Újrakezdés (Átírás alatt)

2.9

szeptember 29.

 Reggel madárcsicsergésre keltem...Kit hülyítek a fránya ébresztőóra keltet fel. Legszívesebben kivágtam volna, mert a legszebb álmomból ébresztett fel. Bár hiába voltam jól, esténként még is rémálmok gyötörtek. De ma valamiért elmaradtak, így kipihenten keltem ki az ágyból. A szekrényemhez sétáltam majd kis dilemma után elővettem a mai szerelésemet. Egy térdnél szakadt farmert és egy ejtett vállú fehér pulcsit vettem fel, ami alá egy színben hozzáillő trikót kaptam magamra, végül elől betűrtem egy kicsit. Ezután megcsináltam a sminkem. Még mindig nem preferálom a vastag maszkírozást, de egy kis tusvonal és természetes hatású szemhéjfesték sose árt. Végül enyhén begöndörítettem a hajam és felkaptam a táskámat.

-Szép jó reggelt!-köszöntem
-De jó kedve van valakinek!- nézett rám Tomi- Talán megnyerted a lottót?
-Nem, csak boldog vagyok
-Ennek őszintén örülünk- kapcsolódott be Keke is a beszélgetésbe - Milyen csinos vagy ma!
-Köszönöm. 
-Flóra mit szólnál hozzá, ha a hétvégén elmennék a Balatonra?Még elég szép idők lesz- kérdezte Tomi. A szemem abban a pillanatban csillant fel. Évek óta nem jártam már a "magyar tengernél", pedig kicsiként imádtam oda járni.
-Okés- adtam egy-egy puszit nekik - de most sietnem kell, mert még a végén Blanka itt hagy.

-Szia- léptem ki a kapunk.
-De jó kedve van valakinek. - mosolyodott el Blanka mikor meglátott.
- Csak jól aludtam - az utat végig dumáltuk, majd a suli elé érve megálltunk a fiúknál. Aliz szokásához híven megölelt
- Pénteken nálunk? -kérdezte Huni
- Még jó, hogy! -válaszoltam.
- Ma valahogy nagyon vidám vagy- nézett  rám Márk.
- És csinos- szólalt meg halkan Luke. Hirtelen megfagyott a levegő, a többiek levegőt se mertek venni, válaszomat várták. 
-Köszönöm, annak is érzem magam ma -köszöntem meg a bókot. Gondolom a többiek valami másra vártak, mint például kiabálni fogok vele. De erről már tegnap elmondtam a véleményem, nem fogom gyűlölni, bár szeretném!
- Ti tudtok normális ember módjára kommunikálni?? -szólalt meg elsőként Levi.
- Igen Flóra tegnap elmondta nekem, hogy nem fog utálni-magyarázta Luke
-Ez azt jelenti, hogy kibékültetek és megbeszéltétek a problémáitokat?- szállt be a beszélgetésbe Kornél. Luke csak rám nézett egy olyan pillantással, hogy " ezt te magyarázod meg"
-Nem, ez azt jelenti, hogy megpróbálok normális ismertségi viszonyt folytatni vele.- a válaszom 7 pár elkerekedett szempárt váltott ki. - Nincs értelme haragban élni - rántottam meg a vállam. 

Ekkor a csengő szakította meg a beszélgetésünket, így nem kellett állnom a többiek kérdő tekintetét. Kedvenc órámmal kezdtünk, énekkel. 
-Szép jó reggelt! -jött be a tanár. - Ma egy kicsit tanulunk a bécsi klasszikusokról, majd énekelhetünk valamit amit szeretnétek. Rendben?- mi csak lelkesen bólogattunk. Gyorsan túlestünk Haydn életén és munkásságán. - Mit szeretnétek énekelni?
-Flóra van valami a tarsolyodban?- szólt hirtelen Huni.
- Öö hát talán van valami.- motyogtam, majd elvettem a gitárt a tanártól.

Milyen egy lány

Egy 1-től 10-es skálán, tökéletes vagy, mint én
Nekem nem kell a szám, nem kell a szám
És a hülye magazinok, megakarják változtatni minden porcikám
Ez nem is baj, nem vesz el az erőmből
A hangokat innen el, már eleget hallottam
Jöjjünk-menjünk hangosan

Majd én megmutatom, milyen egy lány
Mert tőlem minden tökéletes
Kit érdekel a ruha mérete, az a lényeg, hogy milyen is
Most aztán felállok, és nem veszek vissza
Most aztán felviszlek a csúcsra, hogy megmutassam milyen egy lány

A mi hibátlan bőrünkben, a szavak nem jelentenek semmit
Végeztem az idővel, tudom, hogy ki is vagyok
A hangokat innen el, már eleget hallottam
Jöjjünk-menjünk hangosan

Majd én megmutatom, milyen egy lány
Mert tőlem minden tökéletes
Kit érdekel a ruha mérete, az a lényeg, hogy milyen is
Most aztán felállok, és nem veszek vissza
Most aztán felviszlek a csúcsra, hogy megmutassam milyen egy lány

