Újrakezdés (Átírás alatt)

1.24

Február 14.

Úristen nagyon elhanyagoltam a naplóírást, de nem nagyon volt mit írnom. De azért elmesélem tömören. 

Sikerült megszereznem a 3-as nyelvtanból, hála Luke-nak, így anyáék elengedtek Valu szülinapjára Argentínába. Nagyon jó volt látni a tengerentúli barátaimat, hisz nyár óta nem találkoztunk.
Lukehoz visszatérve ő sem bukott meg irodalomból és talán a korrepetálások alatt szoros barátság alakult ki köztünk. Szinte mindennap beszélünk, sokszor a semmiről. Sajnos ez felőle csak barátság, mert még mindig Trixi-vel jár. Ja és lement  a koncertünk, ami nagy siker volt. Azóta rengeteg követőt szerzett a zenekar és én is.  

Ma van a Valentin-napi bál. Lányokkal megbeszéltük, hogy 4-re jönnek át hozzám és kezdünk el készülődni a bálra. A fiúk meg majd idejönnek értünk, pontosabban csak Márk, Hunor és Levi. Ez az egyetlen bál a suliban ahová kötelező párban érkezni és külsős is bejöhet. Sajnos ez azt jelenti, hogy Luke Trixi-vel jön. Igazából én pont emiatt nem akartam elmenni, de a lányok rávettek.  Hát nem is tudom rossz előérzetem van.......

Már lassan készen vagyunk az öltözködéssel,már csak a pár apró dolog van hátra.
Aliz ruhája egy tengerkék színű térdig érő ruha, amelyhez Blanka egy meseszép kontyot készített. Blankán egy sötétlila ruha van, ő viszont csak behullámosította a haját és hagyta a vállára omolni. Rajtam egy babarózsaszín szintén térdig érő ruha van amely mell fölött  csipkézett. A hajamat én is kibontva hagytam, csak egy fonatból készített hajpánt egészít ki. Pontban fél hatkor megszólalt a csengő, úgyhogy a lányokkal elvégeztük az utolsó simításokat és már lent is voltunk. Tomi mindenáron képet akart készíteni rólunk, így gyorsan mindenki a kísérője mellé állt és miután elkészült  a kép már indultunk a suli felé.
-Luke azt mondta megvárnak Trixivel, minket a suli előtt-szólalt meg Márk. Na már csak ez hiányzott. Akkor vegyük elő a színészi tehetségünket. Elméletileg van..

-Sziasztok-köszönt a kis csapatunk Luke-nak és Trixinek. Én csak valamit dünnyögtem az orrom alatt. Elindultunk a tornaterem felé. Az ajtóban a rendezvényt szervező osztályból, akik idén a 11. a-sok voltak, leellenőrizték, hogy mindenki párral érkezett-e. Miután ezzel megvoltunk bementünk a terembe. Odabent félhomály uralkodott. Mindenhol a piros-rózsaszín színek domináltak, és ahova néztél mindenhol szívek vagy más szerelmi motívumok díszítették a termet. Hát biztos jobban tetszene, ha Luke az én kezemet fogná. Megkerestük az osztály többi részét is. Nem volt nehéz csak a hang irányába kellett menni. Zalánon és Martinon kívül mindenki itt volt. Ők is jöttek volna, de sajnos nem találtak maguknak párt.  Benedek és Bálint egy ikerpárral érkeztek, akikkel egy utcában laknak. Bár nem tudom, hogy vették rá szerencsétleneket arra, hogy eljöjjenek velük, mert a suliban mindenki kikosarazta őket. Kornél pedig egy 10.-es lánnyal érkezett, akit elméletileg az info szakkörön ismert meg. 

A mai este alatt kareoké is működik, ahol szerelmes számokat lehet énekelni. Mi igazából nem is nagyon foglalkoztunk azzal, hogy mi  folyik a színpadon vagy bárhol máshol. Elvoltunk a magunk kis világában. Éppen Huni viccén nevettünk, amikor olyat hallottunk, amire nemhogy  más, de én se számítottam.
-A következő fellépő Magvas Flóra a 9 b-ből-mondta az egyik sulirádiós a mikrofonba.
-Hogy mi??? Én ne-e-em ne-evezte-em be-dadogtam
-Pedig valaki benevezett. Na gyerünk fel a színpadra-mondta Márk. Erre mindenki elkezdett buzdítani, hogy menjek fel.
-Na Flóra, ne kéresd magad, mutasd meg nekik, hogy milyen tehetséges vagy-szólalt meg Luke. Észre se vettem, hogy eddig csöndben volt. Úgy nézett rám, hogy nem tudtam ellent mondani neki így elindultam a színpad felé.  Még hátra néztem és láttam, hogy Trixi távozik a teremből. Nem nagyon foglalkoztam vele. Felmentem a színpadra, majd mondtam  sulirádiós fiúnak, hogy erről a pendrive-ről indítsa el az egyik számot. Mindig nálam vannak a dalaim alapja, hisz látjátok, sose lehet tudni mikor lesz rá szükség.
-Sziasztok-szóltam bele a mikrofonba-Egy saját számot fogok énekelni. Ezt a dalt még a ősszel született, de még nem mutattam meg senkinek. Remélem tetszeni fog.-Fejeztem be a kis mondókámat, majd felcsendült az első akkord.

