A démoni sárkány (Átírás Alatt)

8. Rész - A döntés

/Figyelem, a rész egyesek számára felkavaró jelenete(ke)t tartalmazhat!/

Cyan mereven bámult maga elé. Hogy történhetett ez meg...?
A földet bámulta. Az elmúlt pár óra eseményei nagyon megrázták. Visszatért egy sárkány akinek létezésében eddig nem is hitt... Ezután pedig még kiderül, hogy ő is... Felemelte a fejét.
Xaviert kiláncolták egy sziklához. A hím sárkány Cyanhez hasonlóan csak a földet bámulta. A lány végignézett rajta. Sokkal kisebb lett mint a démon sárkány énje volt, mégis hogyan vált formát?
- Van esetleg még valami, amit titkolsz? - mordult fel Cyan végül.
Xavier némán nézett lefelé. A lány fújt egyet, felkelt és közelebb lépett.
- Nem tudtad volna ezt mondjuk elmondani? - kiabált rá.
Xavier lassan felemelte a fejét.
- Szerinted mit kellett volna mondanom? - válaszolt halkan. Cyan forgatta a szemét.
- Akármit... - morogta. - Nem szeretem az ilyen fajta meglepetéseket... - mondta.
Xavier továbbra is lógatta lefelé a fejét.
- Jobban járt volna mindenki ha nem derül ki. - hunyta le a szemét.
- Mire jó az neked, hogy titokban tartod? - morgott Cyan.
Xavier ránézett a lányra.
- Most már mindegy, csak napok kérdése és vége. - mondta neki.
- Minek van vége? - morgott Cyan.
- Valószínűleg nekem. - mondta a hím.
- Miért lenne véged? - rázta meg a fejét zavarodottan Cyan. A sötét sárkány felé nézett.
- Te tényleg nem érted? - nyüszögte. - Nem fognak életben hagyni egy démon sárkányt. - mondta halkan.
- Sage azt mondta neked kell legyőzni Torat. - mondta. - Szóval szükség van rád. - mordult fel.
- Legyőzni mi? - nézett lefelé a hím. Megrázta a fejét amennyire engedte a lánc. - Esélytelen. - mondta.
Cyan lenézett. Nem tudta mit mondjon.
Xavier felemelte az egyik fülét és oldalra nézett. A lány követte a hím tekintetét.
A bokorból előlépett az idős Sage.
- Bocsánat, hogy megzavarlak titeket. - lépett közelebb az idős sárkány. - Azt hiszem nagy feladatok lesz ebben a háborúban. - mondta.
- Feladatunk? - rázta meg a fejét a lány. - Nekem mi közöm van hozzá? És miért kell egyből háborúra gondolni? - morgott.
A sárkány Xavierre nézett, majd vissza a lányra.
- Gyere sétáljunk egy kicsit. - mondta. A természet sárkány zavarodottan nézett, de követte őt.
- Mit értettél azon, hogy nekem fontos feladatom van? - nézett rá Cyan.
- Emlékszel rá, hogy mit mondtam ki győzheti le a démon sárkányt? - haladt tovább az idős sárkány.
- Persze. Egy másik démon sárkány. Xavier. - válaszolt.
- Pontosan. - bólogatott Sage. - De ez egy nagyon nehéz és hosszú folyamat lesz. - mondta.
- Miért? - nézett rá Cyan. - Xavier erős sárkány. - mondta. Az idős sárkány megállt.
- A sárkányodnak esélye sincs a démon sárkány ellen jelenleg. - mondta.
Cyan lehajtotta a fejét.
- Akkor semmi esély nincs rá, hogy legyőzzük a démon sárkányt? - nyüszített.
- Azt mondtam jelenleg. - rázta meg magát Sage.
- És később miben változik a dolog? - mondta Cyan.
Sage elindult vissza Xavier felé, a lány követte.
- Itt jön a te feladatod. - mondta.
- Milyen feladatom? - Cyan nagyon meg volt zavarodva. A másik megállt.
- Jelenleg a démon sárkány oda van láncolva egy sziklához. - kezdte Sage. - Láncon, kényszerítve van arra, hogy azt tegye amit a többi sárkány akar tőle. - elhalkult. - Szerinted ez működni fog így? - kérdezte.
Cyan elgondolkodott.
- Nem hiszem. - mondta végül. - De mi mást tehetnénk? - kérdezte.
- Gondolkodj el egy kicsit ezen. Mi mást tehetnétek... - mondta Sage.
- Gondolod, hogy...? - megrázta a fejét a lány. - Nem. Ez butaság. - mondta.
- Semmi sem butaság. - válaszolt az öreg.
- Arra gondoltam, hogy... - kezdte a lány. - Meg lehetne győzni... Vagyis... A saját oldalunkra állítani. - mondta.
- Ez az egyetlen járható út. - nézett Cyanre Sage. - Meg kell szelídíteni Xaviert. - mondta és újra elindultak.
