Újrakezdés (Átírás alatt)

2.1

augusztus 29.

Hajnali négy. Már meg se érzem a korán kelést. Sőt asszem már az az időzóna változásokat sem. Egész nyáron utazgattunk, koncert követett koncertet. Hatalmas élmény volt stadionokat megtölteni; az ahogyan veled éneklik a sorozat dalait, ennél felemelőbb érzés nincs. És most eljött a turné csúcspontja, és egyben a vége is, a magyarországi zárókoncert. Annyira jó lesz végre hazatérni és találkozni a barátaimmal és persze Kekéékkel is.

A repülőnk fél óra múlva fog leszállni Budapesten. Már alig várok hogy magamhoz ölelhessem a családom.
-Hola!-Jött oda hozzám Ruggero-Mi a baj? Olyan szomorúnak tűnsz.
-Nem, dehogy csak azon gondolkodtam, hogy.....
-Hogy eljön-e a koncertre?
-Igen-hajtottam le a fejem szomorúan-Tudom, hogy megbántott és én is őt, de attól még.......Szeretem-mondtam ki lemondóan.
-Sajnálom! De szerintem meg fog oldódni köztetek a helyzet. Az idő minden sebet begyógyít.
-Jaj, de bölcs lettél- nevettem fel
- Belőlem csak úgy áradnak az okosságok-folytatta tovább a viccelődést.

-Flóra-ölelt magához keresztanyu, amikor leszálltam a gépről- Annyira hiányoztál.
-Ti is nekem.-Szorosan zártam a karjaimba. Nem is tűnt fel mennyire hiányoztak. Az elmúlt két hónap annyi pörgéssel járt, hogy nem volt időm azon gondolkozni, hogy nincsenek mellettem. Boldogon indultunk el a limuzinok felé. Szerencsére a hajnali érkezésnek köszönhetően nem igen voltak fotósok a reptéren, csak egy. Neki illedelmesen megálltunk, majd csinált rólunk egy képet. Elköszöntem a többiektől, mert én nem alszom velük a hotelben, hanem hazamegyek.

Mikor beléptünk az ajtón megcsapott az otthon ismerős illata. Annyira jó volt belépni ezen az ajtón. Egyenesen a szobámba mentem. Minden ugyanúgy állt, mint amikor itt hagytam. Képek az osztálytársaimmal és az  ami számomra a legfontosabb. Luke és én vagyunk rajta, azon a bizonyos koncerten. Mennyi minden változott azóta. Hiányoznak azok a napok, amikor jóban voltunk. Talán.......talán az új év békét is hoz közénk. Már nem haragszom rá, csak fáj amit mondott, de tudom hogy én is megbántottam nem is kicsit.

augusztus 30.

Hajnali 5 óra van. A tegnapi napot sikeresen átaludtam. De ma olyan kipihenten keltem, mint aki újjászületett.
-Jó reggelt-köszöntem a reggeli asztalnál ülő Tominak és Kekének, aki éppen tojásrántottát csinált.
-Neked is Csipkerózsika -Köszöntek vissza- Gyere egyél!-tette elém a reggelit Keke.
-Ez már annyira hiányzott- boldogan álltam neki a reggelinek.
-Mikorra jön érted az autó?
-8-ra- válaszoltam teli szájjal. Két rosszalló pillantást kaptam. Reggeli után felöltöztem, majd posztoltam instára a képet, amit a repülőtéren készítettek rólunk. Végszóra megszólalt egy kocsi dudája, majd Keke felszólt, hogy mennem kell.

-Nano megjöttek a vendégeid- szólt nekem oda egy operatőr.
-Megyek-válaszoltam neki természetesen spanyolul.
-Flóra!!!!!!!!-ugrott a nyakamba Aliz és Blanka- Annyira hiányoztál!-öleltek magukhoz.
-Ti is- mosolyogtam rájuk.
-És mi nem számítunk?- nézett rám Levi.
-De ti is hiányoztatok-nevettem, majd mindenkit egyesével megöleltem. A végéra hagytam Márkot.-Nem jön el, igaz?-súgtam a fülébe lemondóan.
-Nem tudom, nem engedte, hogy rólad beszéljünk- a hangjából szomorúságot hallottam ki.
-Nano mindjárt kezdünk-jött be egy szervező.
-Mennem kell! De a koncert után találkozunk. Lesz egy nagy bejelentésem-mosolyogtam rájuk majd otthagytam őket.

