Újrakezdés (Átírás alatt)

2.8

szeptember 29.

Az utóbbi időben kicsit elhanyagoltam a naplóírást, de őszintén szinte élni se volt kedvem.

Mégis mi történt mióta  Luke megcsókolt a kórházban?  Mert, hogy ő volt az, mégis ki más. Abban a percben madarat lehet volna fogatni vele, hiszen életem első igazi csókját attól a fiútól kaptam, akit szeretek, vagyis szerettem. El kell őt felejtenem!!!! Mégis miért vagyok ennyire kiakadva?

Miután Luke megcsókolt az anyukája hívta, hogy sürgősen haza kellene mennie. Azt ígérte, hogy beszélünk még, és ,hogy ne felejtsem el az előbbit. Úgy éreztem végre helyreáll az életem. De fél órával a távozása után egy SMS-t kaptam. Pontosabban egy MMS-t. Egy kép volt Luke-ró,l ahogy Lilivel csókolózik és egy rövid szöveg. " Ennyit a lovagodról. Trixi" Abban a pillanatban tört el nálam a mécses. Csak zokogtam és zokogtam. Órákkal később talált rám egy nővér. Azóta a nap óta nem beszéltem Luke-kal. Először tette a hülyét, hogy azt se tudja miről beszélek, de később már azzal jött, hogy Lili smárolta le őt és ő egyből eltolta. Nem hittem neki.

Így hát mivel a lelki állapotom a béka feneke alatt volt, elmentünk egy pszhichológushoz.   Kovács doktornő nagyon kedves nő. Rengeteget segített abban, hogy már újra tudjak mosolyogni. A találkozások alkalmával átbeszéltünk mindent. A sorozatot, a szüleimet, a majdnem megerőszakolásomat, a kapcsolatomat Luke-kal és az étkezési zavaromat is. 

Tényleg mielőtt elfelejtem, a kórházban volt még egy vendégem. Baráth tanár úr. Eljött és bocsánatot kért, amit mondott, bevallotta, hogy tévedett velem kapcsolatban és nem azt akarta elérni, hogy kórházba kerülje. A hangjából érezni lehetett, hogy tényleg bánja amit tett, ezért megbocsátottam neki. Kovács doktornő is mindig ezt tanácsolta. Bocsáss meg és akkor nem emészt fel a harag. Megfogadtam, részben. Sajnos Neki nem tudok egyenlőre megbocsátani.

Ma megyek először suliba a történtek után. Bár belül rettegek, mégis mosolygok. Próbálom a jó oldalát nézni a dolgoknak.
-Jó reggelt!-köszöntem Kekének és Tominak. Nagyon hálás vagyok nekik, mert ha ők nincsenek, akkor talál nem élem túl ezt a nehéz időszakot. Az állapotomon az sem segített, hogy mikor a szüleim feljöttek hozzám, ahelyett, hogy aggódtak volna értem, inkább azzal vádoltak, hogy feltűnési problémákkal küzdök és ezért éheztette magam. Na akkor tört el valami Kekében. Bár mindig is  egyetértett abban, amit a szüleimről gondolok, de soha sem szállt szembe velük.

- Na jól van, most volt elég - kezdte halkan - Mégis, hogy meritek azt gondolni, hogy mindent azért csinált, mert középpontban akart lenni? - Anyám és apám arcát meg kellett volna örökíteni abban a percben. -  Flóra mindent megtesz, hogy nektek és mindenki másnak megfeleljen, de ti sose vagytok vele megelégedve. Akkor is amikor megbukott csak az láttátok,de közben elfelejtettétek, hogy egy másik kontinensen két évet végzett el. Egyszerre!!!  De nektek ez nem volt elég. És azért ne felejtsük el, hogy minden nap napi nyolc órákat forgatott egy vadidegen országban a szülei nélkül. Akiknek fontosabb volt a saját és a másik gyerekük érdeke, mint az övé.
-Most azt akarod mondani, hogy nem is ismerem a saját lányomat? -  emelte fel a hangját most már apa is.
- Igen! -  szállt be Tomi is. -  Mit tudtok ti a lányotokról, mikor két évig még nem is egy földrészen tartózkodtatok, de amikor már végre egy időszámításba kerültetek  elküldtétek őt magatoktól! Mégis tudjátok, hogy mit szeret a legjobban csinálni? Mi a kedvenc étele? Egyáltalán tisztába vagytok azzal, hogy míg ti itthon vígan éltétek az életeteket, ő min ment át Argentínában?  Hogy majdnem megerőszakolták? -kiabálta Tomi. Soha nem hallottam még így beszélni. Mindig is nyugodt embernek ismertem. A mondandója végén csönd telepedett a teremre, amit végül anya tört meg
-  Igaz ez kislányom? - nézett rám. Nem tudtam semmit kiolvasni a tekintetéből és megszólalni se voltam képes, ezért csak bólogattam.
- És mi van abban? Végül is nem történt semmi - szólalt meg az apám. El sem tudtam hinni, hogy ezt mondja. A saját lányának. 
- Most azonnal menjetek el -nem kiabált, de így sokkal rémisztőbben hatott a hanga. - Flórának most pihenésre van szüksége, nem arra, hogy még jobban a lelkébe gázoljatok.- nyitotta ki a keresztanyum az ajtót a szüleim előtt. - Ja és még valami. Flóra maximum karácsonykor fog velünk hazamenni. Nem engedem máskor, mert ezek a látogatások csak ártanak neki - fejezte be. Ők csak szótlanul távoztak.
-Köszönöm - néztem rájuk hálásan.
- Ezt már rég meg kellett volna tennünk -ölelt át, majd csatlakozott hozzánk Tomi is. 

