Újrakezdés (Átírás alatt)

1.1

Szeptember 6.

Ma lesz az első napom az új gimimben. Egy kicsit izgulok. Jó, nagyon. Félek, hogy felismernek és azt nem akarom. Félek, hogy úgy járok, mint tavaly, de ez hosszú story. De egyszer elmesélem. Valamikor. Vagy lehet soha... Az már a múlt, minek bolygatni. 

Egyébként, azért kezdem csak most a sulit, mert augusztus 31-én jöttem haza az utolsó koncertről, amin ráadásként még meg is sérült a bokám, úgyhogy feküdnöm kellett. Ez az én szerencsém.

Reggel mire Keresztanyu jött ébreszteni, addigra már rég felöltözve voltam. Ja, igen a Keresztanyukámnál és a barátjánál Tomival élek. Ez is hosszú, de elmesélem, mert még a végen nem értenétek a történetet.
Mikor hazajöttem kellett egy másik suli ahová járhattam, mert ahol kezdtem a kilencediket oda nem mehettem vissza. (Majd kiderül miért) Így, ha már úgy is elég jól beszélek spanyolul a szüleim beírattak a Szent Luis Gimnáziumba, azaz az SzLG-be, aminek véletlenül a Keresztanyum az igazgatója. (Vagy nem is annyira véletlenül)  És hát mivel a szüleim a szülővárosomban élnek, így Budára kellett költöztem KeKeékhez . Naggyából ennyi. Ja, és ezt se tervezem elmondani az új osztálytársaimnak. 

Asszem jó sok titkom lesz. Tuti visszaüt majd, de egyenlőre ezt láttam jónak. Sajnos sok rossz tapasztalatom van az emberekkel kapcsolatban, így nehezen bízok meg bárkiben. Gyorsan folytattam a készülést és mikor  elkészültem  már  pattantam is be a kocsiba. Igazából nem akarta kocsival menni, mert hát épp nem akarom, hogy megtudják hogy ismerem az igazgatót, de még sajnos nem elég erős a bokám ennyi sétához.

Amikor megérkeztünk a sulihoz hátul a tanári parkolónál álltunk meg. Innen van egy ajtó a tanári lépcsőre. Huhh ezt megúsztam. Keresztanyuval felsétáltunk, vagyis én inkább bicegtem az irodájához. Ott kell megvárnom az ofőmet, valami Háfrai Gábor. Elméletileg csak ofőt fog tanítani, mert az osztály angolos lesz. Hál istenek, egy tantárgy amiből nem nagyon  kell tanulnom. 

Az osztályfőnököm  kopogott, majd benyitott a terembe. Egy kb 30-as éveinek az elején járó fiatal férfi volt. Haja barna színű volt, szeme pedig kék, és kedvesen mosolygott rám. Hmm, asszem könnyű lesz kenyérre kenni, ha értitek mire gondolok. De egyébként szimpatikusnak tűnik. Kedvesnek tűnt. Mikor bemutatkoztunk, elindultunk az osztályterem felé.

Az ofő megállt egy ajtó előtt, majd bekopogott. A gyomrom egy golflabda méretével versengett.

-Elnézést kérek Baráth Tanár úr -aha legalább egy tanár nevét már tudom, de mit taníthat?

-Nincsen semmi baj Háfrai Tanár úr.
- Gyerekek-szólt az osztályhoz-Bemutatom a még hiányzó osztálytársatokat, Magvas Flórát. Mondj magadról pár szót Flóra.-Nézet rám biztatóan az Ofő. Ne már.....
-ÖÖ oké. Sziasztok! A nevem Magvas Flóra, de ezt már tanár úr elmondta. 15 éves vagyok , mindjárt 16. Szeretek zenélni, táncolni és görkorizni. Asszem ennyi.-Az osztály érdeklődve nézett még beszéltem. Első ránézésre szimpatikusnak tűnnek. Talán jó helyre kerültem, se az ördög sose alszik.
-Rendben, ülj le Lukács elé, ott még van szabad hely. Most már Baráth Tanár úr tarthatja az órát.-És ezzel ki is ment a teremből.

-Rendben akkor folytassuk az órát. Egyébként Baráth Lajos, magyar szakos tanár vagyok-mutatkozott be nekem,  50 éves éveinek elején járó tanár, a haja már elkezdett őszülni, barna  szemét egy régies szemüveg takarta. Látszott rajta, hogy megköveteli a tekintélyt, ő már nem lesz olyan könnyű esett. Az óra egyébként jól telt a ógörög irodalmat vettük. Igaz kicsit unatkoztam, mert erre még emlékeztem. De ezután jött a szünet. Úristen, most beszélnem kell velük. Nyugalom Flóra, nem lesz ez olyan nehéz.