A démoni sárkány (Átírás Alatt)

17. Rész - Téli napok

/Figyelem, a rész egyesek számára felkavaró jelenete(ke)t tartalmazhat!/

- Egyszer majd sikerül. - nevetett fel Kireina miközben Xavier próbálkozásait figyelte.
- Én nem tudok ékkövet lövelni. - morgott Xavier miközben megrázta a fejét. - Az egyetlen dolog amit ez tesz az az, hogy megfájdul a torkom. - mondta.
- Egy démon sárkánynak nem árt legalább a saját sötét sárkány képességeit tudni használni. - fújt a nőstény.
- Előbb fogok tüzet okádani. - morgott megint Xavier.
- Előbb vagy utóbb azt is kell majd. - kelt fel Kireina nyújtózkodás közepedte. - De azt nem én fogom veled gyakorolni. - mondta.
- Tán' nem tudsz tüzet fújni? - vigyorgott fel a hím.
- Nem lehetek mindenre képes. - emelte fel az orrát a lány.
Xavier felkapta a fejét amikor meghallotta Cyant.
- Remélem már csodálatosan mennek neked a sötét sárkány képességeid ezért van időd beszélgetni. - fújt.
- Elhiheted mennyire. - válaszolt Xavier.
- Xavier túl lusta. - ugrott le a sziklájáról Kireina.
- Mi??? - pattant fel Xavier.
- Vagyis, nem haladtál vele, igaz? - nézett a démon sárkány felé a természet sárkány.
- Nem túlzottan. - rázta meg a fejét Xavier.
- Ez eléggé szomorú. - sóhajtott Cyan. - Ha már ez nem megy hogyan fog menni a többi? - kérdezte.
- Nehezen. - fújt Xavier.
- Jó, tartsunk egy kis szünetet ezzel. - ült le Cyan. - Ideje egy kicsit előhívni belőled a démon sárkányt. - vigyorgott.
- Muszáj? - nyüszögte Xavier.
- Igen. - vágta rá a lány.
Xavier még mindig nagyon messze volt attól, hogy át tudjon gond nélkül változni, de az elmúlt egy hónapban napi szinten gyakoroltak, ami egy minimális javulást eredményezett.
- Akkor én megyek is. - ügetett el Kireina.
- Nekünk pedig ideje bemenni a gyakorló barlangodba. - indult el Cyan is miközben Xaviernek beszélt. A hím csak bólintott és követte.
- Rendben. - ült le a barlang közepén a lány. - Lássuk. - mondta.
Xavier pár lépéssel arrébb állt Cyantől. Az egy hónapnyi gyakorlás során rengeteg módszert kipróbáltak, hogy mégis mivel lehetne ezt a folyamatot a lehető legjobban megcsinálni. Bár sok esetben voltak tényezők amik egyszerűsítették Xaviernek az átváltozást, végleges megoldásra akkor sem jutottak.
Xavier igen nagy erőfeszítések árán már képes volt magától átváltozni, de ez annyi energiáját emésztette fel, hogy a démon formáját pár percnél tovább nem tudta fenntartani.
- Az időkön még sokat kell javítani. - sóhajtott Cyan. - Nagyon sok ideig tart amíg átváltozol és nagyon kevés ideig maradsz úgy. - mondta.
- Hallgatom ha van jobb ötleted...- nyüszített Xavier.
- Még nincs. - mondta Cyan. - Majd kitalálunk valamit. - mondta.
Xavier egy jó húsz perces próbálkozás után végre képes volt felvenni a démon sárkány formáját.
- Remek. - kelt fel Cyan. A démon sárkány leszegett fejjel állt és szuszogott. - Legalább ilyenkor annyira fáradt vagy, hogy nem támadsz senkire. - nevett.
Xavier nem több mint három perc után már vissza is változott.
- Ez reménytelen. - sóhajtott, miközben a hasára feküdt.
- Próbálkoznunk kell. - nyüszített a természet sárkány. - Menni fog az! Csak idők kérdése. Xavier nagyot sóhajtott majd lassan felkelt.
- Azt mondtad két nap múlva nem gyakorlunk igaz? - kérdezte.