- Annyira nem agresszív, teljesen jól el tudtam vele lenni eddig. - mondta. - Egy pár kisebb esetet leszámítva. - vigyorgott zavartan a lány.
- Nem is a sötét sárkánnyal lesz itt a nehézség. - mondta Sage. Cyan megállt.
- A démon sárkány formáját esélytelen, hogy tudjuk kezelni! - mondta. - Hát láttam mit csinált! - folytatta.
- Én is. - válaszolt a másik. - Azt is, hogy téged nem bántott. - mondta. Cyanbe beleszorult a levegő.
- Hát... Ez igaz. - mondta. - Nem is értettem miért nem. - nyüszögött.
- Nagyon jó érzéked van hozzá. Talán te ezt nem is érted. Ő sem igazán. - lépkedett előre a sárkány. - Érdekes a kettőtök közötti kötelék. Most pont erre van szükségünk. - mondta.
- De én erre nem vagyok képes! Hogy tudnám pont én...? - nyüszögött a lány.
- Gyermekem. - fordult felé Sage. - Ez a sorsod. - mondta. Cyan forgatta a szemét, a "sors"" eléggé szemét eddig vele. Lassan visszatérek Xavierhez, aki továbbra is csak nézett lefelé.
- Elmesélem nektek a történetet. Gondoljátok végig alaposan. - mondta.
Cyan zavartan nézett az idős sárkányra, majd egy pillantást vetett Xavierre, aki csak egy nagyot fujtatva folytatta eddigi tevékenységét.
- Minden évezredekkel ezelőtt kezdődött. Nem voltak mindig démon sárkányok. - mondta. - Egy sötét ceremónia segítségével állították elő az első démon sárkányt. - emelte fel a fejét. - Egy sötét sárkányból, és az összes többi sárkány fajta erejét is neki adták. Ezeket a sárkányokat arra a célra tervezték, hogy egyesítsék és védjék a sárkányokat. Mint ahogy ti is tudjátok, ez nem éppen úgy sikerült ahogy tervezték. - Cyanre nézett. - Nagyjából kétszáz évvel ezelőtt megszületett az a démon sárkány, aki most is a világunkra tör. Tora volt az első olyan démon sárkány aki született. A sárkányok nagy reményeket fűztek hozzá. Kölyök korától kezdve az uralkodásra készítették fel. A sárkányok átadták neki minden tudásukat és tapasztalataikat. - egy pillanatra megállt, majd folytatta. - De a démon sárkánynak semmi sem volt elég. Egyre több és több hatalmat akart a mancsába fogni. Őrültségei már oda is elvezették, hogy a szigeten kívülre akart merészkedni. - mordult fel. - Tora viszont nem volt egyedül. Voltak hűséges szolgái akik nagy eséllyel vissza is tértek vele együtt. Csatlósai mellett volt egy párja is, aki jóban-rosszban kiállt mellette egy ideig. Ez a sárkány egy érdekes sötét sárkány volt. Hófehér hajjal rendelkezett. - Xavier felkapta a fejét, amire Sage ránézett. - Miután Tora teljes hatalomra került a sárkányok felett, még rosszabbra fordultak a dolgok. - folytatta az öreg. - A sárkányok egyre nagyobb haragot tápláltak felé, melynek következtében egyre kevesebb sárkányban bízott meg az uralkodó. Emiatt egy olyan lépést tett, ami után a sárkányok, és a párja is végképp eltávolodott tőle. - nagy levegőt vett. - Feltámasztott halott sárkányokat, akiket hadseregként használt fel. Ezek a csontváz sárkányok. Eleinte már halott sárkányokat élesztett fel... Majd később, a sárkány népesség felét kiírtotta, és csontvázakat gyártott belőlük. - morgott Sage. Cyan lélegzetvisszafolytva hallgatta. - Ekkor döntöttek úgy a sárkányok, hogy leszámolnak vele. Ez meg is történt, de még így is képes volt visszatérni. - halkult el végül az öreg.
- Tora leszármazottjai voltak a sötét sárkányok, igaz? - nézett fel Cyan. - Ezért ölte meg őket, bosszút állt. - mondta.
- Tora maga se tudhatja pontosan kik azok akik az ő vérvonalát tartalmazzák. - kezdte Sage. - Egyről biztosan tudunk. - mondta majd ránézett Xavierre.
- Úgy gondolod Xavier Tora leszármazottja? - nézett a sötét sárkányra majd az öregre Cyan.
- Biztosan az. Elvégre a démon sárkány lét öröklődik. - mondta. - Valahol az ősei között ott van Tora. - ült le.
- Milyen ironikus, hogy pont Xavier lett a démon sárkány a testvérei közül. - nevetett fel Cyan.
Xavier felmordult. Az idős sárkány elindult a bokrok közé amikor hangokat hallott.
- Annyira nem is az. Ő volt az egyetlen lehetőség. - mondta mielőtt eltűnt. Cyan oldalra nézett Xavierre, aki csak bámult a másik sárkány után, majd nagy levegőt vett.
