Újrakezdés (Átírás alatt)

1.34

Június 13.

Elérkezett az utolsó verseny nap is, amin Aliz, Luke és én indulunk.  Kedden a sportban is elsők lettünk, de tegnap sajnos csak másodikként teljesítettek a fiúk, így 10 hátránnyal kezdjük a mai feladatot. Mondjuk Blanka jól beolvasott nekik, amiért "csak" másodikok lettek. 

  Reggel Alizzel izgatottan indultunk el az argentin nagykövetségre, merthogy ott lesz a mi versenyszámunk. A többiek a konzulátus előtt várakoztak. Köszöntünk,majd miután megláttuk Luke-ot odamentünk hozzá, de közben sikerült neki mennem a kísérő tanárnak.
-Elnézést!-Néztem fel a kísérőtanára.-Te hogy kerülsz ide?-néztem furcsán a keresztanyámra.
-Én vagyok a kísérőtanár.- Úgy nézett rám, mint aki szerint ez egyértelmű
-El is hozhattál volna.- szólaltam meg felháborodottan, mert ezt elfelejtette közölni.
-Miért?
-Mert akkor nem kellett volna 30 percet gyalogolnunk.
-Ja bocsi! Elfelejtettem, hogy kicsivel messzebb vagyunk  a iskolától- nevetett. Én inkább otthagytam és csatlakoztam Lizékhez.
-Mi van lezsíroztad, hogy nyerjünk?-kérdezte Luke köszönés nélkül. Én csak értetlenül néztem rá, de nem tudtam meg, hogy ezt hogy érti, mert a tanárok elkezdték kiosztani a borítékot, amibe  a feladat volt.

-Mi van benne?-kérdezte Liz. Kinyitottam a borítékot, amiben egy országtérkép volt. Természetesen Argentínáé. A térképen piros pontok volt.
-Ezek városok-mutatott rá egy pontra Luke- Ez Córdoba.
-Igen tényleg-vettem én is jobban szemügyre. A lap hátuljára egy szó volt csak írva. Anagramma. 
-Akkor ez azt jelenti,  hogy meg kell keresnünk a városokat és a kezdőbetűjükből kijön egy szó.
-Ha megfejtettétek a feladványt, akkor gyertek ide hozzánk és elmondjuk, hogy mi lesz vele a feladat-szólt Keke hozzánk- Jó munkát! Kezdhetitek!

Gyorsan kerestünk egy nyugodt helyett. Végül a könyvtárba mentünk. Mivel már jártam a konzulátuson, amikor a szüleim eldöntötték, hogy kiköltözünk, és én meg elszöktem tőlük és felfedező útra indultam, így kötöttem ki a hatalmas könyvtárba.

-Itt jó lesz.-álltam meg az egyik asztal mellett. -És vannak térképek is amikben meg lehet nézni amit nem tudunk.- A vaktérképen összesen 9 pont volt. Együttes erővel 7-et fejből tudtunk, de az utolsó kettő kifogott rajtunk, így kerestünk egy térképet. Nagy nehezen meglett a maradék név is.
-De mi jöhet ki ebből?-gondolkodott Aliz, miközben a betűket bámulta.
-Én egy értelmes szót tudok kirakni. Corazón, és akkor maradt az E és az L, tehát lehet El Corazón, azaz szív, de ez mit jelenthet.-kérdezte Luke, én meg a gondolkodtam, hogy hogyan kapcsolódhat a kultúrájukhoz. És végül leesett, hatalmasat koppant, de meglett.
-Ez egy dal.  Feliz  Aurora dala, 2017-ben ő nyerte meg vele a latin-amerikai dalversenyt. Hatalmas büszkeség volt az országnak.-emlékszem  Argentínába, minden egyes rádión ez szólt napi 20-szor. 

Együtt rohantunk Kekéhez, majd elmondtuk neki mire jutottunk.
-Igen, helyes a megoldás. Most pedig itt a dalszöveg, kihagytunk belőle pár szót. A gépterembe megtudjátok hallgatni és utána kell kitölteni, viszont csak kétszer  hallgathatjátok meg.-ezzel utunkra is engedett. 
-Oké ki hallgassa meg?-kérdezte Aliz
-Az egyik legyen Flóra-vágta rá Luke.
-Nem-kezdtem azonnal ellenkezni.
-Miért?-két kérdő szempár nézett rám.
-Mert én tudom a dalszöveget kívülről és nem lenne igazságos a többiekre nézve.-adtam meg a válaszomat a kérdésükre.
-Most komolyan? Most akarsz hőst játszani, aki igazságos?-Luke arcán gúnyos mosoly jelent meg.-Az egész évet végig hazudtad, átvertél mindenkit,  és tényleg most akarsz igazságos lenni?
Luke szava a szívembe martak, mint mindig amikor ez a téma jön fel. Ilyenkor úgy gondolom, sose fog tudni nekem megbocsátani.
-Igen-néztem rá és próbáltam nem sírni.