- Igen, akkor van az év utolsó napja, ami nálunk az ünneplés ideje. - mosolygott.
- Ti mindig ünnepeltek valamit? - dünnyögte Xavier.
- Inkább sokat mint keveset. - válaszolt a lány.
- Én az utóbbi híve vagyok. - morgott Xavier.
- Rendben, mára elég lesz a kínzásodból. Mehetsz járkálni ha akarsz. - mondta a természet sárkány.
- Remek. - indult meg Xavier. A démon sárkány ebben az időszakban Cyan segítségével többet tudott elkóborolni, mivel nagyon fáradt volt messzire amúgy se tudott jutni, de érzett vele egy kis szabadságot.
- Alvás előtt érj ám vissza. - morgott Cyan.
- Mintha nem szoktam volna visszatérni. - forgatta a szemét Xavier, majd elügetett. A természet sárkány még utána nézett majd úgy döntött, hogy hazamegy.
Pár órával később már sötét volt, Cyan lement a szobájából Xaviert keresve de sehol sem lelt a nyomára. Ellenben összefutot édesanyjával.
- Anya? Nem láttad Xaviert? - kérdezte.
- Nem. - válaszolt az. - Nem veled volt? - kérdezte.
- De, csak el szoktam engedni had sétálgasson egy kicsit tudod... - vett egy mély levegőt. - De nem jött még mindig vissza. - mondta.
- Ha nem jön meg egy órán belül akkor elindulunk megkeresni. - mondta az anyja. - Csak apad meg ne tudja... - kezdte volna mondani.
- Mit ne tudjak meg? - jelent meg Haru.
- Azt, hogy Xavier nincs meg. - válaszolt Cyan. Nem volt hangulata mást kitalálni, aggódott a démon sárkány miatt.
- Mi? - torpant meg az. - Megszökött? - kérdezte.
- Nem, csak elment sétálni... - kezdte Cyan, de félbeszakították.
- Sétálni?? - mordult fel apja. - Miért engedted csak úgy el? - morgott.
- Nyugodj meg Haru, Xaviert teljesen kifárasztja a démon sárkány formája, valószínűleg annyira el volt fáradva, hogy elaludt valahol még mielőtt visszatért volna. - morgott vissza Miyu.
- Adok én neki olyan alvást ha megtalálom. - morgott az uralkodó.
- Nyugodj meg apu, megtaláljuk a segítséged nélkül is. - fújt Cyan.
- Így van, én elmegyek a lányunkkal, addig vigyázz Judyra és Aianara. - kelt fel Miyu.
- Mi vagyok én gyerekfelügyelő? - morgott Haru.
- Nem, egy apa vagy. - vicsorgott rá vissza Miyu, melynek következtében Haru farokbehúzva vonult el megkeresni a két kölyköt.
- Mehetünk? - kérdezte Cyan. Miyu bólintott.
Ebben a pillanatban berontott két természet sárkány. A királyné és lánya azonnal felkapták a fejüket.
- Feleség, láttak egy démon sárkányt a város határánál. - közölte az egyik sárkány. Miyu Cyanre nézett.
- Azt hiszem megvan Xavier. - mondta.
- Ez nem ő volt! - ugrott fel a másik sárkány.
- Biztosak vagytok ebben? - kérdezte Miyu.
- Ez a sarkány jóval nagyobb volt, és pár csontváz is volt a közelében. - mondták.
- Akkor nem Xavier. - nézett anyjára Cyan.
- Ez nem jó hír. - mondta Miyu. - Főleg, hogy Xavier is kint van valamerre, ha Tora megtalálja, akkor nagy baj lehet. - idegeskedett.
- Muszáj megtalálnunk. - nyüszített Cyan.
- Szedünk össze egy kereső csapatot és megtaláljuk. - mondta Miyu majd elrohant.
A sárkányok két napig keresték Xaviert de hiába.
Cyan borzasztóan ideges volt, attól tartott, hogy Tora tett valamit Xavierrel. Idegességében még éjszaka kiment a folyó partjára hátha talál valami nyomot.
