Újrakezdés (Átírás alatt)

1.29

Április 26.

Ma van a töri vizsgám. Már túl vagyok a spanyolon és a matekon is. A maitól nem félek, mert ez amiben verhetetlen vagyok, de valahogy amikor felhúztam a redőnyt a szobánkban és kinéztem a napsütötte utcára valahogy mégis olyan rossz érzés kerített a hatalmába, de próbálta elnyomni magamban az érzést.

Reggeli után, miután mindenki sok sikert kívánt nekem a vizsgához, elindultam a suliba ( a többieknek csak később kellett elindulnia), de a kapuban Nikolásba ütköztem.
-Te mit keresel itt?-kezdtem aggódni, hisz az ígéretéhez képest még nem követelt tőlem semmit.
-Lilire várok-mondta. Az utóbbi napokban Lili és Nikolas nagyobb jóban lettek. Bár ez inkább aggodalommal töltött el, minthogy annak örültem volna, hogy nem lóg Luke nyakán.
-Aha-Mondtam és távozni akartam volna, de a csuklómnál fogva visszatartott.
-Ami pedig a kis titkodat illeti-kezdte, nekem meg a torkomban nőni kezdett a gombóc.- Feküdj le velem és akkor nem mondom el senkinek.- Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam
-Nem-találtam meg végre a hangom- akkor inkább tudják meg a titkom- mégis mit képzel magáról, le akar velem feküdni, mert jól hangzik, hogy lefeküdt egy hírességgel? - Te egy beteg állat vagy!
-Rendben. Legyen úgy ahogy akarod-mondta majd ott hagyott. Mivel nem tudtam mit csinálni inkább elindultam a suliba és próbáltam nem az előző pillanatokra gondolni. De a rossz érzés a gyomromban csak erősebb lett.

A nap végén boldogan sétáltam vissza a szállodához. A vizsga alatt sikerült kizárnom a reggel történteket, de amit újra egyedül maradtam a gondolataimmal visszafészkelte magát a fejembe. Nem tudtam mit jelenthetett az, hogy ilyen könnyen belement abba, hogy nem fekszem le vele. De egy valamire rájöttem. Nekem kell elmondanom nekik, míg valaki mástól tudják meg. Ezekkel a gondolatokkal léptem be a szobánkba, ahol nem várt személybe botlottam.

-Te mit keresel itt?- néztem kérdőn Lilire.
-Tudod a titkod-mondta, miközben ravasz mosolyra húzta a száját. A pulzusom az egekbe szökött és csak annyit bírtam kinyögni:
-Honnan?- bár mire kimondtam le is esett, hogy Lili és Nikolas milyen jóba lettek az utóbbi egy néhány napban. És Nikolas ezzel büntet, mert nem adtam meg neki amit akart.
- Az mindegy. Ha meg akarod őrizni a titkod akkor szállj le Luke-ról
- Hogy mi?
-Jól hallottad! Ő az enyém!-Kezdett elegem lenni a fenyegetésekből. Na akkor telt be nálam a pohár. 

-Nem! Nem fogsz megfenyegetni. Az egész elmúlt 3-4 évben csak fenyegettek és titkot titkokra halmozódtak. Elegem van. Az igazságot akarod. Jó legyen. Hazudtam. Mindenkinek hazudtam. Arról hogy miért éltem kint és miért vagyok rosszba a szüleimmel, hogy miért kezdtem később a sulit és hogy miért vagyok egy évvel idősebb mindenkinél. Azért, mert én vagyok Nano a SoyLuna főszereplője. És tudod miért nem mondtam el? Mert az olyan szemét alakok, mint te tönkretették azt, hogy élvezhessem a sikeremet és azt, hogy egy álmom valóra vált. Megpróbáltam elfelejteni az egészet és kitörölni az elmúlt éveket és új életet kezdeni, de már nem érdekel. Hazudtam, mert nem bíztam senkiben még akkor sem, ha ők már támogatnának mindenben. És mind ezt miért? Mert a tavalyi suliban gúnyoltak, a szüleim utálnak a sikereim miatt, mert emiatt megbuktam az iskolába, és most ezért járhatom újra a kilencediket, de ez számukra hatalmas szégyen még annak ellenére, hogy mennyi mindent értem el. A régi barátaim utálnak és ezért nem is bíztam meg az újakba sem. Rengeteget hazudtam nekik, mert ezt hittem jónak. -egyre hangosabban beszéltem ahogy pörgött bennem az adrenalin. - Kur*** életbe konkrétan nem is ismernek.Nem tudják ki vagyok, mert hazudtam nekik. Megváltoztattam a külsőm hogy őrizzen a titkom és miért? Hogy valaki majd jól sarokba szorítson vele. Hát nem, ennek itt most vége! Ha tudni akarod a sulit azért kezdtem későn, mert megsérült a bokám egy koncerten. Azért vagyok eggyel idősebb, mert megbuktam. És azért nem bízom senkiben mert túl sokat csalódtam. Igen, én vagyok Nano, aki több milliós koncerteket nyomott le, akiért több millió kislány rajongott. És igen hazudtam mindenkinek!-Amint ezt kimondtam Aliz, Blanka és Keke rontottak be a szobámba