-És 3, 2, 1. És kezdünk!!!!-Hallottam a szokásos hangot a fülemben. Innentől az események felpörögtek és elkövetkező két óra csak úgy elrepült. Hihetetlen élmény ennyi ember előtt énekelni és táncolni,főleg akkor ha a saját hazádban teheted ezt. Még több energiát adott ahhoz, hogy végig tudjam csinálni. Már csak 10 perc volt a koncertből, akkor jött az én nagy feladatom. Minden koncert végén Luna kiszól a közönséghez és ezt végre MAGYARUL tehettem meg.
-El sem hiszem, hogy végre itt állhatok. Hatalmas megtiszteltetés a saját országomban énekelni. Látni hogy mekkora sikert ért el itt is a sorozat. Azt , hogy ennyi ember szeret minket, esetlegesen a csodáló tekinteteket látni. Felemelő érzés. Bár most egy korszak lezárult, mi mégsem fogunk eltűnni. Új filmekben, sorozatokban majd láthattok minket. És elindítjuk zenei pályafutásunkat is. Nekem például decemberben fog megjelenni az első saját albumom.-bejelentésemet hatalmas taps kísérte.-És ezt mind nektek köszönhetjük. Hisz a ti szeretettetek nélkül a sorozat nem érhetett volna el ekkora sikert. Köszönünk nektek mindent! Éljen a SOY LUNAAAA-kiáltom mire a többiek is feljönnek a színpadra és elénekeljük a záró számot. Most. Utoljára.

-Nem hiszem el, hogy vége-ölelt magához Valu, majd sorban csatlakoztak a többiek is. Sírva ölelkeztünk a színpadon. Nem tudtuk elképzelni milyen lesz ezután. Igaz a forgatás már tavaly befejeződött, de mi még akkor is a szerepünkbe voltunk. De most,... most már végé. Kicsit megkönnyebbülés volt, hisz járhattuk végre a saját utunkat, de mégis rémisztő. Hisz senki nem tudta mi lesz ezután. Beindul- e a saját karrierünk, vagy netán elveszünk a süllyesztőbe? Többé már nem fogja senki a kezünket. Magunkra maradtunk.

-Annyira ügyes voltál- jött oda hozzám Liz.- Hihetetlen show-t nyomtatok le. Elképesztő volt.-mosolyát semmivel se lehetett volna letörölni.
-Köszönöm, és nektek is-fordultam a többi osztálytársamhoz- nagyon sokat jelentett, hogy itt voltatok mellettem.
-Ez csak természetes-ölelte át a vállamat Huni, én csak mosolyogva néztem rá. Annyira tökéletes kép volt, csak egy valaki hiányzott. Nem volt teljes így a csapatunk, de nem tudom mikorra fog rendbe jönni a barátság köztem és Luke között. Főleg nem akkor, ha meghallja az albumomat.
-Hééé Flóra-lebegtette meg a kezét előttem Kornél.-Itt vagy?
-Mi?-eszméltem fel.
-Nagyon elgondolkoztál valamin
-Elnézést, egy kicsit elkalandoztam. Mit is mondtatok?-kérdőn néztem rájuk, mire belőlük kitört a nevetés.

-És akkor emeljük poharunkat az elmúlt 4 év munkájára-fejezte be a köszöntését Jorge Edelstein az egész sorozat megalkotója. Az egész csapat Budapest legszebb hoteljének báltermében ünnepelte az elmúlt évek munkáját. El nem hittem volna anno, hogy itt fog záródni a sorozat.
Fotósok több tucat számra készítették rólunk és közben mentek az interjúk is. De egy idő után már csak a kemény mag maradt, azaz a szereplők és pár fontosabb háttérmunkás.
-Hé Nano, énekelj már valamit- Kérlelt Carolina.
-Nem hallottál ma már eleget?-kérdeztem vissza, de nem hagyta annyiban. Végül beadtam a derekamat és elénekeltem az egyik számot az albumomról. Ez meghozta a hangulatot. Kareoke buliba csaptunk át. Hajnalig buliztunk, hisz nem tudhattuk mikor leszünk újra így együtt. Valószínűleg soha. Megpróbáltunk minden percet kihasználni. Hajnali négykor fájó szívvel vettem mindenkitől búcsút, majd az én kis baráti körömhöz léptem
-Ugye írtok?- Néztem rájuk
-Persze, még jó hogy.-August magához húzott és jó szorosan átölelt.
-Annyira fogtak hiányozni-a szemem megtelt könnyekkel. Összebújtunk és átöleltük egymást, hisz nem tudtuk mikor leszünk újra együtt így hatan. Könnyes szemmel néztem végig rajtuk.

Egy korszak lezárult.................................

És csodával határos módon végre megérkezett a második évad első része. Nagyon régóta kész van ez a rész, de vártam mikor kerüljön ki. Viszont mostani helyzetre való tekintettel nem húzom tovább. Annyit szeretnék mondani, hogy a könyv folyamatos frissítés/átírás alatt van. Ez nem gátol senki abban, hogy értse a storyt, szimplán nyelvhelyességi és stílusi átírásokat végzek.

Remélem tetszeni fog a második évad is. Próbálok most nem olyan nagy szüneteket kihagyni, de nem ígérek nagyon semmit.