A démoni sárkány (Átírás Alatt)

7. Rész - Egy valódi démon

/Figyelem, a rész egyesek számára felkavaró jelenete(ke)t tartalmazhat!/

Cyan nagyon haragudott Xavierre, és ezt nem is tudta, és nem is igazán akarta leplezni. Letette a picit egy fa tövébe, majd egy pár perc alatt csinált neki egy kis fészket amiben jó meleg lesz neki, és kényelmes is.
- Maradj itt kicsim. - mondta.
Xavier lassan odaért hozzájuk. Cyan szépen megvárta amíg odaér.
- Gyere velem egy kicsit. - mondta neki. Xavier engedelmesen követte, egy pár méterrel arrébb megálltak.
- Na, miaz? - morgott oda Cyannek a sötét sárkány. A lány, felemelte a mancsát és egy jó nagyot rávágott a sötét sárkány fejére.
Az hátraugrott és nyüszített.
- Hogy lehetsz ennyire kegyetlen? - vicsorgott Cyan.
- Én vagyok a kegyetlen? Te csaptál meg engem! - morgott vissza.
- Hogy viselkedhetsz így egy kisgyerekkel? - kiabált rá Cyan. - Ő még pici! Legyen már benned csak egy csöppnyi lélek! - morgott.
- Kénytelen felnőni, hogyha nem akar eltaposva lenni! Most már nincs ki megvédje! - morgott Xavier.
- És ez a megoldás? - kiabált rá ismét a lány. - Tönkre teszed a kis lelkét? Hogy lehetsz ennyire gonosz!? - mondta majd otthagyta Xaviert és visszament a kölyökhöz. A sötét sárkány morogva ment be a fák közé.
Nem sokkal később egy nagy csapat természet sárkány jelent meg, köztük Cyan édesanyja is.
A természet sárkányok mindent felmozgattak azért, hogy túlélőket találjanak de hiába. A sárkányok már nem éltek. Az összes sötét sárkányt, az uralkodói családdal együtt megölték.
Haru kezdett nagyon ideges lenni emiatt és párjával együtt próbáltak rájönni arra, mi okozhatott ekkora pusztítást...
Cyan egy fa mellett ült és szomorúan nézte a jelenetet. Nem tudta elképzelni, hogy mi volt képes ezt tenni. Családokat tett tönkre. Egyetlen kiskölyök élte túl, ő is árva lett. Xavier pedig nem fog vigyázni rá. A természet sárkány lehunyta a szemét.
- Cyan? - hallotta hirtelen, nagyon közel maga mellett amitől nagyon megijedt és felugrott. Rámordult Xavierre aki ott állt mellette.
- Mit akarsz? - kérdezte.
- Jobb lesz... ha én elmegyek... - mondta.
- El? - nézett rá Cyan. - Mégis hova? Nagy nehezen elértem, hogy velünk maradhass erre most meg el akarsz menni?! - morgott.
- Én nem tartozom közétek. - válaszolt Xavier.
- Akkor hová tartozol? - mordult fel Cyan.
- Sehová. - fordult el Xavier, majd elindult a bokorba.
- Várj! - kiabált utána és elé ugrott. - Nem haragszom rád, csak kérlek maradj! - nyüszített. Xavier nagyot sóhajtott.
- Najo, egyelőre itt maradok. - forgatta a szemét a hím.
Cyan rámosolygott.
- Egy picit próbálj meg kedvesebb lenni Aianahoz. Kérlek. - mondta a lány. A sötét sárkány bólintott.
- Megpróbálok. - mondta halkan.
Cyan a nyakához simult majd elindult az anyjához.
Xavier felmásszott a legközelebbi fára és ott pihent.
- Van már bármi ötletetek mi történhetett? - kérdezte Cyan az anyjától.
- Valaki vagy valami lemészárolta őket.  - kezdte az anyja. - Elég nagy lábnyomokat találtunk. De valami furcsa bennük. - fejezte be.
- Xavierrel megnézzük majd őket. - mondta Cyan. - Hátha rájövünk valamire... - nézett Miyura. Az anyja csendben nézett előre.
- Cyan azt hiszem eléggé jól a tudtodra adtam, hogy nem örülök ha azzal a fiúval vagy. - mondta végül.
- Xavier nem veszélyes hidd el! - kezdte. - Vagyis hát az, de vigyáz rám! - nyüszögte.
- Jó, nem akarlak titeket szétszakítani. Remélem tudod mit csinálsz. - mondta. Miyu nagyot sóhajtott. - Xavier... Egy érdekes eset. - forgatta a szemét.
- Nekem mondod? Egy hete mindig a közelében vagyok. - nevetett Cyan. - Mutatta már jó és rossz oldalát is bőven. - mondta.