-Flóra, ne mondj többet-Jött oda Blanka majd az ágyhoz lépet amin Lili telefonja volt. A kamerája be volt kapcsolva
-Ugye nem?- kérdeztem remegő hangon.
-Az egészet élőben közvetítette a Facebookon- mondta ki Aliz, azt ami számomra halálos ítélet volt.
-A többiek látták?- tettem fel a rettegett kérdést
-Sajnálom Kicsim! Mi is úgy tudtuk meg, hogy őket rajta kaptuk-mondta Keke, majd megölelt- El kell menned innen! Nikolas szólt a sajtónak is. Bármelyik percben itt lehetnek.
-Megy még a Live?- Kérdeztem Blankára nézve, aki éppen a telefonon ügyködött.
-Igen, nem tudom kikapcsolni.
-Add ide- mondtam, majd oda adta a telefont- Csak ha már minden titkom kiderül. Az igazgató a keresztanyám, és így kerültem a suliba.-kezdtem a kamerába. -és még valami. Sajnálom fiúk, hogy hazudtam nektek-mondtam, majd kikapcsoltam a telefont.

Amilyen gyorsan tudtam összepakoltam és elbúcsúztam a lányoktól és Keresztanyutól, mert ha jól sejtem nem jutok egyhamar haza. Elindultam a hátsó kijárat felé, ahol már várt a limuzin, hogy elvigyen a Disney stúdióba hogy megbeszéljük, hogy most mi legyen.
-Várj-szólt utánam egy túlságosan ismerős hang- Igaz amit az előbb mondtál? Hogy végig hazudtál nekünk, nekem és hogy nem is ismerünk?- megfordultam és ahogy sejtettem Luke állt mögöttem. Arcán többféle érzelmet bírtam felfedezni. Csalódottságot, értetlenséget, aggódást és reményt. Reményt arra, hogy nem igaz amit mondtam, de sajnos az utóbbi időhöz képest most voltam a legőszintébb
-Sajnálom-néztem a szemébe. Mikor nem válaszolt inkább elindultam.
-Tényleg nem ismerlek? Minden hazugság volt?- arcán az utolsó remény tükröződött.
-Nem, nem ismered azt aki voltam, csak azt aki lettem. Az átlagos lányt ismertél és nem Nanót. De én ezt akartam. Azt, hogy engem ismerj meg és nem valami hírességet.
-Nem!
- Mi nem?
-Nem tudok már neked hinni. Honnan tudnám hogy most éppen nem hazudsz? Én meg még azt hittem lehet...Á hagyjuk.Nem éri meg.
-Mi nem éri meg?- kérdeztem lesütött szemmel
-Ennek a barátságunknak. Hisz nem tudhatom mi az ami tényleg igaz. Számomra az igazság a legfontosabb.
-Luke ne tedd ezt! Nem volt minden hazugság. Kérlek ne lökj el-a könnyeim abban a pillanatban folyni kezdtek mint a patak. Hiába próbáltam Luke-ot megölelni ő ellökött magától majd ott hagyott.

Sírva léptem ki és keserűen nyugtáztam, hogy az időjárás is illik a hangulatomhoz, merthogy odakint szakadt az eső. A kocsi már kint várt. A sofőr gyorsan kiszállt, majd elvette a cuccaimat.

10 perc kocsikázás után odaértünk a stúdió elé. Lent már a SoyLuna producere várt. Igazából nem tudom,hogy ott mi történt, mert amint megláttam Valut újra sírva fakadtam. Elmeséltem neki (és igazából mindenkinek) hogy mi történt. Nem is tudtam mi fáj jobban, hogy összeomlott a világom pár perc alatt, vagy az hogy a fiú akiért oda vagyok látni sem akar.

Nem emlékszem, hogy kerültem Valuékhoz, csak arra, hogy két szerető kéz betakargat, mint megannyiszor amikor  valami vagy valaki miatt összetörtem.