A hold már magasan volt az égen, de Cyan még mindig a démon sárkány után kutatott. Tartott attól, hogy egy másik démon sárkány lesz az akibe belebotlik. Kezdte butaságnak tartani azt, hogy ő ide egyedül kijött akkor amikor Toratól kell félniük.
Hirtelen hangokat hallott a közeli bokorból. Egyből halálfélelem kapta el, csak ne a démon sárkány legyen az. Talán ő nem ugrál ki bokrokból ugye?
Ebben a pillanatban valóban egy démon sárkány ugrott ki onnan, de nem Tora volt, hanem Xavier.
- Xavier! - kiáltott fel Cyan. - Ne ijesztegess már! - kiabált rá.
- Csendben legyél. - morgott rá halkan a hím. - Tele van minden csontváz sárkányokkal. - mondta.
- Hol a francban voltál? - morgott vissza Cyan. - Tudod mennyit kerestünk? Borzasztóan aggódtam. - fújt.
- Aggódtál mi? - nevett Xavier. - Nem kell, jól vagyok, csak ezek a dögök nem egyszerűsítették meg a dolgom. - mondta.
- Van belőlük egy pár, jobb ha megyünk innen el jó gyorsan. - fordult meg Cyan, Xavierrel a nyomában. - Nézd a jó oldalát, holnap este ünnepeljük az új évet, legalább azt nem késted le. - nevetett Cyan.
- Még mindig nem értem hova ez nagy ünneplés... - dünnyögte Xavier.
- Én szeretem ezt az ünnepet, a legjobb időpont, hogy a családdal és a barátokkal legyünk. - emelte fel a fejét a lány.
- Remek, legalább lesz indokom kihúzni magam alóla. - vigyorgott Xavier.
- Ez nem vicces. - fújt Cyan.
- Nem is állítottam, hogy az. - mordult vissza Xavier. - Amíg nincs szükségem senkire, addig bús nem leszek. - válaszolta.
- Tévedsz, hiába tagadod. - morgott hátra a lány. - Majd meglátjuk mit mondasz néhány hónap múlva. - vigyorgott.
- Odáig el is kell jutni. - fújt Xavier, majd megállt a víz mellett inni.
- El el. - kezdte Cyan. - És kitudja... Lehet addigra már lesz gyereked is. - vigyorgott. Xavier kiköpte a vizet és felkapta a fejét.
- Hát ne legyen. - morgott. Cyan felnevetett.
- Később máshogyan fogod gondolni. - vigyorgott tovább.
- Az majd később lesz, azzal még ne foglalkozz. - fújt Xavier majd tovább indult.
A két sárkány lassan visszaért a fához, Cyan felvitte Xaviert a saját szobájába, sikerült nekik anélkül feljutni, hogy akárkit is felkeltsenek.
- A következő este programunk lesz. - vett egy mély levegőt a lány miközben lefeküdt.
- Program mi? - vigyorgott Xavier. Cyan rosszallóan nézett rá vissza.
- Inkább aludj. - morgott rá.
Xavier csak a szemét forgatta majd letette a fejét.
Másnap reggel Cyan szembesítette vele anyját, hogy meglelte Xaviert az éjszaka folyamán. Egy kis fejmosást is kapott azzal kapcsolatban, hogy éjszaka nem jó ötlet kimozdulni, főleg ha a környék hemzseg a csontvázaktól.
A sárkányok nagy készülődésben voltak, hiszen az a nap volt az, amit mindenki teljes mértékben a szeretteivel töltött.
Cyan úgy döntött, hogy megkeresi Xaviert. Meg is találta jó gyorsan, Judy és Aiana mellett.
- Hát ti meg mi jót csináltok? - nevetett fel Cyan miután közelebb ért.
- Megfésülgetjük Xaviert! - vigyorgott Aiana.
- Ő lesz a herceg a játékunkban. - ugrott fel Judy.
- Miféle herceg? - nevetett tovább a lány.
- Az aki majd elveszi a hercegnőt és mi leszünk a gyerekeik! - mondta izgatottan Judy.
- Na és ki a hercegnő? - rázta meg lassan a fejét Cyan. A két kiskölyök összenézett.
- Azt még nem tudjuk. - mondták egyszerre.