Luke válasz helyett csak fülére húzta a fejhallgatót és elkezdte hallgatni a dalt.
-Szerinted hülyeséget csináltam?-néztem Lizre
-Nem, szerintem helyesen cselekedtél-mosolygott rám szomorúan. Mikor Luke végzett Aliz ült a géphez és próbálta kitölteni a maradék helyett. Végül csak egy szó helye maradt üresen.
-És most?-kérdezte a barátnőm.
-Mivel őnagysága hőst játszik így adjuk be.- Fogta meg a lapot Luke és elindult vele a kijárat felé.
-Várj-szóltam utána, majd kivettem a kezéből a a lapot és  beírtam a hiányzó szót.-Tessék
-Ne hidd, hogy ettől most elájulok - és sarkon fordult, ott hagyva engem és Lizt.

-Gratulálok Flóra. Elsőként sikerült teljesíteni a feladatot-mondta Keke, mikor mi is visszaértünk a teremből.- Ameddig a többiek nem végeznek nézelődhettek.
Alizzel  elindultunk és végig néztünk mindent, amit csak lehetett. Éppen egy képet néztünk, amikor meghallottam Luke hangját, hogy beszélget valakivel.
-És mi van az igazgató lányával?-kérdezte tőle valaki.
-Csak a keresztlánya.  És mi lenne? Semmi. Már nem érdekel mi van vele. Végig hazudta az egész évet. Átvert engem miközben én sok mindent elmondtam neki. Ő is ugyanolyan mint a többi sztár. Beképzelt, azt hiszi neki mindent lehet és nézd meg meg is teszi.....-Ekkor kanyarodtak arra a folyosóra amin mi voltunk. Mikor Luke meglátott minket azonnal elhallgatott. Rám nézett majd- Flóra megmagyarázom. -kezdte volna, de én odaléptem hozzá és hát..........felpofoztam. Majd sarkon fordultam és eljöttem a konzulátusról. Az első helyre mentem ami eszembe jutott. Még karácsonyra kaptam egy bérletet a Görkori világba, ami mindig nálam volt, így arra vettem az irányt.

3 órán keresztül koriztam, majd elindultam haza. Tudtam, hogy otthon hatalmas fejmosás fog várni, hisz a telefonomon 47!!!!! nem fogadott hívás volt. 
-Megjöttem- aha lehet mégsem kellett volna, ugyanis 4 dühös szempár nézett vissza rám.
-Mégis hol voltál Gabriella?-ajaj Keke a második nevemen hív.
-Csak görkorizni-mondtam, mint ha mindig így lenne
-Görkorizni? Iskolaidőben? Úgyhogy nem szólsz senkinek és még a telefont se veszed fel?
-Sajnálom! Ki kellett szellőztetnem a fejem.
-Neked mindig csak ki kell szellőztetned a fejed, a többiek meg , hagy aggódjanak. Mégis mit képzelsz magadról Flóra? Nem léphetsz le mindig szó nélkül, ha valami megbánt. Főleg nem iskola időben.-kiabált vele. Sose hallottam még így beszélni. Nagyon kiakaszthattam. 
-Tudod miért akadtam ki?- csak ennyit bírtam kinyögni.
-Igen Aliz elmesélte. De ez nem mentség, még akkor sem ha tényleg rosszul esett. 
-Sajnálom. Milyen büntetést kapok?
-Nem tudlak már kihúzni a bajból Flóra. Kállay hajthatatlan. Igazgató figyelmeztetésben részesít. És jövőre büntetésképpen két hétig a könyvtárosnak kell majd segítened-Na szép, egy nappal az év vége előtt összeszedtem egy igazgatóit. Anyáék nem igen fognak neki örülni.-És Kállay felhívta a szüleidet.
-Neeee. Bármit csak ezt ne!-akadtam ki
-Sajnálom. Várják, hogy felhívd őket.-adta a kezembe a telefont.
-Rendben-sóhajtottam.

Egy órás kioktatás után végül megúsztam annyival, hogy jövőre havonta egy hétvégére haza kell mennem, mert elméletileg túl sokat képzelek magamról. Szuper ma még csak úgy is kétszer hallottam.
-Minden rendben?-kérdezte Blanka
-Asszem- majd elmeséltem nekik mindent. Ők szerencsére megértettek engem, bár arra kértek legközelebb legalább egy SMS-et írjak. 

-Haragszol?-kérdeztem Kekét, aki éppen bejött hozzám, hogy jó éjszakát kívánjon. Sóhajtott egyet, majd leült az ágyamra.
-Őszintén ? Nem. Csak féltettelek, nehogy bajod essen. Meghiszem, hogy fájt amit Luke mondott, de akkor sem rohanhatsz el mindig a problémáid elől, látod mi lett belőle.
-Tudom, de ez még sokat kell javítanom.
-Tudom. És ami a szüleidet illeti-ajaj kényes téma-nehéz volt őket meggyőzni, hogy ne minden hétvégén kelljen hazamenned, úgyhogy jobb ha nem kerülsz több bajba.
-Értettem-majd kaptam egy jó éjt puszit. Nem igen tudtam aludni, mert a fejemben Luke szavai csengtek. Szuper......