Újrakezdés (Átírás alatt)

2.7

Szeptember 17.

-Szép jó reggelt.-nyitott be a szobámba Keke. -Hasadra süt a nap.- csak nyöszörgéssel válaszoltam, majd a fejemre húztam a takarót.- Mit szólnál hozzá, ha megcsinálnám a hajad?
-Jó, okés- nem nagyon akartam felkelni, de hát nem volt választásom.
-Akkor gyerünk kelj fel!-Még egy morgással tudtára adtam, hogy nem örülök ennek, de végül kimásztam az ágyból, de rögtön vissza is kellett ülnöm.-Mi a baj?-szaladt oda hozzám
-Semmi, csak egy kicsit megszédültem-legyintettem.
-Hozok egy kis vizet. De Flóra ugye ez, csak most fordult elő először, ugye?- a szemeiben aggódást  és féltést véltem felfedezni.
-Igen-hű meg kellene kapnom a Hazugságok Királynője címet. Napok óta így kelek, de nem tudom mi lehet ennek az oka, viszont semmiképpen nem akartam Kekét megrémiszteni.

Miután visszaért egy pohár vízzel, amit megittam, nekiállt  fonni a hajam. Mikor  végzet elővette a sminkkészletemet, majd a szekrényemhez lépett és kivette belőle a kedvenc fekete farmersortomat hozzá pedig az egyik fehér bodymat. Felvettem az általa választott szettet.
-Annyira csinos vagy!-Szeme csak úgy csillogott.- Ezt se feled. -dobta az egyik kockás ingemet nekem. Jobban szemügyre vettem a darabot és egy emlék ugrott be. Ez volt rajtam a legelső jelentbe amit felvettünk. Mintha csak most lett volna, pedig már öt éve. 
-Köszönöm-mondtam és a derekamra kötöttem, mint Luna. Az első jelenet nem csak azért volt emlékezetes, mert először álltam kamera előtt, hanem mert a szülinapomon kezdtük el a forgatást. Tényleg az is itt lesz mindjárt. Amúgy milyen nap is van ma? Hiába akartam megkérdezni Kekét, mert addigra itt hagyott. 

Fogtam a táskám és lementem a konyhába. Köszöntem Tominak.
-Nem ülsz le reggelizni?-kérdezte és a kezében egy hotdogot tartott.
-Nem vagyok éhes, de ha elcsomagoljátok nekem akkor megeszem a suliban. Bár láttam, hogy nem tetszik nekik, de végül odaadták a "tízóraimat".
-Elmentem-kiáltottam. A kapuban Blanka és.....Aliz várt. Nem is mondta, hogy velünk jön
-Hát te?-öleltem magamhoz
-Már nem is jöhetek veletek?-tetette a sértődöttet
-De csak meglepődtem.-Annyira hiányzott, hogy így hármasban menjünk suliba, mármint ne értsétek félre örülök Liz boldogságának, csak azért még is hiányzik a mi hármasunk. A suliig az utat végig csacsogtuk. A lányokkal konkrétan bármiről tudtunk beszélni.
-Sziasztok-köszöntünk, mikor odaértünk  fiúkhoz. 
-Szia-nézett rám Luke!!! Szinte lesokkolt. Nem is emlékszem mikor volt az utoljára, hogy külön köszönt nekem.
– Szia-a hangom olyan halk volt, hogy azt se hittem meghallotta-e. De amikor a szája mosolyra húzódott, már tudtam, célba ért a köszönésem. (Ez elég furán hangzott). Ekkor közelebb lépett hozzám és a fülembe súgta, hogy:
– Jól áll ez a ruha– a hangjától kirázott a hideg, de mire feleszméltem már bement. A lányok csak nagy szemekkel bámultak rám. Akkor jó nem csak engem lepett meg az előbbi jelenet. Még mindig lefagyva álltam, mikor megszólalt a csengő, így Blankának kellett bevonszolnia a terembe. 

Szerda lévén énekkel indítottuk a napot. Bármennyire is szerettük, azért így reggel nyolckor nem éppen erre volt szükségünk.
-Jó reggelt osztály- Jött be a terembe Ceglédi tanárnő.- Ma tiétek a terep, megmutathatjátok, hogy mit tudtok. Véletlenszerűen fogom kisorsolni a sorrendet.– Elsőnek Hunit húzta ki a kalapból a tanárnő, aki egy dobszólót adott elő nekünk a tanári asztalon. Utána Benedeken volt a sor, akihez nagy nehézség árán csatlakozott Bálint is. Ők valami rappet akartak előadni, de a szövege annyira trágár volt, hogy a tanárnő inkább leállította őket. Mi azért jól szórakoztunk. Ezután Blankán volt a sor, aki egyik balett táncát adta elő. Újabb pont kipipálva a bakancslistámon. 
-És a következő.....Luke.-mondta az énektanár. Luke csak lazán kisétált, majd elvette a gitárt az asztalra és felpattant rá. Iszonyú lazának tűnt, bár a tanárnő nem annyira értékelte, de nem szól rá. Megpengette a gitárt, majd belekezdett a dalba.