Azóta tejesen megváltozott a kapcsolatunk. Sokkal többet beszélgetünk. Lehet, hogy ez hiányzott az életemből. Valakik akik meghallgatnak. Gondolatmenetemből Keke szakított ki, aki elém tette  a reggelimet. A kedvencemet csinálta, palacsintát.  Reggeli után felvettem a kabátomat majd kiléptem az utcára

-Szép jó reggelt!- ugrott a nyakamba Aliz. Blanka is odajött és megölelt. Tőle ez nem volt megszokott, de most mindennél jobban szükségem volt a támogatásra. Bár féltem Vele találkozni, nem akartam hagyni, hogy kihasson a hangulatomra. Próbáltam mosolyogni, ami a lányoknak köszönthetően sikerült. Régen éreztem magam ilyen jól a bőrömben és a hangulatomat az sem ronthatta el, hogy megérkeztünk. A srácok már messziről integettek. Ő is ott állt. Engem nézett, de én próbáltam rá se hederíteni. 
-Sziasztok!- 
-Flóra, annyira jó újra látni.-Köszönt Huni.
-Hogy vagy?-kérdezte Kornél. Mielőtt válaszoltam volna óvatosan Luke-ra néztem. Ő pedig engem. Elkaptam a tekintettem és a figyelmemet Kornélra szenteltem.
-Soha nem voltam még ilyen jól-mosolyogtam. Őszintén, tényleg így gondoltam. Rengeteget segített ez a két hét, hogy rendbe tegyek magam körül mindent. Márk csak elmosolyodott  a válaszomon.  Aliz és ő úgy döntöttek nem szólnak bele a kapcsolatunkba Luka-kal. Legyen is az bármilyen szinten.

Mikor megszólalt a csengő elindultunk fel a terembe. Az ajtón Baráth lépett be, majd az asztalához sétált. Végig nézett az osztályon, tekintette rajtam állt meg.
-Örülök, hogy újra látom Magvas kisasszony. Természetesen kap időt, amíg tudja pótolni a tananyagot.
-Köszönöm tanár úr, de már minden bepótoltam. Akár le is feleltethet, úgy is egy jeggyel kevesebb van nekem, mint a többieknek.
- Ne rajtam múljon.

A szünetet az udvaron töltöttem, és élveztem a nap utolsó sugarait. A Blanka az szerkesztőségbe volt valami rendkívüli megbeszélésen, Aliz meg Márkkal volt. Egyszer csak egy alak tornyosult felém, ezzel eltakarva a napot. 
-Beszélhetnénk?-szólalt meg halkan.
- Persze- a válaszom teljesen meglepte
-Tényleg?
-Igen
-Ez azt jelenti, hogy nem haragszol rám?-hangjában gyanakvást véltem felfedezni.
-Nem- szólásra nyitotta a száját, majd becsukta. Nem tudott mit mondani. - Luke semmi értelme nem lenne, ha  haragudnék rád, mert úgy is el kell viselnünk egymást még 3 évig. Nem akarok rosszban lenni senkivel.
-Akkor ez azt jelenti, hogy minden rendben van köztünk?-szemében a remény sugarai megcsillantak.
-Nem. Nem leszünk barátok, vagy mik is voltunk mi. Csak is osztálytársak vagyunk. Teljesen közömbösek. Ismerősök, akiknek közös a baráti köre. És semmi több!!!!
- Gondolom nem fogod meghallgatni a magyarázatomat.
-Eltaláltad. És csak, hogy tud köztünk soha sem volt és soha nem is lesz több ismertségnél.  Nem érzek irántad többet - hmm, ezért az alakításért egy Oscart megérdemlek.
-Akkor miért nem álltál szóba velem a kép után, ha  nem jelentek semmit?- fonta karba a kezét. Na most erre mi lesz a válaszod Flóra? Gondolkodj!
- Mert csalódtam benned. Nem gondoltam volna, hogy te is olyan féreg vagy mint Nikolas. De te is csak játszol a lányok szívével. És azért, mert az első igazi csókom egy ilyen embernek adtam, pedig számomra ez nagyon fontos lett volna.- ezzel otthagytam, mert becsengettek.

 Egész  jól kezeltem, egyetlen egy dologban hazudtam csak. Mert igen is többet érzek iránta. Szeretem, tegyen bármit is, akkor is SZERETNI FOGOM. 

És megérkezett. Tudom sokáig tartott, de az alkotói válság kerített hatalmába. Remélem azért tetszik