Újrakezdés (Átírás alatt)

2.3

szeptember 2.

Ajj már megint az a fránya ébresztő. Miután kinyomtam felnéztem netre. Sokan mondták már, hogy lehet nem ezzel kellene indítanom a napomat, de egyszerűen nem tudok leszokni róla. Nano instám szokásosan pörgött. Nem hagytam abba sem a személyes, sem  másik  közösségi oldalamat. Kellett egy ahová kitehetem a kevésbé nyilvánosságnak szánt képeket. De már egyáltalán nem szedem szét a két "életemet". 

Miután végeztem az élet nagy gondján való elmélkedéssel kikeltem az ágyból. Felvettem egy sortot és egy pólót. A táskámba még tegnap este bepakoltam, így ma már csak felkaptam és már mentem is le a konyhába.
-Jó reggelt.-köszöntem Tominak és Kekének.
-Neked is-rakta elém a tojásrántottát Keresztanyu. 
-Ma később jövök-mondtam.
-Nem lesz jó, ha minden nap Huniéknál lógtok-nézett rám szigorúan.
-Mi? Nem ott leszek. Emlékszel tavaly kaptam egy kis büntetést. - emlékeztettem.
-Ja tényleg. Meddig leszel bent?
-1 órát kell ott maradnom, azaz 3-ra végzek.
-Oké akkor megvárlak és utána elmehetnénk vásárolni.
-Jó ötlet.-pusziltam meg őt és Tomit és már rohantam is a kapuhoz.

-Szép jó reggelt- köszöntem a lányoknak.
-De jó kedve van valakinek- nézett rám Blanka-ennek őszintén örülök.-mosolygott rám.
-Én is- talál hónapok óta nem volt olyan, hogy mosolyogtam volna ok nélkül. Boldog voltam és  ez a suli elé érve se változott.
-Sziasztok-köszöntem a fiúknak és olyat tettem, amire már hónapok óta nem volt példa. Megálltam a lépcsőn.
-De jó kedve van valakinek-nézett rám csodálkozva Kornél.
-Miért talán legyen rossz kedvem?
-Nem. Örülünk, hogy újra mosolyogsz. Jól áll-kacsintott Márk.  Ekkor csak annyit vettem észre, hogy Aliz hirtelen berohant a suliba. Teljesen lefagytam.
-Francba-mondta, majd ő is eltűnt az ajtóban.
-Itt meg mégis mi folyik?-néztem a fiúkra, de ők csak a vállukat rángatták.
-Gyere-húzott el Blanka

-Te tudod mi van itt?-kérdeztem
-Talán. Mondtam ugye, hogy Aliz végig üzengette a nyarat. Azt hittem talán találkozott valakivel a nyáron, de utána jobban belegondoltam, hogy ez azóta tar,t amióta fény derült a titkodra. 
-Mi van? Én nem értek semmit. Mi köze ehhez Márknak?
-Elkezdtem figyelni a többieket is. Azt vettem észre, hogy Márk is sokat lóg a telóján.  Sőt a nyár végén Aliz többször rázott le azzal az indokkal, hogy az apjával van hétköznap.
-Akkor most azt mondod, hogy ezek ketten egymásba bolondultak?- néztem rá elkerekedett szemmel. Na ha eddig nem volt okom boldognak lenni, akkor most már van. 
-Talán-mosolyodott el Blanka is.

Úgy döntöttünk bemegyünk  terembe és ott várjuk meg a "gerle párt". Csengőkor érkeztek vissza KÉZEN FOGVA!!!!!  A mosolyt semmivel nem lehetett volna letörölni.
-Szünetbe mindent elmesélek-súgta oda nekünk Liz. Ekkor viszont belépet a tanár az ajtón. Milyen órával is kezdünk? Amikor becsukódott az ajtó már választ is kaptam. Magyarral. Csodás.
-Üdv mindenkit a 10. osztályba. Látom mindenkinek sikerült elvégeznie a tavalyi évet-nézett rám. Aha tehát még mindig nem kedvel. Éljen. A magyar óra végül nem volt olyan szörnyű. Baráth elmondta mi vár ránk ebben az évben, mire kell számítani. Nem ez lesz a leglazább évünk, de úgy hiszem jövőre csak rosszabb lesz.

