett fel Miyu.
- Igazán? - ugrott fel Brown.
- Cyan pedig kénytelen lesz egyedül aludni. - nézett a lányára.
- Pompás. - morgott a lány.
- Gyere Brown, itt az ideje, hogy válassz helyet magadnak. - mondta az anyja majd elindult felfelé. A kölyök vígan követte. Xavier és Cyan figyelték ahogy eltűntek.
- Mi vett rá téged, hogy ne legyen ma gyakorlás? - nézett a lányra a hím.
- Holnap este lesz az Őszi Bál. - mondta Cyan. - Röviden, arra fogok készülődni. - fújt.
- Minek az? - kérdezett vissza Xavier.
- A bál vagy a készülődés? - kérdezett most a lány vissza.
- Is. - kapta a választ.
- A bál egy minden évben megrendezésre kerülő esemény, melyen az ősz utolsó napját ünnepeljük. - feküdt le Cyan.
- Jelenleg nem hiszem, hogy lenne mit ünnepelni. - mondta zavartan Xavier.
- Attól függ honnan nézed. - válaszolt Cyan. - Van benne valami, hogy nem kéne túlzottan ünnepelni, viszont nagyon sok mindenre jó egy ilyen bál. - rázta meg a fejét.
- Igen? Például? - forgatta a szemét a hím.
- Például össze tudok jönni azzal a sárkánnyal akivel össze akarok. - nevetett Cyan.
- Aha, hogy neked ilyened is van. - nézett rá a démon sárkány.
- Van hát. - válaszolt Cyan.
- Ez a nagy terved? Elmész és felszedsz valakit? - rázta meg a fejét a hím.
- Valami hasonló. - mondta Cyan emelt fejjel.
- Érdekes terveid vannak neked is. - nevetett zavartan a hím. Cyan csak a szemét forgatta.
- Veled mi van? - kérdezte. - Mi a terved? - rázta meg a haját.
- Tervem? - nézett fel rá Xavier miután lefeküdt. - Mégis mire? - kérdezett vissza.
- Hát a bálra! - válaszolt a lány.
- Semmi?! - nevett Xavier.
- Hogy-hogy semmi? - fújt rá vissza a természet sárkány.
- Úgy, hogy nekem nincs semmi közöm a hülye kis bálotokhoz. - nevett a hím.
- Nagyon vicces. Szóval kihagyod. - ült fel a lány.
- Cyan, most komolyan? Mi keresnivalóm lenne nekem egy bálon? - fújt.
- Nem tudom, szórakozni is lehet néha. - mondta a természet sárkány.
- Nekem nem szórakoztató egy csapat sárkány között heringeset játszani. - fújt Xavier.
- Hát nem kaptad el a lényeget. - forgatta a szemét a lány.
- Ennyi bőven elég nekem bőven, hogy ne érdekeljen a dolog. - morgott fel a hím.
- Jó, bocsánat. - fújt vissza a lány.
- Szóval akkor te most elhúzol készülődni? - rázta meg a fejét Xavier.
- Még nem. - sóhajtott a lány. - Jelenleg még azt kell kitalálnom kivel megyek. - mondta.
- Hogy kivel mész? - emelte fel a fejét a sötét sárkány. - Egyedül nem mehetsz vagy mi? - fújt.
- Nem, párosával lehet menni. - válaszolt.
- Ez egyre nagyobb hülyeségnek tűnik. - fújt mégegyet.
- Nem kötelező menni, szóval te nyugodtan lent maradhatsz a kis börtönödben. - forgatta a szemét a lány.
Xavier felkelt és megrázta magát.
- Akkor menjek vissza a helyemre? - kérdezte.
- Miért kéne visszamenj? - nézett rá Cyan.
- Mivel most nem csinálunk semmit. - válaszolt.
- Én azt terveztem, hogy leviszlek és kicsit körbenézünk a környéken. - mondta a lány.
- És ez miért is jó? - nézett rá a hím.
- Jobban megismered ezt az országot. - válaszolt a természet sárkány.
- Mintha nem jártam volna be az egészet rohadt sokszor. - morgott Xavier.
- Az egy dolog, de olyan részen nem voltál ahol sárkányok is vannak. - emelte meg a fejét Cyan.
- Ezt az élményt most is szívesen kihagynám. - válaszolt Xavier.
- Hát sajnos nincs választásod. - nevetett fel a lány. - Légy jó kisfiú, és csináld amit mondok. - mosolygott rá.
- Hogyne. - válaszolt az.
- Rendben, akkor menjünk, látom amúgy is nagyon meg vagy indulva. - nevetett a lány, majd elment szorosan Xavier mellett.
- Nem is sejted. - válaszolt az majd követte.
- Ne felejtsd el, hogy még lógsz nekem egy fürdővel is. - nézett hátra rá Cyan.
- Ezt még akkor is behajtanád rajtam, ha félholt lennék ugye? - fújt a hím.
- Természetesen. - mosolygott hátra rá a lány.
- Sejtettem. - morgott vissza Xavier.
