Újrakezdés (Átírás alatt)

1.12

október 11.

Úde korán van. Fél hat!!!!! Minek ilyen korán kelnem??? Ja ma van a fiúk szülinapja. Akkor ideje felkelni. Gyorsan felöltöztem majd lementem reggelizni. De ott nem volt senki. Fura. Ekkor ránéztem az órámra. Aha tehát még csak háromnegyed hat van. Hű de gyorsan elkészültem. Bár nekem sose tartott sokáig. A sorozat miatt  amúgy is meg kellett tanulnom gyorsan elkészülni. Végül úgy döntöttem mivel ilyen jó időben vagyok csinálok reggelit. Gyorsan csináltam 6 hot-dogot. Mire kész lettem Tomi is kibotorkált a konyhába.
-Jó reggelt.-köszönt
-Neked is.-Tettem elé a reggelit.
-Te beteg vagy?-viccelődöt. Egyébként Tomi jó fej. Remélem egyszer megkéri Keke kezét és lesz egy-két tündéri gyerekük. Tuti csodás gyerekek lesznek, mert Keke nagyon szép és Tomi is nagyon helyes. Magas, vékony, de edzet testalkata van. A haja szőkésbarna ami hasonlít Lukeéra. A szemei gyönyörű tengerkékek. Egyébként Tomi a Fradi akadémiáján dolgozik kèzilabda edzőként,és a velem egyidős lányok edzője. Ő már sajnos nem játszik, mert mindkét térdében tönkre mentek a szalagok egy csúnya baleset miatt. Azért sajnálom , mert tehetséges volt. De a jó dolog benne, hogy be tud vinni csomó meccsre. Bár én vérbeli ETO-s vagyok, azért egy Fradi meccsnek sem tudok ellenállni. Főleg úgy, hogy már évek óta nem voltam pályán. Kiköltözés előtt én is ezt a sportot űztem.  Szerettem, de annyira nem hiányzik.
-Nem csak korán keltem. Keke?
-Még alszik, sokára feküdt le
-Már fél hét van? Mennem kell- mondtam majd adtam neki két puszit, és már vettem is a kabátom meg a cipőm-Elmentem.

-Hali-öleltem meg a két barátnőmet.

-Szióka-ugrált Aliz, Blanka csak intett. Ezek szerint neki is korán van.

-Hogy tudsz ilyen korán ilyen szuperaktív lenni?-kérdeztem. Válaszul csak egy vállrándítást kaptam. A suliba menet átbeszéltük a hétvégét. A terembe beérve a két ünnepelten és a két kísérőn kívül mindenki bent volt.

-Jó reggelt-köszöntünk.

-Hali, Csá, Hi,-köszöntek vissza a srácok. Gyorsan nekiálltunk feldíszíteni a termet. 

-Mindjárt itt vannak-ordította Levi. Luke már rohant is a stúdiósokhoz, mi meg felvettük a csákókat és leoltottuk a villanyt. Eközben Luke is visszaért és felhangzott a zene és a srácok is megjelentek az ajtóban
-BOLDOG SZÜLINAPOT-kiabáltuk. A fiúk arcán meglepődöttség látszott

-Ezt nekünk csináltátok?-Kérdezte Benedek

-Igen -mondtam

-Ez de király! Köszönjünk-jött oda Bálint és minket lányokat megölelt a fiúkkal meg kezet fogott. Ezután felvágtuk a tortákat.  A boldogságot a csengő szakította meg. A nap viszonylag gyorsan telt. Az utolsó két óra előtt mindenki bent maradt, mert esett az eső.

-Na és ki mit csinál majd a szünetben?-Kérdezte Kornél. Mindenki elkezdte mesélni mit tervez. Én csak csendben ültem, nem vártam a szünetet. Ilyet is biztos ritkán mond egy diák.
-És te Flóra?-fordult felém Luke, majd a többiek is.
-Hát én hazamegyek a szüleimhez-mondtam. Ekkor kilenc értetlen arc fordult felém. Basszus ők nem is tudják!

-Ezt, hogy érted?-kérdezte Márk
-Hát úgy , hogy én nem vagyok budapesti. Egy kisvárosban nőttem fel és csak a suli miatt költöztem fel a keresztanyámhoz. És csak a szünetekben megyek haza- Bár akkor se szívesen, de ezt csak magamba tettem hozzá.
-De akkor a halloween-i bulira sem jössz?-Kérdezte Levi.
-De jövök. Az napra visszavonatozom, másnap meg Keresztanyuékkal visszamegyünk a Mindenszentek miatt.
-Aha-A csengő vetett véget a beszélgetésnek  és megkezdődött a spanyol. Az óra felénél amikor kb a spanyol kultúra kezdődik Keke magyarul szólalt meg ami nála ritka.

