A démoni sárkány (Átírás Alatt)

22. Rész - A halászmesterek

/Figyelem, a rész egyesek számára felkavaró jelenete(ke)t tartalmazhat!/

Dutch továbbra is idegesen forgolódott, míg végül párja meg nem érkezett.
- Hol voltál?! - morgott rá a nőstény.
- Itt az ideje annak, hogy a démon sárkánytól megszabaduljunk. - morgott Dutch.
- Mi? Hiszen látod, hogy esélyünk sincs ellene!? - fújt vissza rá Lapis.
- Majdnem megölte Wavet! - vicsorgott a hím. - Nem fogom neki hagyni, hogy a családomat bántsa! - fújt.
- Az egyetlen amit tehetsz az az, hogy együttműködsz vele. - rázta meg a fejét Lapis. - Ha tesszük amit mond nem fog bántani minket. - mondta.
- Örökké a szolgái akartok lenni? - ugrott fel Haru. - Én jobb életet akarok a sárkányaimnak. - morgott.
- Akar a halál engedelmeskedni annak a kannibálnak! - forgolódott Dutch.
- Nagyon meggondolatlanok vagytok! - morgott Lapis. - Mind a ketten. - fújt. - Ráalapoztok mindent egy másik démon sárkányra?! - kérdezte.
- Én nem fogom elviselni azt, hogy elnyomjon minket. - morgott Haru. - Veletek, vagy nélkületek, mi harcolni fogunk ellene. - mondta.
- Mindenkit meg fogtok öletni! - vágta a földnek a lábát Lapis.
- Amit Tora művel az egyre csak rosszabb lesz. - fújt Haru. - Ő az aki meg aki megölet minket. - mondta.
- Egyezzünk meg valamiben Haru. - emelete fel a fejét Lapis. - Segítünk legyőzni Torat, egy feltétellel. - mondta.
- És mi lenne az? - fújt egyet Haru.
- Miután sikerült legyőzni Torát... meg fogunk szabadulni a másik démon sárkánytól is. - mondta.
- Lapis?! - morgott rá Dutch.
- Te is pontosan tudod Dutch, hogy addig nem lesz nyugalom amíg van démon sárkány. - hunyta be a szemét a nőstény. - Vagy így. Vagy sehogyan. - mondta.
- Rendben van. - hajtotta le a fejét a természet sárkány csöndesen.
- Sajnálom Haru, igazán... - rázta meg a fejét Lapis. - De nem lehet csak ennyire alapozni, hogy a lányodat valamiért kedveli. - mondta halkan. - Amint hatalmat kap, egyből bosszút akar majd állni. - sóhajtott.
- És szerinted ezt én hogy magyarázzam el a lányomnak? Aki már több hónapja azt a démon sárkányt nevelgeti?! - mordult fel a természet sárkány.
- Majd ez akkor ráér. - morgott Lapis. - Tudod Haru, a szüleim nagyon sok sárkányról készítettek feljegyzéseket... - kezdte Lapis. - Miután beszéltünk, a minden időmet azzal töltöttem, hogy megkeressek mindent amit Xavierről írtak. - mondta.
- A szüleid már nagyon régóta nincsenek eszüknél Lapis. Ezt te is tudod. - ült le Dutch.
- Ezek több éves információk. - morgott férjére, majd Haru felé fordult. - Biztosan tudsz róla milyen volt annak a kölyöknek a múltja. - mondta végül.
- Tudom. - morgott Haru. - De az már elmúlt. - mondta.
- Próbálhatod nevelni a viselkedését... De az ösztöneit, és természetét nem tudod megváltoztatni. - lépett előrébb Lapis.
- Xavier kényszerből tett mindent. - fújt egyet Haru.
- Miért vagy ebben olyan biztos?! - fordult meg a nőstény. - Ugyanaz a vér folyik Torában és Xavierben is. Ugyanaz a gyilkos, elmebeteg vér. - mondta. - Hidd el nekem, előbb vagy utóbb rosszul járunk, hogy megbíztunk benne. - fújt.
- Talán. De jobb megpróbálni harcolni, mint tétlenül nézni ahogyan meghalnak a sárkányok. - fordult meg Haru, majd elindult kifelé, de megállt még mielőtt kiért volna a barlangból.
- Nem szabadna megbíznunk benne. Belül te is jól tudod. - csapta hátra a füleit Lapis. - Valami oknál fogva Tora nem veszi fenyegetésnek. - mondta.
- Ennek valószínűleg egy nagyon egyszerű oka van. - fújt egyet Dutch. - Azt a látszatot akarja kelteni, hogy nem érdekli, hogy van egy démon sárkány. Hiszen erősebb és simán legyőzi ha kell. - mondta.
- Remélem csak ennyi van a dolog mögött. - sóhajtott Lapis.
- Xavier megérzi Tora jelenlétét, lehetséges, hogy ez fordítva is működik. Ezért nem tart Tora Xaviertől, úgyis tudni fogja merre jár. - mondta Haru.
- Majd tartani fog a rohadék, csak érjünk el odáig. - morgott Dutch.
- Most jobb ha mindenki visszamegy aludni. - sóhajtott a nőstény. - Holnapra kiderül mi lesz Xavierrel, aztán megbeszélünk mindent. - mondta majd elindult mélyebbre a barlangban. Dutch utána nézett, majd követte.
Haru mordult egyet majd kiment a barlangból. Ryo ott volt nem messze tőle.
- Mennyit hallottál? - kérdezte tőle a természet sárkány.
- Mindent azt hiszem. - mondta az.
- Egyetértesz Lapissal? - kérdezte Haru.
- Nem. - válaszolt a herceg. - Együtt éltem Xavierrel több mint 15 évet. - morgott a hím. - Nem Tora típus, soha nem is volt az. - mondta.
- És azzal, hogy meg kell szabadulni tőle is? - kérdezett újra a természet sárkány.
- Azzal sem. - fújt egyet a sötét sárkány. - Ha képes legyőzni Torát, akkor had uralkodjon. - fújt.
- Érdekes ezt pont egy sötét sárkánytól hallani. - morgott Haru. - Nekem úgy festett, hogy az egész fajta utálja ezt a sárkányt. - mondta.
- Így is volt, minden bajért őt vették elő, illetve nagyon sok sárkánnyal is végzett, főleg démon sárkány formában amikor nekiállt dühöngeni. - fújt egyet a másik.
- Légy őszinte Ryo, Xavier saját akaratából ölt sárkányokat vagy kényszerítve lett? - kérdezte a természet sárkány király.
- Saját akaratából. - mormogott Ryo, majd elfordult és elment. Haru utána fordult.
- Nem tűnsz őszintének. - mondta.
- Ez egy családi vonás. - válaszolt a sötét sárkány majd eltűnt.
Haru visszament Cyanhez, aki addigra már ismét aludt. Tudta jól, hogy ha Xaviert megölik, azt Cyan soha nem fogja megbocsátani neki. Valójában, ő sem saját magának. De nem volt más lehetőség.