- Cyan szívesen vállalja ezt a szerepet hiszen úgyis egy hercegnő. - vigyorgott felé Xavier. Cyan forgatta a szemét.
- Örülj, hogy ennyi szabadidőd van. - fújt.
- Nem azt mondtad, hogy a mai napot azokkal kell tölteni akik fontosak nekünk? - mordult fel Xavier.
- Dehogynem, de ez majd este lesz, akkor a két kölyök is jön velünk ünnepelni. - ült le Cyan. A démon sárkány csak lassan megrázta a fejét.
- Hát ha te mondod. - válaszolt.
- Én mondom, és este neked is ugyanúgy ott kell lenni, Aiana a te felügyeleted alatt van. - mondta a lány.
- Ez még egyáltalán nem biztos. - fújt Xavier. - Semmi sem lett lejegyezve. - mondta.
- Ez igaz, de mindent meg fogunk tenni. - válaszolt Cyan. - Most viszont gyere velem, anya jön és elviszi a gyerekeket. Én pedig beavatlak miről is szól ez az ünnep igazán. - mosolygott.
Xavier szépen lassan felkelt.
Még hátranézett a kölykökre és az orrával meglökte Aianat, majd követte Cyant.
- Még mit akarsz mondani erről az ünnepes dologról? - forgatta a szemét Xavier.
- Hát... Hogy mégis miről szól... - mondta a lány.
- Ezt már legalább húsz alkalommal elmondtad. - Fújt a hím.
- Na? Akkor miről is szól? - válaszolt a lány.
- Minden nyálas dologról, ami engem teljesen hidegen hagy. - rázta meg a fejét Xavier.
- De kegyetlen vagy. - nézett hátra a démon sárkányra Cyan.
- Mégis miért? - forgatta a szemét Xavier. - Mit érdekel szerinted engem egy ilyen ünnep? És még én vagyok az aki nem veszi komolyan a veszélyt... Minden tele van szellem sárkányokkal! Ti meg itt buliztok?! - morgott.
- Élhetjük az életünket úgyis mint te. De minek? - morgott vissza rá a természet sárkány.
- Én csak azt mondom, hogy Tora fontosabb lenne. - morgott vissza Xavier.
- Fontosabb hát! De amíg ilyen az idő addig nem biztonságos annyira messzire elmenni. Főleg, hogy nem is ismerjük túl jól a víz sárkányok területét! - fordult hátra Cyan.
- Én ismerem. De nem is erre utaltam. Hanem arra, hogy szükség lenne egy jobb tervre. - válaszolt.
- Mégis mit értesz jobb terv alatt. - ült le Cyan majd eldöntötte a fejét.
- Azt, hogy ti természet sárkányok képzetlenek vagytok. - rázta a fejét Xavier.
- Képzetlenek? Milyen téren? - emelte fel a fejét a lány.
- Úgy, hogy csak a hímek tudnak harcolni, de azok se jól. - fújt Xavier. - Ezt nem ártana megváltoztatni. - mondta.
- Állj be a sorba közénk, akik szerint a nőstényeknek is joga van a harci oktatáshoz. - nevetett Cyan.
- Kénytelenek lesznek ezen változtatni. - mordult fel a démon sárkány. - Még több szellem sárkány fog megjelenni, és esélyetek sincs ellenük ha nem tanultok meg harcolni. - kezdte. - Mellesleg ezeknek a csontvázaknak is kellene valami módszert kifejleszteni az elpuszításukra. - nézett hátra.
- Ezekben egyetértünk. Pontosan tudod mennyire meg akarok tanulni harcolni. - fújt Cyan.
- Mégse tanulsz meg. - rázta meg a fejét a hím.
- Nincs edzőm. - forgatta a szemét Cyan.
- Minek ragaszkodsz annyira az edzőkhöz? Akármelyik sárkány meg tud téged tanítani aki kicsit is ért ehhez. - válaszolt a hím.
- Én nem ragaszkodom! De akkor se egyszerű olyant találni aki képes lenne megtanítani. - fújt.
- Előbb vagy utóbb úgyis megoldod. - kelt fel Xavier majd tovább indult. Cyan csak némán követte.