-Gyerekek van egy csodálatos hírem.-erre mindenki ráfigyelt.-Tegnap sikerült megegyeznem egy argentin iskolával, hogy legyen a testvériskolánk. Ami ennyit jelent, majd hogy minden kilencedik osztály mostantól, azaz tőletek kezdve, kiutazhat Argentínába azon belül is Buenos Airesbe  15 napra mármint ebből két-két nap az utazás, de két teljes hetet tölthettek majd el az iskolában. Egyszerre fog kimenni mindkét osztály és azt lesz a feladatotok, hogy be kell majd járnotok abban a két hétben órákra és ismerkednetek kell, ezenkívül  lesznek még más programok is . És ezután majd 10. év elején kaptok egy-egy levelezőtársat ,aki majd megfog látogatni titeket. Ez a kirándulás  valamikor áprilisban lenne. Na mit szóltok?-erre az egész osztály elkezdett kiabálni, hogy milyen király suliba járnak. Én csak ültem és emésztettem a hallottakat. Tehát ez azt jelenti, hogy előbb mehetek  B. A.-ba, mint a nyár. Annyira hiányzik már.

-És melyik suliba is mennénk?-Kérdezte Blanka
-St. Anna magángimnáziumba-mondta Keke
-HOGY MI??-ugrottam fel a székemről. A többiek furán néztek rám.
-Kmm Flóra van valami baj?-nézett rám Keresztanyu. Én csak egy szemforgatással díjaztam.
-Kimentem a mosdóba- a választ már meg sem vártam csak kirohantam a teremből. A mosdóban lerogytam a földre és elkezdtem hívni Valut.
-Hola!-szólt bele a telefonba

-Baj van!
-Héé lassíts és kezd elölről és lehetőleg spanyolul.-próbált nyugtatni.

-Bocsi-váltottam át spanyolra és elmeséltem neki ami az imént történt.
-De hát ez jó hír hisz legalább találkozhatunk
-Nem érted?? Mi lesz ha lelepleződöm, mert a volt osztálytársaim beköpnek ja és talál elfeledkeztél Nikolás-ról!!!
-Ó tényleg- esett le neki. Valu-n kívül senki nem tudja, hogy mi történt köztem és Nikolás között. Az egész úgy kezdődött, hogy én ugye levizsgáztam fél évkor az első év anyagából, ezért átkerültem az eggyel felettem járókhoz. Ide jár Nikolás is. Ebben a fél évben sokkal többet kellett bejárnom a suliba, így egyre közelebb kerültem az "osztályomhoz" is. Lett is egy barátnőm Lisa. És akkor még Nikolás is jó fej volt.  Majd év vége fele elkezdett furcsán viselkedni. Egyre nyomulósabb volt, aztán elkezdett erőszakoskodni. A suliba az év végén a vizsgák előtt van egy bál, és amikor elmentem a mosdóba utánam jött. A falhoz szorított és elkezdte csókolgatni a nyakamat. A szavai belevésődtek az agyamba: " Ha nem állsz ellen nem fog fájni" Sikítani akartam, de a számat befogta azzal, hogy megcsókolt. Szerencsére ekkor sikerült ott megrúgnom, de elszaladni nem tudtam csak egy nagyot sikítani. Már majdnem levette rólam a ruhát, de akkor valaki lerántotta rólam. Tomás volt a megmentőm a suli "rossz fiúja" de én tudom, hogy nem az, de ezt nem ide tartozik. Nem tettem feljelentést meg semmit egyedül Vali-nak mondtam el, mert neki nem tudtam hazudni. Egyébként nem azért nem tettem, mert féltem bár az is bennem volt de, úgy volta, hogy soha többet nem megyek vissza abba a suliba. Ezek szerint a sors nem így akarta.

Ezután Valu próbát nyugtatni. Mikor meghallottam a csengőt elköszöntem Valutól és felmentem a keresztanyám irodájába. Bekopogtam majd benyitottam

-Á tehát legalább a suliban maradtál-nézett rám- Még is, hogy képzeled, hogy így kirohansz az óráról?-a szeme szikrákat tudod volna szórni, még soha nem láttam ilyen dühösnek.

-Sajnálom, de asszem el kell mondanom valamit-Valentina tanácsolta, hogy mondjam el neki mi történt, mert Kekének tudnia kell mi történt. Így elkezdtem mesélni. A végére már sírtam. Felszakítottam egy sebet, amit elakartam fedni.
-Shh-próbált csitítani.-Ezt eddig mért nem mondtad?-  dühe már elpárolgott, és szemében már csak az aggodalom látszódott.

-Nem akartam,hogy tudjatok róla és elakartam felejteni. -Keke megértett viszont azt mondta semmiképp nem hagyhatom ki az utat ugyanis beszélt a kinti igazgatóval, aki közölte, hogy le kell vizsgáznom a harmadik évből vagy elveszik az eddig tanultak. Végül sikerült megnyugodnom és a kezdeti sokk után végül belementem, hogy le is vizsgázom közben és , Keke azzal nyugtatott hogy úgy tudok a legtöbbet ártani Nikolás-nak, hogy ha látja rajtam, hogy nem félek tőle. Könnyű azt mondani.

Csak este néztem meg a telefonomat amit a Valu-val folytatott beszélgetés után kikapcsoltam. 48 nem fogadott hívás és 23 olvasatlan üzenet jött a lányoktól. Asszem lesz mit mesélnem holnap. Aha persze......

És itt is lenne az új rész. Remélem teszik.