Újrakezdés (Átírás alatt)

2.4

szeptember. 5

Végre péntek. Húú, de hosszú volt ez a hét. 
A tanárok már teljesen belerázódtak az évbe, bár mi még nem,  de már ugye most le vagyunk maradva az anyaggal. Bár még azért, nincsen annyi házi én mégis kétszeres mennyiséget tanulok. Amióta hallottam Keke és Baráth beszélgetését, teljesen beleástam a magyar helyesírás szabályiba, és ezen kívül a többi tantárgyra is ráfeküdtem. Konkrétan a napjaim abból álltak, hogy felkeltem és suliba mentem, majd maradtam a szokásos egy órámat a könyvtárba. Végül egyenesen hazajöttem és vacsoráig tanultam, majd utána folytattam tovább. Meg mutatom, hogy helyem van ebben az iskolában. 

-Jó reggelt!-köszöntem Tomiéknak.
-Neked is. Mit kérsz reggelire?- kérdezte Keke
-Csak egy almát. -elég furcsán néztek rám- Rohanok- próbáltam értelmes magyarázatot adni. Igazából napok óta nem volt étvágyam.-Sziasztok! -köszöntem el
-Hali-Blanka már szokásához híven a kapuba várt. Ma Aliz nem jött velünk. Szegény tegnap annyira ki volt, ugyanis Márk mondta, hogy mehetnének együtt a suliba. Liz meg azt hitte  megvádoljuk, hogy rossz barát. Blankával ezen csak mosolyogni tudtunk, hiszen egyáltalán nem haragudtunk rá, amiért a barátjával megy suliba. De Liz megígérte, hogy fog velünk is jönni. Tényleg igazbarát. Amúgy végre kezd lecsengeni a téma, hogy járnak. Már kevesebb gyűlölködő pillantást kap.
-Szia. Jó étvágyat.-nézet az almámra.
-Ja ezt nem eszem meg, ez a tízóraim.-raktam el a táskámba, de tudtam az ott is maradt, ugyanis nem fogom megenni.
-Bocsi azt hittem az a reggelid.
-Nem.-ezzel lezártnak tekintettem a témát. A suliig már nem esett több szó az étkezésemről,aminek őszintén örültem, ugyanis nem volt kedvem ahhoz, hogy valaki kioktasson. 

-Sziasztok-léptünk fel a a lépcsőre, ahol a fiúk álltak. Aliz odajött és szokásosan megölelt, míg a fiúk visszaköszöntek még Ő is. Nem beszéltünk, igazából olyanok voltunk, mint két távoli ismerős. Annyira hiányzik a régi állapot, amikor még barátok voltunk. De úgy látszik Luke jó mélyre eltemette azokat az időket.
-Flóra jössz délután?-rázott vissza a valóságba Huni hangja.
-Mi? Ja, persze. Ha itt végeztem utána hazamegyek lepakolni és utána indulok.-válaszoltam, de fejbe már teljesen máshol jártam.
-Énekelhetnél majd valamit.-szólt hozzám Márk.
-Nem is tudom. Nem igen tudom mit énekelhetnék. Azokat amik az albumomon vannak nem adhatom elő, a többit meg majdnem mind hallottátok már- őszintén? Semmi kedvem nem volt énekelni, vagy bármi zenével kapcsolatos dolgot végezni.
-Na csak van valami-Próbálkozott tovább Kornél is.
-Mi van a Semmi nem fog megállítani daloddal? - kérdezte Blanka. Nem éppen aktuális amit ez  a dal mond.- az nincs rajta a lemezen.
-Nincs.-feleltem, bár az előbb nem kérdezett, hanem szimplán csak kijelentette.
-Szuper ezt megbeszéltük.-tapsolt egyet Márk,  és már lezártnak tekintette a témát.

A nap unalmasan telt, amíg nem kaptam egy üzenetet.
"Hali.  Orsiéknál leszek délután. Nincs kedved találkozni?"
Viktor volt az. Nem is tudom mikor beszéltünk utoljára.
"Persze. Mi lenne, ha ötre értem jönnél oda, ahol szilveszterkor voltam. Megígértem a barátaimnak, hogy velük leszek addig"
"Oké"
-Te meg min mosolyogsz?- kérdezte meg Blanka. Erre természetesen a fiúk is odakapták a fejüket.  Kint voltunk az udvaron a szokásos helyünkön és élveztük a Nap utolsó sugarait.
-Viktor  Pesten lesz és találkozunk-mondtam- Ötre jön majd értem- tettem hozzá mielőtt az hitték volna, hogy ejtettem őket. Mindenki gyorsan túl tette magát ezen az információn, csak egyetlen ember tekintette égetett. Luke-é. Mikor rá néztem elkapta a tekintetét.

-Hali-köszöntem a többieknek mikor megérkeztem.
-Pont jókor jöttél Flóra, éppen pizzát akartunk rendelni. Mit kérsz?-kérdezte Levi
-Nem kérek- erre Blanka rám kapta a tekintetét.- Már ettem otthon.- Ami igaz is volt. Megettem az almát amit a suliba vittem. Miután a fiúk megrendelték a pizzát, elkezdték összeállítani a hangszereket. Egy ideig őket hallgattuk, miközben a lányokkal beszélgettünk, úgy mindenről. Szó volt a sulitól kezdve a ruhákon át Liliig. Na igen, hogy mi is történt vele? Ugye végül miattam nem lett kirúgva, amit Keke közölt is vele, azóta velem nem szemétkedett, ahogy a lányokkal sem, bár Luke-ról nem száll le.
-Na Flóra te jössz.-Lépett oda hozzám az előbb említett személy. Először nem is tudtam, hogy hozzám beszél, mert a kötelezőn kívül nem szólt hozzám soha. Végül felálltam és elvette, a gitárt. Mikor megfogtam a kezünk összeért, és a hasamban éreztem az ismerős érzés. Inkább gyorsan odaléptem a mikrofonhoz és énekelni kezdtem.