Újrakezdés (Átírás alatt)

1.8

Szeptember 17.

Ez volt az eddigi legjobb napom!!! Na de az elején.

Először is nem az ébresztőmre keltem, hanem egy igen ismerős hangra.

-Buenos días!!- keltett valaki. Felültem majd megtörölgettem a szemem, de mikor megláttam, hogy ki ül előttem azonnal kipattantak.

-Valu-ugrottam a nyakába a legjobb barátnőmnek.- De hogy kerülsz ide?-kérdeztem természetesen spanyolul.
-Meglepetés. Boldog szülinapot Nano-ölelt át.
-Annyira hiányoztál.

-Te is, de nem csak nekem- ekkor elővette a tabletét, amin a többiek néztek vissza rám. Mindenki ott volt. Ruggero Michael  Carolina még Agustín is.

-Boldog szülinapot Nano-kiálltok egyszerre.
-Annyira jó látni titeket. Nagyon hiányoztok-mondtam könnyes szemmel

-Te is nekünk -mondta Michael.- Valu átadtad neki az ajándékunkat?

-Most  akartam!

-Mi?? Kapok ajándékot??-néztem rájuk kikerekedett szemmel

-Persze- mondta Agus. Ekkor egy csomagot nyújtott nekem Valu

-Tessék! Boldog szülinapot. Na bontsd ki!

A dobozban egy album volt, amibe képek voltak az elmúlt három évből. A rengeteg kép mellett még különböző szövegek és arany köpések.

-Úristen  srácok el sem mondhatom mennyire tetszik.

-Eltudjuk hinni, de van még valami a dobozban- monda Carol. Gyorsan belenéztem a dobozba és egy pizza alakú medál volt benne, rajta egy L betűvel. Ekkor a többiek is a kamerához emelték az sajátjukat és Val is oda rakta az övét.
-Ezek a medálok összekötnek minket legyünk a világ bármely pontján-mondta Valu

-Köszönöm-mondtam  az öröm könnyekkel küszködve .

-Ne sírj -mondta Rugge

-Tényleg Rugge megkaptad a szülinapi csomagodat?-kérdeztem tőle hisz az ő szülinapja egy hete volt.

-Igen köszi és bocsi hogy nem írtam csak megbeszéltük, hogy addig nem beszélünk veled nehogy valaki elszólja magát.

-Semmi baj.

-Mi elköszönnénk, mert nálunk még csak hajnali 2 van

-Persze semmi baj . Aludjatok még egy keveset és köszönök mindent.
-Még egyszer boldog szülinapot Nano! Cháó

-Sziasztok-köszöntünk mi is el Valuval

-Úristen hány óra??-kezdtem megijedni hogy elkések

-Nyugi háromnegyed órával előbb keltettelek.

-Ohh oké. Annyira örülök hogy itt vagy!- el se tudtam hinni. Már nagyon hiányzott nekem pedig csak pár hét telt el. Mi lesz majd később?

-És maradok egész hétvégére.

-De jó!-de ekkor eszembe jutott hogy áthívtam Alizt.

-Mi az?-kérdezte. Gondolom kiült az aggodalom az arcomra.

-Áthívtam holnapra a barátnőmet

-Semmi baj Tina már mondta. Szívesen megismerném és a nyelvel se lesz gond- mondta. Még mindig elég hülye arcot vághattam, mert rákérdezett- Ugye tudja hogy ki vagy?- nemlegesen megráztam a fejem-Mi az hogy nem tudja?!

-Nem akartam hogy megismétlődjön, ami tavaly-hajtottam le a fejem

-Nem mindenki olyan, mint azok voltak, egyébként a a barátunknak nem hazudunk. Kedves lány lehet, ha már most közel engedted magadhoz. - dorgált meg egy kicsit.