A démoni sárkány (Átírás Alatt)

25. Rész - A hazaút

/Figyelem, a rész egyesek számára felkavaró jelenete(ke)t tartalmazhat!/

A két sárkány csodálattal nézte a körülöttük elterülő drágaköveket.
- Ez gyönyörű. - vigyorgott Cyan, miközben mindenfelé nézegelődött.
- Szép, igaz? - mosolygott vissza rá a hím.
- Honnan tudtad, hogy ez itt van? - nézett kérdően Xavierre a hercegnő.
- Egyszer már jártam itt. - válaszolt az. - Nagyon régen... De ahogyan látom minden érintetlen maradt. - mondta.
- Pihenjünk itt egy kicsit. - szólalt meg Cyan. - Hiszen alig aludtunk. - fejezte be.
- Igazad van. - válaszolt a démon sárkány. - Egy ilyen helyen mindent élmény csinálni. - vigyorgott a lányra.
- Az biztos! - nevetett fel Cyan is.
- Itt biztonságban vagyunk. Nem talál ide senki, és minden szép és fényes körülöttünk. - mondta Xavier.
- Ennél gyönyörűbb helyet kívánni se tudnék... Bárcsak egy ilyen hely lenne az otthonom. - nyüszített fel Cyan.
- Ki mondta, hogy nem lehet? - nézett rá a hím.
- Mert nem lehet... Nem ide tartozom. - válaszolt a lány.
- Szóval nem laknál itt szívesen? - kérdezett újra a hím.
- Dehogynem... - válaszolt a természet sárkány. - De itt én magányos lennék.
- Én majd itt maradok veled. - lépett hozzá közelebb a hím.
- Nagyon aranyos vagy... - nevetett fel ismét a lány.
- Komolyan gondoltam. - válaszolt halkan Xavier.
- Szóval ezzel azt akarod mondani, hogy itt kéne élnünk... Együtt? - kérdezett most Cyan.
- Az lenne a tökéletes élet. - nézett fel a démon sárkány.
- Nagyon vicces vagy. - nevette el magát a lány. - Én úgy tudom a te tökéletes életed abból áll, hogy szabad vagy, és nincs aki zaklasson. - vigyorgott.
- Igazad van. Szabad akarok lenni és menni amerre látok. Viszont... - halkult el és idegesen nézett Cyanre. - Inkább mennék veled együtt, mint egyedül. - mondta végül.
- Hát te aztán nagyon érdekes vagy... - bámult előre a természet sárkány.
- Gondolod? - forgatta a szemét a hím.
- Nehéz követni. - válaszolt a lány. - Nem tudom elképzelni, hogy tényleg komolyan gondolod. - mondta.
- Akkor ne képzeld el. - mordult rá vissza a hím.
- Jaj... Csak nem megsértődtél? - nevetett fel Cyan.
- Nem. - fújt egyet Xavier.
- Pedig úgy néz ki. - válaszolt a lány.
- Hidd annak aminek akarod. - rázta meg a fejét a démon sárkány.
- Jó... Nyugi. - mosolygott a természet sárkány, majd közelebb kúszott a hímhez és hozzábújt. - Fogunk mi még eleget kalandozni közösen, emiatt nem kell aggódni. - mondta.
- Jobb ha most alszunk. - válaszolt a hím zavartan. Cyan csak a szemét forgatta, majd ő is elaludt.