- Van akármi ötleted, hogy Tora pontosan melyik rokonod? - nézett a hímre Cyan.
- Fogalmam sincs. - válaszolt az. - Dédszülő esetleg... - mondta.
- Az nagyjából időben is rendben van, bár a sötét sárkányok nem vállalnak olyan fiatalon kölyköt mint mi. - mondta Cyan majd leült.
- Ti? - nézett fel Xavier. - Miért te hány évesen akarsz? - kérdezte.
- Én késő vagyok. - jött zavarba Cyan. - Nem véletlenül zaklatnak már jó ideje azzal, hogy házasodjak. - mondta. - Te, hogy vagy ezzel? - nevetett rá zavartan.
- Mégis mivel? - morgott a hím.
- Mikor akarsz kölyköt? - kérdezte a lány.
- Hát... soha?! - mordult fel Xavier. Cyan megrázta magát.
- Ez butaság remélem te is tudod. Most még lehet nem vagy kész rá, de majd úgyis lesz. - válaszolt a lány.
- Azt meg is kell ám élni. - mordult vissza a sötét sárkány.
Cyan zavartan mosolygott, nem akarta jobban felzaklatni a hímet.
Megjelent pár sárkány, Cyan apjával együtt. A sárkány őrök Xavierhez mentek és magukkal akarták vinni.
- Hová viszitek? - kérdezte a lány apjától.
- A sötét sárkányok zárkája tökéletes állapotban maradt. - kezdte apja. - Bezárjuk oda, ott nem tehet nagy kárt senkiben. - mondta. Cyan nagyot nyelt, de nem mondott semmit. Inkább nem akart apjával összeveszni, így is eléggé haragudott rá.
A lány leült és csak nézte azt, hogyan rángatják el az őrök Xaviert. Apja, felé fordult.
- Na most mivan? - mordult rá. - Úgy nézel mint aki citromba harapott. - mondta. Cyan forgatni kezdte a szemét.
- Mindenki jobban jár, ha mi most egy ideig nem szólunk egymáshoz. - mordult vissza a lány. Haru megrázta magát és felé fordult.
- Mégis miért? - morgott. Cyan felugrott.
- Szerinted mégis miért? - dühöngött. - Majdnem felakasztottad Xaviert! - lépett egy lépést közelebb.
- Nem akasztottam fel. - morgott vissza. - Amúgy is rá kellene vicsorognod nem rám! Nem én vágtam át mindenkit! És amúgy is... minek véded még ezek után is?! - vicsorgott apja.
- Oh ne aggódj majd ő is megkapja a magáét ha jobban lesz. De a különbség közte és közted, hogy tőle nem lehetett elvárni, hogy elmondja, míg tőled azért elvárnám, hogy ne lógass fel senkit! - mordult fel Cyan majd megfordult és elsietett, még mielőtt akármi választ kaphatott volna apjától.
A lány egy fára mászott, majd nagyjából egy órát várt, hogy elcsendesedjen minden. A sárkányok nagyon zaklatottak voltak, így erre Cyan akár örökké is várhatott volna. Nagyjából egy óra múlva a lány lemászott a fáról, és lement megnézni a démon sárkányt. Muszáj volt magát kijavítania a fejében. Xaviert többé nem hívhatja sötét sárkánynak mert nem az...
Nagyon óvatosan és halkan sikerült neki észrevétlenül lemenni a cellákhoz.
Xavier őrülten rángatta a láncot hogy szabadulni tudjon, de hiába. Cyannek ez igencsak ismerős helyzet volt, mivel amikor találkoztak, akkor is hasonló módon reagált a hím a láncokra.
A lány pár lépést közelebb ment hozzá.
- Hagyd már ezt abba, csak kifárasztod magad... - morgott rá. A hím hátrakapta a fejét.
- Te könnyen beszélsz onnan kintről. - mondta majd folytatta a rángatózást.
- Addig folytatod amíg el nem töröd a nyakad... - csapta hátra a füleit Cyan.
- Adná az ég. - morgott hátra a hím. A lány forgatta a szemét.
- Minek akarsz kijutni, ha el akarod törni a nyakad... - morgott vissza a lány.
- Én ezt nem bírom ki. - mondta Xavier miközben egyre kétségbeesettebben próbálta elszakítani a láncokat.
Cyan sóhajtott egyet.
- Próbálj meg lenyugodni... Később visszajövök. - mondta majd felment.
Gondolta, hogy Xaviernek nem tetszik a helyzet, de hát mit vár? Majd ezek után nem fog tőle senki sem tartani? Elengedni biztos, hogy nem fogják. Cyan egyet is értett ezzel meg nem is. Sajnálta Xaviert. De ő maga is tartott tőle.
A fejében ott cikáztak azok amiket Sage mondott Toraról és róla. Ő lenne az akinek meg kéne oldania mindent...
Hátranézett még egyszer a zárka felé. Mit kellene tennie?