Van egy szívVan egy szív a szívemben,Annyi, annyi minden van,És a lelkem belül a te lelked,Végtelenül énekel és nevet. Van egy szív, dobog miattad,Ki tudja miért olyan,Úgy kellet történnie,Megtanultam, hogy az álom és most. Már megtettem, hogy csak,Hallottalak téged érkezéskor,Kiderült a lelkem, és elkezdek ragyogni Ha hagysz, ha mersz,Ha elfogadsz, ha hiszel nekem,Szeretlek egy életen át,Élek, hiszek benned Ne fordulj el, ne haragudj,Nem esik, nem kímélve így,Minden forog, minden változik A fény kigyullad bennem,Kigyullad bennem Van egy szív a szívemben,Annyi, annyi minden van

 Mikor befejeztem hatalmas tapsot kaptam.  Én csak lehajtott fejjel visszamentem a többiekhez. De mikor visszaértem nem volt teljes a csapat. 

-Luke?-kérdeztem Aliztól, miután elszabadultam a többiek kedves szavaitól.
-Mikor felmentél a színpadra Trixi kihívta valamiért. Sajnálom-Mondta majd magához ölelt. Ez volt az első dal amit Luke-nak írtam. Visszamentünk  a többiekhez, de egy nagyon dühös fiú fogadott.
-Mégis, hogy merészeled, hogy ellopod Trixi dalát- üvöltötte a képembe.
-Hogy mi??
-Ne játszd itt a hülyét. Most mutatta meg a dalt, erre visszajövök és te ezt énekled.
-Biztos lenyúlta a pendrive-omet. Tudod mondtam, hogy nem találom-szipogta Trixi. 
-Ezennel vége a barátságunknak Flóra. És a bandából is ki vagy rúgva.-mondta majd karon ragadta a barátnőjét és  már ott sem voltak. Belőlem abban a pillanatban tört ki a sírás. A lányok azonnal odaszaladtak és próbáltak nyugtatni, sőt a fiúk is mondák, hogy megmondják Luke-nak, hogy ez nem igaz. De tudtam, hogy ezt nekem kell elintéznem. Magamra rántottam a kabátomat, majd elindultam. Kint hideg és sötét volt, de engem nem érdekelt, csak mentem a célom felé. Már kívülről tudtam az utat. Amikor odaértem becsöngettem. Luke anyukája, Anna nyitott ajtót. Csodálkozott, hogy mit keresek itt ilyen későn kisírt fejjel, de miután közöltem, hogy Luke-kal kell beszélnem beengedett. Egyenesen az ő szobája felé mentem, az ajtaja előtt megálltam, vettem egy mély levegőt, majd benyitottam.
-Te mit keresel itt?-Nézett rám csodálkozó, de mégis dühös szemmel.
-Bebizonyítom, hogy nekem van igazam-majd fogtam és beindítottam a laptopját.
-Nem zavar, hogy nem engedtem meg, hogy begyere? És ki engedett be?
-Anyukád és nem, téged se zavart, hogy részinformációkból szűrtél le valamit.- majd a laptom felé fordultam- Na itt is van
-Micsoda- lépett mellém 
-Az igazság. Amint látod ezen a pendrive-on rajta van az összes számom. Amint a dátumot is látod a  Szív október közepén került fel a pendrive-re. Mit is mondod Trixi mikor írta a dalt?
-Nem mondta. 
-És ha nem hinnél nekem. Itt a telefonom. Kb ugyanez a dátum van itt is.- Láttam, ahogy nézi  és leesik neki, hogy Trixi hazudott. Ebben a pillanatban be is lépett az ajtón.
-Ez mit keres itt?- nyávogta- Még mindig nem hiszem el, hogy ellopta a dalom!
-Trixi add csak ide a telefonod.- mondta Luke, majd csak annyit láttam, hogy  nagyon néz valamit az eszközön. -Tűnj a szemem elől.-nem kiabált, de a hangján hallani lehetett, hogy nagyon mérges és talán egy kicsit csalódott. Elég ijesztő volt. 
-Hogy mi?-Trixi szemöldöke az égig szaladt.
-Hazudtál. Tisztán látszik, hogy ezen mai dátum van és egyébként megtaláltam a pendrive-et a táskádba volt. Bontatlanul, ahogy pár napja megvetted. Hazudtál. Ezzel közöttünk vége mindennek.
-De Luke ne csináld, most tényleg neki hiszel, hisz tudod hogy szeretlek-sírt Trixi, de közben próbált Luke-hoz érni.
-Dehogy szeretsz. Menj el és vissza se gyere. Utálom, ha valaki hazudik.-mondta még mindig halál nyugodtan, de valahogy éreztem, hogy nem tudja tovább tartani magát.
-Jó rendben. De nem most hallottatok rólam utoljára-vágta a fejünkhöz Trixi,  majd kiviharzott a szobából. Luke abban a pillanatban összeomlott. Tudtam, hogy most egy barátra van szüksége, úgyhogy odamentem hozzá és szorosan átöleltem.

Vagy 15 perce öleltük egymást, mikor végre  megszólalt.
-Sajnálom. Nem kellett volna úgy neked rontanom, úgy hogy meg sem hallgattam a te részedről az eseményeket. Meg tudsz nekem bocsátani?-mondta és végig a szemembe nézett. Tudtam, hogy minden szava őszinte és, hogy tényleg bánja.
-Persze-mosolyogtam rá. Az arca nagyon közel volt az enyémhez. A tekintette a szemem és az ajkaim között vándorolt. Azt hittem megcsókol, de végül elhajolt. Bennem pedig eluralkodott a csalódás. 

Ezután még beszélgettünk egy kicsit majd hazakísért. A kapunkban mikor megálltunk egy homlok puszival búcsúzott. Asszem soha többet nem mosok fejet.