Cyan gyors ügetésbe kezdett. Nagyon jó idejük volt kint, tiszta volt az ég, és minden csupa fehér volt a hótól.
A lány elment pár sárkány mellett majd meglátta Melodyt és megállt. Xavier mellé sétált.
- Na, most miért állunk itt? - morgott.
- Semmiért. - fújt vissza rá a természet sárkány.
- Nagy az összhang közöttetek igaz? - nevetett Xavier majd elindult Melody felé. Cyan dühösen utána nézett.
- Gyere már vissza! - morgott utána halkan.
Xavier nem hallgatott rá. Melody odarohant Xavierhez amikor meglátta. Cyan hátracsapta a füleit. Nem örült neki, hogy a nővére itt van, és főleg nem örült annak, hogy ennyire jóban van Xavierrel.
- Le lettél koptatva Cyan? - hallotta maga felől Nellie hangját a lány.
- Nellie? Mit keresel te itt fent? - nézett fel rá Cyan miközben hátrább lépett pár lépést.
Nellie megforgatta a szemét miközben erősen kapaszkodott egy faágba.
- Oh... Semmi különöset... Én csak itt... Lógok tudod ... - nevetett.
- Fent ragadtál? - hegyezte a füleit Cyan.
- Mi??? Én?? Dehogy! - nevetett ismét zavartan Nellie.
- Oké... - forgatta a szemét Cyan, majd ismét Xavierék felé fordult. Nellie előre fordította a füleit.
- Minden oké? - kérdezte Cyant.
- Persze... - mondta az. - Leszámítva azt a tényt, hogy ez a természet sárkány fogja magát és elveszi az életemet. - morgott.
- Ki? Melody? - kérdezte Nellie.
- Ki más? Az én dolgom lenne az, hogy foglalkozzak Xavierrel, erre ellopja tőlem. - fújt egyet. Nellie ekkor leesett a fáról. - Xavier pedig lehetne ennyiből vele is távolságtartó. - mondta majd észrevette, hogy barátnője a földön fekszik.
- Te aztán nagyon féltékeny vagy. - rázta meg magát Nellie.
- Nem vagyok féltékeny. Csak zavar mert ez nem igazságos. - válaszolt.
- Mellesleg Xavier már ismerte régebbről Melodyt nemde? - kelt fel Nellie. - Így ne csodálkozz, ha jobban húz felé. - mondta majd megnyalta a mancsát.
- Nem húz felé! Csak nem tudom mit akarnak egymással és ez összezavar. - fújt Cyan. Nellie mellé állt.
- Hát, láthatólag jóban vannak. Örülj neki, hogy nem csak neked kell foglalkozni vele. - ült le.
- Akadályozza a munkám. - morgott Cyan.
- Akkor menj és hozd el onnan. - forgatta a szemét Nellie.
- Igen! Ezt fogom tenni! - ugrott fel Cyan majd elindult Xavier felé.
Gyorsan lerohant hozzá majd megtorpant a hím és nővére között.
- Dolgunk van. - fújt a hímre.
- Dolgunk? - forgatta a szemét az.
- Igen. Nem rémlik, hogy nem mehetsz sehova nélkülem? - fújt rá a lány.
- Dehát itt vagy?! - ült le Xavier. Nellie közben utolérte Cyant és leült mellé.
- Ne légy ennyire pofátlan, induljunk. - mordult Cyan ismét.
- Merész vagy, hogy parancsolni akarsz egy démon sárkánynak. - ment el Cyan mellett Melody.
- Parancsolsz? - morgott vissza rá az.
- Süket vagy? - morgott Melody is.
- Te hamarosan az leszel ha letépem a füleid. - vicsorgott Cyan.
- Jó, jó drága természet sárkány hercegnők. - lépett a kettő közé Nellie. - Felesleges durvulni. - mondta majd arrébb ment. - Ha jól tudom a sötét sárkányok várnak. - nézett Melody felé. Az megforgatta a szemét majd elindult. - Te pedig mesés démon sárkány úrfi, lennél szíves hallgatni a társadra aki csak jót akar neked? - fordult végül Xavier felé Nellie.
- Felőlem. - rázta meg a fejét Xavier.
Cyan szótlanul elindult befelé az erdőbe. Sikerült jó gyorsan elrontani a napját.
Xavier ügetett a lány után. Pár perces csend után végül Cyan megszólalt.
- Nem akarsz véletlenül bocsánat kérni? - morgott.
- Bocsánatot? Mégis miért? - kérdezte az.
- Talán azért mert rossz helyzetbe hoztál. - válaszolt a lány. Majd egy fél perces csend után folytatta. - Tudod jól, hogy nem vagyok jóban vele. - mondta dühösen.
- És nekem ehhez mi közöm? - morgott rá vissza Xavier halkan.
- Az, hogy direkt odaméssz hozzá, amikor mindenki mást meg hatalmas ívben elkerülsz. - forgatta a szemét a lány.
- Nem az a célod, hogy barátságos legyek? Ha az vagyok akkor meg az a baj? - torpant meg Xavier.
- Örülök neki, hogy most már nagyobb barátságban vagy vele mint velem. - fújt a lány.