Három nappal később, a két sárkány még mindig közösen barangolt a fák között, de már közel voltak a hegyekhez.
A csontvázak miatt nagyon lassan tudtak csak haladni, folyton menekülniük kellett.
- Biztos, hogy jó irányba haladunk? Legutóbb ez az út két nap volt, nem három... - fújt egyet a lány.
- Azért a hegyeket nehéz nem észrevenni Cyan. - bökött Xavier az orrával az előttük eltornyosuló magaslatok felé.
- Igaz. - nevetett fel a hercegnő.
- Nem gondoltam volna, hogy ez ennyire nehéz lesz. - fújt egyet a hím. A természet sárkány ügetni kezdett, majd elment Xavier mellett.
- Gyerünk már, hamarosan odaérünk a többi sárkányhoz! - vigyorgott majd rohant tovább. Xavier is követte amennyire csak tudta.
- Itt van vége az erdőnek, innentől már csak a hegyek vannak. - nézett felfelé Cyan. A hím egyre lassabban haladt tovább, de még követte Cyant.
- Ne siess ennyire... - nyüszített utána Xavier.
- Inkább te siess egy kicsit. - ugrált tovább a lány. - Nehogy már én bírjam jobban nálad... - nevetett.
A hím még pár lépést ment, aztán kidőlt az oldalára.
- Hé! - kiabált rá a természet sárkány, majd odarohant. - Rendben vagy? - nyüszített rá.
- Persze... Csak nagyon fáradt vagyok. - válaszolt az.
- Pihenjünk egy kicsit akkor... - mondta halkan Cyan.
- Túlságosan veszélyes helyen vagyunk... - fújt egyet a hím. - Itt nem maradhatunk. - mondta. Cyan felnézett a hegyre, majd vissza Xavierre.
- Csak egy picit kéne feljebb mennünk, oda már nem fognak követni a csontvázak. - nyüszített.
- Nem gondolom, hogy meg tudom csinálni. - fújt egyet a démon sárkány.
- Ne mondd ezt! - mordult rá a lány. - Majd én felviszlek odáig. - bökött az orrával egy magasabban lévő pontra.
- Feleslegesen ne erőltesd meg magad... - vett egy nagy levegőt Xavier.
- Neked más jelentéssel bír az, hogy felesleges. - fújt egyet Cyan, majd megpróbált bemászni Xavier alá, hogy fel tudja emelni.
Meglepetten tapasztalta, hogy egyáltalán nem volt annyira nehéz mint amire számított.
- Fel akarsz cipelni oda? - nyüszögött Xavier.
- Gyanúsan könnyű vagy. - mordult rá a lány.
- Ha nehéz vagyok akkor az a baj... Ha könnyű akkor az a baj... Igazi nő vagy, semmi se jó. - fújt a hím. Cyan csak némán elindult felfelé a dombon. Nagyon nehéz volt neki így menni felfelé, de csak egy pár percet kellett így kibírnia.
Miután feljebb értek egy kicsit, a lány megállt.
- Itt jók leszünk, nem? - nézett hátra a démon sárkányra.
- Biztosan. - mondta az halkan. Cyan óvatosan letette a földre.
- Nem tudok segíteni, ha nem mondod meg, hogy mi a baj... - nyüszített a természet sárkány.
- Nincs semmi bajom. Csak fáradt vagyok. - válaszolt Xavier.
- Ezt elhiszem. De az utóbbi három napban csak egyre rosszabbul voltál. - fújt egyet.
- Rendben leszek, ne aggódj. - morgott rá a hím.
- De aggódom. Beteg vagy, hogy ennyire nem bírsz menni meg kevés a súlyod? - fújt rá Cyan.
- Jól vagyok Cyan, tényleg. - emelte fel a fejét a démon sárkány.
- Biztosan?? Mennyit és mit ettél, az elmúlt három napban? - mordult fel a lány. Xavier csak a fejét rázta. - Akkor meg ne csodálkozzunk ha rosszul vagy. - morgott a fiúra.
- Próbálj meg három lábon vadászni. - fújt egyet halkan az.
- De miért nem szólsz?! - morgott rá Cyan. - Meg kell tanulnod, hogy beszélj velem ha valami baj van... Nem csak akkor ha jön valami ellenség... Akkor is ha te érzed magad rosszul. - fújt egyet. - Ígérd meg, hogy legközelebb szólsz ha valami bánt! - fejezte be.
- Rendben, szólni fogok. - sóhajtott a hím. - Nem mintha tudnál ezen segíteni. - fújt egyet.
- De segíthetek neked vadászni. - forgatta a szemét a természet sárkány.
- Oh Cyan... Nekem három lábbal jobban menne az, mint neked néggyel! - vigyorgott Xavier.
- Értékeld az ajánlatom. - mordult rá a lány.
- Én értékelem is. - mosolyodott el a hím. - De nem hiszem, hogy tudsz segíteni. - mondta.
Cyan felnézett az égre, majd körbe a tájon. Megpillantott egy közelben csorgadozó folyót.
- Ha vadászni nem is, halászni megpróbálhatok. - vigyorgott egyet.
- Én ezt veszélyes ötletnek tartom. - fújt egyet a démon sárkány.
- Nyugi! Minden rendben lesz, te pedig kapsz egy jó kis halas lakomát. - nevetett fel.
- Én is ettől tartok. - rázta meg lassan a fejét a hím.
Cyan bevitte Xaviert egy fa tövébe, a folyó közelében. Ezután elindult, hogy megpróbálkozzon a horgászat rejtelmeivel.
Kevesebb mint egy órával később, kifogta az első halát, ami valószínűleg csak véletlenül úszott a szájába. Aprócska hal volt, de azért a semminél mégis csak több. Odavitte Xaviernek.
- Életem első egyedül kifogott halát láthatod itt, egy rossz szót se tessék rá mondani. - ült le. Xavier csak bámult az apró kis halra, és próbálta nem elnevetni magát azon, hogy Cyan milyen büszkén áll apró kis szerzeménye mellett.
- Nagyon ügyes vagy. - mondta végül, egy nagyon nem őszinte vigyorral a fején. - De azért legközelebb próbálj meg valami nagyobbra menni. - fejezte be.
Tudom tudom... - nevetett Cyan. - Tisztában vagyok vele, hogy ez semmire sem elég. - mondta. - Megyek is vissza. - fejezte be végül.
Pár óra elteltével, Xavier már kicsit jobban érezte magát, így kisétált a víz mellé, hogy figyelhesse a lányt.