Te mi is tudsz lenni, esküszöm
Menj ki, és mutasd meg ki is vagy odakint

Egy 1-től 10-es skálán, tökéletes vagy, mint én
Nekem nem kell a szám, nem kell a szám

Majd én megmutatom, milyen egy lány
Mert tőlem minden tökéletes
Kit érdekel a ruha mérete, az a lényeg, hogy milyen is
Most aztán felállok, és nem veszek vissza
Most aztán felviszlek a csúcsra, hogy megmutassam milyen egy lány
Most aztán felviszlek a csúcsra, hogy megmutassam milyen egy lány

Dal végén a többiek megtapsoltak, majd a tanárnő megszólalt.
-Ez nagyon szép dal Flóra! Ezt is hallhatjuk az albumon a későbbiekben?
-Nem, ezt most írtam, az incidensem után - válaszoltam
- Pedig nagyszerű dal lett.
- Köszönöm, de én csak kiakartam írni magamból mindent.- motyogta és reméltem nem hallotta meg senki. Soha többet nem húzhat le senki véleménye és tettje. Legalábbis ez a cél. Szerencsémre a csengő mentet meg.

A következő órák unalmasan telte, majd jött a dupla spanyol. A mai óra anyaga beszélgetés volt, a téma pedig a család volt. Mindenkinek 5 percet kellett beszélnie, hogy hol él, kikkel, és milyen a kapcsolatuk a szüleikkel, van- e testvérük. Bár lehet erősnek mutatom magam abban, hogy nem fáj a szüleimmel a kapcsolatom, de ez egyáltalán nem igaz. És az sem tett jót, hogy mindenki elmondta, milyen jó  viszonyt ápol a szüleivel, esetleg ha elváltak akkor a nevelőapjukkal-  vagy anyjukkal. Hogy bár veszekednek a testvérekkel, mégis tűzbe mennének egymásért. 
-Rendben. Flóra te jössz -szólított fel Keke. 
-Oké - kezdtem spanyolul.- Van egy öcsém, aki a szüleinkkel él a szülővárosomban, de én a keresztanyummal és a párjával  élek Budán, mert itt járok suliba - nyugi Flóra nagy levegő, próbáltam nyugtatni magam. Közben Kekére néztem, akinek leesett, hogy lehet nem a legjobb téma ez számomra -  A kapcsolatom velük... - és itt megakadtam. A fejemben folyamatosan a többiek szavai pörögtek, majd elöntöttek a gyerekkori emlékek. Azok amik még Argentína előtt történtek. Milyen boldogok voltunk mi akkor négyen. Sírás kerülgetett.- a ka-a-ap-cso-ola-a-atom -dadogtam. A szemembe a könnyek csak gyűltek.  Mély levegő. 
- Az anyukámmal és a nővéremmel élek Budán. Az apám jelen pillanatban börtönben ül, mert évekig bántalmazott minket - egy hang szólalt meg  mögöttem. Luke-é. - Bár soha többé nem szeretném látni az apámat, az édesanyámmal nagyon szoros kapcsolatot ápolok. Mindig nehéz azokra az évekre gondolnom, mikor minden este megvert engem, a nővéremet vagy anyát. Emellett pedig éveken át hazudott nekünk és közben szeretőt tartott. Ezért fontos nekem, hogy akik fontosak ne hazudjanak nekem. - és tessék megkaptam amit akartam, végre nem egy tökéletes családkép. Bár Luke ezzel megakart nyugtatni, nem jött össze, mert a könnyeim utat törtek maguknak. Egyszer azért, mert Luke története elég szomorú és eszembe juttatja, hogy van az én helyzetemnél is rosszabb, másrészt azért, mert megértettem miért esett neki annyira rosszul, amikor kiderült, hogy hazudtam. - Basszus Flóra, ezzel megnyugtatni akartalak, nem megríkatni. -lépett oda hozzám - fittyet hányva arra, hogy óra van - és megölelt. Abban a percben nem nagyon számított milyen a kapcsolatunk. Ő csak nyugodtan tűrte, ahogy eláztatom a pólóját, közben a hajamat simogatta. A többiek csendben várták, hogy összeszedjem magam. 5 perc után sikerült is megnyugodnom - Jól vagy? - nézett a szemembe. Csak bólintani tudtam.
-Rendben az órának vége hazamehetnek. Flóra hazaviszlek jó?- szólalt meg Keke
- I-igen- hümmögtem. Luke csendben felállt és összeszedte a cuccát.

-Jól vagy? -kérdezte Keke, mikor beszálltunk a kocsiba.
-Igen
- Sajnálom, nem gondoltam volna, hogy ezt fogja kiváltani belőled - kerülte a pillantásomat.
-Nem a te hibád.- fogtam meg a kezét a sebesség-váltón.  Mikor hazaértem, az első dolgom volt a gitáromat a kezembe venni, és lenyugtatni a lelkemet. Számomra ez a legjobb gyógymód.