- Miféle barátságban? - rázta meg a fejét Xavier. - Ne hitesd el magaddal, nem a barátom se Melody, se te. - morgott, majd elment Cyan mellett.
- Köszi, ez jól esett. - morgott rá a lány.
- Mit hittél? - fordult hátra a hím.
- Azt, hogy azok után amin keresztül mentünk számítok neked! - morgott halkan a természet sárkány, majd elszaladt Xavier mellett.
Nellie látta ahogy Cyan elszalad.
- Cyan! - kiabált utána. A lány szépen lassan megállt.
- Miaz? - nézett hátra.
- Te meg hova rohansz? - kérdezte. A lány csak megrázta a fejét.
- Előre. - válaszolt.
- Értelek. - nevetett Nellie.
- Örülök neki. - fújt vissza rá Cyan miközben zihált.
- Na? Mi a gond? - ült le Nellie.
- Semmi. - morgott vissza Cyan. - Csak nehéz kibírni Xavier rossz természetét. - mondta.
- Ezt te vállaltad be. - vakarta meg az oldalát Nellie.
- Tudom, de akkor is... Lehetne egy cseppet együttműködőbb és kedvesebb, ha már foglalkozok vele. - sóhajtott Cyan.
- Türelmesnek kell vele lenned. - nézett rá Nellie. - Veled már így is sokkal normálisabban viselkedik mint akárki mással. - rázta meg a fejét.
- Hogyne... Látnád, hogyan viszonyul Melodyhoz. - fújtatott a lány.
- Őt régebbről ismeri, te is tudod. - nyújtózott egyet a természet sárkány. - Szerintem Xavier teljesen más indokkal van Melody közelében, mint a tiédben. - mondta.
- Ez biztos, az én esetem kötelező neki. - sóhajtott.
- Én nem erre gondoltam. Xaviernek fontos vagy, akár bevallja akár nem. Ha nem így lenne, akkor miért védene téged? - hajolt közelebb Cyanhez.
- Mert ezt fogadta meg. - fújt. - Megígérte. - mondta.
- Az ígéret az egy dolog. Nem tudod úgyse kötelezni rá, hogy tartsa be. - válaszolt Nellie. Ekkor a bokorból előtünt Xavier.
- És visszajött hozzád. - súgta oda Cyannek vigyorogva. Az csak a szemét forgatta.
- Jó, én most megyek. - ugrott fel Nellie. - Fejezzétek be a dolgokat. - mondta, majd elment. Cyan utána nézett, majd a hímre aki csak leült előtte.
- Hol hagytad, a barátnődet? - morgott Cyan. Xavier megforgatta a szemét.
- Most ezen vagy ennyire kiakadva? - kelt fel.
- Igen. - emelte fel az orrát a lány.
- Oh jaj. A féltékenység hercegnője. - lépett közelebb hozzá Xavier.
- Hagyjál már. - morgott vissza rá Cyan.
- Az megnyugtat ha azt mondom, hogy téged sokkal jobban kedvellek mint Melodyt? - hajolt jó közel hozzá. Cyan hátracsapta a füleit, és hátrébb lépett.
- Öhm... - megrázta a fejét és elfordult. - Mondani mindent lehet. - tett pár lépést hátra zavartan.
- Ez pontosan így van. - ment el a lány mellett a démon sárkány. - Na? Nem sétálunk? - kérdezte végül. Cyan felnézett rá.
- Rendben... - mondta halkan.
A két sárkány némán sétált már jó pár órája.
- Hová megyünk? - szólalt meg Xavier. A lány hátranézett rá.
- Csak... Sétálunk. - mondta. Xavier megtorpant.
- Azt hittem az öröknyár forráshoz viszel. - forgatta a fejét. Cyan is megtorpant.
- A micsodához? - kérdezte.
- Nahát, a helyi nem is tudja, hogy van ilyen. - nevetett zavartan Xavier majd Cyan mellé sétált.
- Egy olyan forrás ami forró, és a felszínen van. A közvetlen közelében a növények mindig azt hiszik, hogy nyár van. Virágoznak télen is. - fejezte be.
- A nagyapa egyszer mesélt egy ilyen forrásról... - nézett fel a lány. - Szóval te tudod, hogy hol van? - kérdezte. Xavier némán bólintott, majd elindult előre.
Egy fél órával később megérkeztek ahhoz a forráshoz, amit öröknyár forrásnak hívtak. Híven a nevéhez, a környezete valóban megfeledkezett arról, hogy milyen évszak van. Cyan csodálkozva nézte a vizet és a körülötte elterülő világot.
- Ez valami gyönyörű... - mondta. Majd sétálni kezdett a víz körül. A parton virágos bokrok hada állt.
- Hogy lehetséges ez? - nézett szét ismételten a lány.
- Lázadó gazok. - fújt a hím. - Nem akarják elfogadni, hogy tél van. - nyújtózott egyet, majd a hasára feküdt.
Cyan a víz széléhez ért és belepillantott. Eszébe jutott, hogy Xavier mennyire nem szereti a tükörképét.