- Ha akármi olyant csinál... fenyeget, rád akar mászni, vagy agresszív veled... Akkor mindenképpen szólj. - ült le az anyja.
- Így lesz. - válaszolt Cyan.
- Lassan ideje lesz visszahívni a csapatokat. Holnap szétválunk és átkutatunk más telepeket is. - mondta. - Hamarosan amúgy is sötét lesz már. - Cyan bólintott majd úgy döntött, hogy egy fa ágain csinál egy kicsit nagyobb helyet a kölyöknek.
Nem sokkal később már sötét is volt. Xavier besegített Cyannek megépíteni a fészket így időben kész lettek vele.
Cyan úgy döntött, hogy még mielőtt elviszi a kicsit aludni, lemegy és beszélget kicsit a szüleivel a kölyök sorsáról.
Aiana egyedül feküdt egy fa tövében, és csak nézett előre, majd nagyot sóhajtott, és a mancsát a fejére rakta úgy szipogott tovább.
Xavier figyelte a kölyköt egy ideig, majd leugrott a fáról ahol eddig pihent. Lefeküdt a kölyöktől nagyjából egy méterre. A pici összehúzta magát és tovább szipogott.
A sötét sárkány hím nagy levegőt vett.
- Remélem nem haragszol azokért amiket mondtam... - kezdte. - Nem gondoltam őket komolyan. - mondta halkan. A kislány odafordult felé és hallgatta.
- Nem fognak visszajönni a szüleim ugye? - szipogott.
- Valószínűleg nem. Sajnálom. - mondta halkan Xavier. A pici sárkány a mancsába temette a fejét és ott sírt.
- Na... - kelt fel Xavier és odakúszott mellé. - Nem lesz semmi baj. - hozzádörgölte az orrát úgy ahogy Cyan tette. - Tudod, nekem sem élnek már a szüleim. - mondta. A kissárkány odafordult hozzá.
- Igen..? - kérdezte.
- Így van. - válaszolt. - Már csak mi ketten vagyunk. - mondta. - A családunk utolsó két sárkánya. - fejezte be Xavier.
A kis sárkány felnézett Xavierre.
- Te is itt fogsz hagyni? - kérdezte.
Xavier megrázta a fejét.
- Ha azt akarod, akkor együtt maradunk. - mondta és nagyot sóhajtott. - Vigyázni fogok rád. - elhalkult. - Legalábbis, ha szeretnél velem maradni. - fejezte be végül.
A kicsi óvatosan felkelt, majd odamászott Xavier mellé.
- Veled akarok maradni! - mondta, majd odafeküdt Xavierhez. A sötét sárkány lehajtotta a fejét, és letette a földre.
- Akkor most aludj. - mondta. A pici ásított egyet, majd lehunyta a szemeit.
Nagyjából egy fél órával később Cyan vissza is tért. Meglepetten tapasztalta azt, hogy Xavier már gondozásba vette a kicsit.
- Meggondoltad magad? - nevetett fel. A sötét sárkány felemelte a fejét.
- Lehet. - mondta.
- Ha már annyit szenvedtünk azzal a fészekkel akkor feküdjetek oda. - mondta Cyan mosolyogva.
Xavier felkelt és óvatosan a szájába vette a kölyköt, majd felugrott vele a fára. Sajnos a kislány így is felkelt mikor letették. Felemelte a fejét és körbenézett.
Cyan felugrott a fára.
- Aludj jól Aiana.- mondta, majd hozzábújt, és elfordult.
- Hová mész? - kérdezte a pici.
- Vissza a többi sárkányhoz. - válaszolta a természet sárkány.
- Nem maradsz itt velünk? - kérdezett ismét Aiana.
Cyan elmosolyodott. Majd visszafordult.
- Szeretnéd, hogy maradjak? - kérdezte.
A kislány bólogatott. A természet sárkány visszasétált, majd beugrott melléjük.
A kis sárkány ásított, majd lehajtotta a fejét és elaludt.
Xavier és Cyan összenézett.
- Nos, úgy tűnik van egy kislányod akiről mostantól gondoskodni kell. - mosolygott Cyan.
- Fogalmam sincs, hogyan kell bánni egy gyerekkel. - nézett maga elé Xavier. - Nem hiszem, hogy meg tudom neki adni azt amire szüksége van. - hajtotta le a fejét.
- Miről beszélsz? Annyira nem nehéz ez az egész. - mosolygott rá szelíden a lány.
- Neked talán nem. - válaszolt Xavier. - Nekem még állandó hely sincs ahol lakni szoktam. - fújt egy nagyot.
- Hiszen megbeszéltük, hogy velünk fogsz lakni. - löködte meg az orrával Cyan. - Minden rendben lesz. - mosolygott.
