Újrakezdés (Átírás alatt)

2.10

Október 1. 

Új hónap, új lehetőségek. 

A nap eleje nyugisan telt. Bár a tegnapi kiborulásom, és Luke vallomása ott keringett a levegőben, de próbáltuk elfelejteni.  Az órák nyugisan teltek. Tesin suliköröket futottunk, kémián majdnem felrobbantotta Ráfrai a sulit, de már hozzászoktunk. Angolon szöveget fordítottunk. 

-Sziasztok!- köszöntem el a többiektől, majd Keke irodája felé vettem az irányt. Az ajtó előtt megálltam majd kopogtam. -Szia! Csak a cuccomat szeretném lerakni már megyek is.
- Hatra legyél otthon.- szólt még utánam. A suliból kilépve a Görkori Világ felé indultam. Az ajtón belépve ismerős arc köszöntöt.
-Szia Flóra -köszönt Fruzsi. Az elmúlt két hétben rengeteg időt töltötte itt, így egész jó kapcsolatot alakítottam ki vele.  Fruzsi bár  23 éves egész jól kijövünk - Szokásos?
-Szia. Igen - rakta elém a barackos limonádémat. 
- Mi újság? Mi van a fiúval?
- Hétfőn megbeszéltük, vagyis én felvázoltam neki, amit neked is elmondta, hogy csak osztálytársak vagyunk.
- Hogy fogadta?
-Meglepően jól. Aztán tegnap pedig a vállán sírtam. Ennyit a távolság tartásról.- forgattam meg a szemem.
-Mi történt? -kérdezte, én pedig nekiálltam elmesélni a spanyol órát.
-Ez lehet gonoszan hangzik, de én örülök, hogy kiborultál, mert így megvigasztalhatott - nevetett fel
-Kösz, tehát sírjak sokat és ő meg mindig megvigasztal? Hmm és akkor mi van amikor miatta sírok? 
- Ne tedd? 
-Könnyű azt mondani. Folyamatosan megbántjuk a másikat. De mindegy megyek korizok egy kicsit.
-Várlak vissza
-Köszi

Miután átöltöztem és beindítottam az egyik zenémet már a pályán is voltam. Hétközben alig vannak, inkább a bárban szoktak lenni, de legalább így van helyem gyakorolni. Nem nagyon figyeltem arra mi folyik körülöttem, a zene csak úgy dübörgött az ereimben (és a fülemben), folyamatosan végeztem a nehezebbnél nehezebb ugrásokat és forgásokat, mikor az egyik lépést elvédettem. Szinte lepörgött előttem, ahogy a padlóra vágódok, de ez nem következett be. Valaki elkapott
-Nyugi, foglak - szólalt meg a megmentőm, majd mikor újra sikerült megtalálnom az egyensúlyom elengedett.
-Köszi- fordultam felé. Egy magas barna hajú és igéző kék szemű helyes srác állt előttem. Ezek szerint ő kapott el.
- Igazán nincs mit.- mosolyodott el.  - Nagyon jól csináltad!
-Mármint addig, amíg el nem kellett kapnod- nevettem
-Legjobbakkal is előfordul.  És szabad megkérdezni, hogy hívják a csodaszép lányt, akit elkaptam?
-Talán rajtam kívül mást is megmentésre szorult? - tettem úgy, mint aki nem tudja miről vagyis inkább kiről beszél. - Magvas Flóra
-Szép lánynak, szép neve van - az arcom színe egy paradicsoméval vitatkozott. - Nagy Bence
-Örülök, hogy megismerhetlek Bence - mosolyogtam rá őszintén
-Van kedved meginni valamit? Mármint ne vedd tolako...
- Persze, hogy van -vágtam a szavába. Valamiért azonnal szimpatikus volt.

- Tényleg  a spanyol tagozatos gimibe jársz? Akkor gondolom jól megy a nyelv?
-Igen, elég jól. Most vagyok 10.-es. Te? Hol tanulsz?
- Budai Gimnáziumban. Humán szakon , ez az utolsó évem 
-  Uhh a töri az egyik kedvenc tantárgyam. Akkor már betöltötted a 18-at, ugye?-érdeklődtem
- Igen, és bár a matek nem az erősségem, de akkor te 16 éves vagy ugye?
- Nem nyert. 17 töltöttem szeptemberben. Mondjuk úgy évvesztes vagyok.
- És mit szeretsz csinálni szabadidődben? Mármint azonkívül, hogy profin korizol
- A profitól azért messze vagyok.-nevettem - Szeretek táncolni és énekelni, meg olvasni is.
- Énekelni? Biztos nagyon szépen énekelsz!
-Általában megdicsérnek, úgyhogy lehet- válaszoltam szerényen. Sose szerettem kérkedni, pedig többen mondták, hogy amiben tehetséges vagyok azt vállaljam fel. Miközben gondolkodtam megszólalt a telefonom.- Bocsi ezt fel kell vennem. - ő csak bólintott a fejével, hogy semmi baj.- Szia Keke.
-Nem szeretnél már hazajönni? -szólt bele köszönés nélkül.
- ÖÖ hány óra van- húztam be a nyakam
- Hét óra. Azt ígérted 6-ra itthon vagy!
-Bocsi elszaladt az idő. Rohanok!- Tettem le a telefont. - Sajnálom, de mennem kell. Már otthon kellene lennem. 
-Nem baj. Elkísérlek. Mármint csak akkor, ha nem baj.- túrt bele fusztráltan a hajába
- Dehogy, örülnék neki. -Bence elment kifizette a fogyasztásunkat, pedig én mondtam, hogy az enyémet nem kell neki, de nem engedte. Igazi úriember. 

Hazafele végig beszélgettünk. Megtudtam róla, hogy szeret sportolni, legyen is szó bármiről. Szabadidejében szeret gitározni. És, hogy a Testnevelési Egyetemen szeretne továbbtanulni tanárként és edzőként is.
- Megérkeztünk.-álltam meg a kapuban
- Igen. 
- Köszönöm szépen a délutánt, nagyon jól éreztem magam. 
-Én is. Esetleg ha szeretnéd akkor.. -kicsit zavarba volt
-Persze szívesen találkoznék még veled.-öleltem meg. Meglepte, de visszaölelt. Bár nehezen bízok az emberekben, benne valahogy gyorsan sikerült. Még váltottunk pár szót, és bementem

-Milyen volt a kori?- kérdezte Tomi
-Csodás- mondtam az arcomon pedig levakarhatatlan vigyor ült. Vacsora után megtanultam, majd boldogan dőltem be az ágyba.

Mit gondoltok mit akar Bence Flórától?

Ezt a részt újratöltöttem, mert volt benne pár hiba. És ami még fontos átnéztem a könyvet. Nem sok mindent változtattam. A legfontosabb, hogy Benedek és Bálint IKERTESTVÉREK lettek.