- Nem érted? - kapta fel a fejét a sötét sárkány. - Ennek a kölyöknek biztonság és állandóság kell! Ezeket én nem tudom neki biztosítani... - rázta meg a fejét.
- Érdekes. Pár órával ezelőtt még teljesen mást mondtál mi kell egy gyereknek. - emelte fel a fejét Cyan.
- Más amit tapasztaltam, és más amit hiszek. - nézett rá Cyanre.
- Sajnálom, nem tudom min mentél keresztül, de biztosan nem volt egyszerű gyerekkorod. - válaszolt.
- Inkább meghalnék, mint újra átéljem. - bámult maga elé Xavier.
- Oh... - nyüszített Cyan. - De most, te vagy az új apa figura Aiana számára. Példát kell neki mutatnod. - nézett rá a kölyökre a lány.
- Példát? - nézett fel Xavier. - Az én példámat ne kövesse ha jót akar. - mondta. - Neki inkább egy anyára lenne szüksége, nem rám. - fejezte be.
- Amiben tudok abban segíteni fogok, megígérem. - kezdte Cyan. - Úgyis együtt fogunk élni, ha minden úgy alakul ahogy terveztük. - folytatta.
- Neked se lesz örökké időd erre. Lesz majd párod és saját gyerekeid... - fordult el Xavier. - Onnantól meg már csak a probléma lesz velünk. - halkult el.
- Mostanában még nem tervezek ilyent csinálni. - mondta a természet sárkány. - Egyelőre, mi vagyunk egy próba család. - mosolygott rá zavartan Xavierre.
- Ja, hogy én vagyok az apuka, te vagy az anyuka ő meg a gyerek? - mordult fel Xavier. - Legalábbis addig amíg jó szórakozásnak tartod? - fejezte be.
- Félreértesz! - rázta meg a fejét Cyan. - Egyszer majd nekünk is lesz gyerekünk, és akkor majd arra kell figyelnünk. - mondta.
- Nektek? Vagy mi van? - kapta fel a fejét Xavier.
- Neked meg nekem. - mondta Cyan. Xavier felnevetett.
- Az előbb még azon hisztiztél, hogy nem akarsz férjhez menni, most meg azt mondod nekünk egyszer gyerekünk lesz. Meg tudom neked oldani végülis ha ezt szeretnéd. - vigyorgott.
- Bolond! Nem úgy értettem, hogy közös! - morgott rá a lány.
- Na, most miért gondoltad meg magad ilyen hamar. - mordult fel a hím.
- Nana! Nem perverzkedhetsz velem! - morgott Cyan.
- Mi számít annak? - nézett fel rá Xavier.
- Ez tökéletesen az. - morgott.
- Neked minden az. - mondta Xavier majd felkelt és leugrott. Cyan utána nézett. Most hova megy? A hím visszaugrott.
- Tessék. - nyújtotta oda a fejét a hím.
- Mia...? - a lány csak nézett maga elé. Xavier hozott neki egy virágot. Egy virágot!? Most miért csinálja ezt? Nagyon zavarban volt.
- Minek ez nekem? - fordult el Cyan. A hím kiköpte a növényt.
- Látod, neked még ez is perverzkedésnek számít... - morgott Xavier miközben visszafeküdt a helyere. - Vársz a nagy szerelemre, de semmi se tetszik. - folytatta a morgást.
- Nem mondtam, hogy nem tetszik... - rázta meg a fejét Cyan. - De te most flörtölni próbálsz velem? - morgott a lány.
- Nem. - mordult fel a hím.
Cyan forgatta a szemét. Összezavarja az érzéseit ez a hím. Nem tudta hova rakni azt, hogy mit miért csinál. Kezdte megkedvelni ettől függetlenül. Maga se értette miért. Sokkal másabb volt mint egy természet sárkány.
A lány nem tudta, hogy tényleg mi volt a szándéka Xaviernek ezzel. Ő is kedveli? Nem hagyta nyugodni ez az egész, de megkérdezni nem merte. Hogyan is hangzana az? És ha azt mondaná, hogy kedveli? Attól boldog lenne vagy sem? Akar ő valamit ettől a hímtől vagy sem?
Cyan megrázta a fejét, hogy elhessegesse ezeket a gondolatokat. Amíg nem ismeri ki teljesen addig nincs miről beszélni. Xaviernek követhetetlen a viselkedése, az egyik pillanatban még idegbeteg, a másikban meg már teljesen aranyosan viselkedik.
A természet sárkány oldalra pillantott a fiúra. Ennél titokzatosabb nem is lehetne ez a sárkány. Semmit se tud róla, mégis az ösztönei hozzá kötik. Talán egy nap megérti majd...