Óra után Blankával kirángattuk Alizt a mosdóba.
-Mindent hallani akarunk!-tértem azonnal a lényegre. 
-Minden akkor kezdődött, mikor elmentél Argentínában. Nagyon kiborultam, de nem akartam ezzel Blankát zaklatni, így inkább elvonultam. De Márk rám talált, ahogy sírtam és elkezdett vigasztalni. Miután megnyugodtam sokáig beszélgettünk, végül mikor lementünk aludni, küldött egy jó éjt üzenetet. És utána nem volt megállás. Folyamatosan SMS-eztünk.  Megismertük egymást. Aztán a nyáron elhívott randizni és amikor hazaértünk megcsókolt. Nem akartam elmondani, hisz teljesen ki voltál Luke miatt. Meg lehet élveztem is, hogy csak mi tudjuk, hisz Márknak elég nagy hírneve van a suliban. Ma reggel sem amiatt akadtam, amit neked mondott, hanem azon , hogy ezt  nekem nem teheti meg élőbe.-kis szünetet tartott- Lányok asszem szerelmes vagyok.
-Ahhoz kétség sem fér-öleltem meg és Blanka is csatlakozott.-Annyira örülök neked, de soha többet ne titkolj el a boldogságodat csak azért, mert én padlón vagyok.
-Vagy bármelyikünk-tette hozzá Blanka.
-Rendben.-mosolygott Aliz.
-És akkor most jártok, mármint nyilvánosan?-kérdeztem
-Asszem.-nevetett Liz.
-Akkor keressük meg a szőke herceget, aki deszkán érkezett.
-Márk nem is szőke-nevettünk fel.
-Apró bökkenő, de megoldható.

A srácokra az udvaron találtunk rá. Amikor odaértünk Márk megfogta Aliz derekát és magához húzta és megcsókolta. Ott az egész iskola előtt. Asszem innentől már teljesen nyilvánvaló, hogy járnak. A barátnőm fejéről nem lehetett levakarni a mosolyt. A fiúk csak füttyültek, én meg csak a szememet forgattam, míg nem találkozott a tekintettem Luke-val. Engem nézett, egyenesen a szemembe. A kis "szemezésünket" a csengő szakította meg.

A többi óra nem telt olyan vészesen. A tanárok többsége végighallgatta, hogy mi történt velünk a nyáron. A szüneteket az udvaron töltöttük, Aliz sajnos kapott pár gonosz nézést és keresetlen szót, de elég jól viselte. Annyira örülök nekik. Tanítás után elköszöntem a többiektől, majd a könyvtár felé vettem az irányt.
-Jó napot kívánok!-köszöntem.
-Gyere kedvesem, megmutatom a feladatodat-jött oda hozzám a könyvtáros. Miután végeztem a könyvtárban, a könyvek rendezésével elköszöntem és elindultam Keke irodája felé.

Amikor odaértem hangokat hallottam bentről. Nem akartam hallgatózni, de elég hangosan beszéltek.
-Szerinted jó ez így, hogy itt van?-kérdezte egy férfi hang. Azonnal felismertem Baráth hangját.
-Nem tudom miért mondod ezt, nem ártott senkinek-szólalt meg Keke. Valamiért az az érzés fogott el, hogy tudom kiről besszélnek.
-Csak azért véded, mert a keresztlányod-hmm lottóznom kellene. Tudtam, hogy nem bír, dehogy ennyire.
-Ezt te sem gondolod komolyan!-csattant fel Keke-Sose kivételeztem vele.
-Ha rajtam múlna, már régen megbukott volna!
-De adtál neki esélyt és nézz csak teljesített. Amúgy is csak pótvizsgáról lett volna szó
-Mind a ketten tudjuk mi lett volna a vége. És igen adtam neki még egy esélyt, de csak azért mert az osztály a nyakamra akaszkodott és, mert Antal (Luke vezeték neve) megígérte, hogy rész vesz az Országos Helyesírás Versenyen. Bármennyire nem bírom a kölyköt, ebben kivételesen tehetséges és talán valami haszna is lesz annak, hogy itt van.
-Ahogy annak is, hogy Flóra idejár. Azt te sem mondhatod, hogy hülye lenne.
-Nem is állítom, de nem hiszem, hogy pont itt lenne a helye. Biztos léteznek, olyan iskolák, ahol a magafajták járnak.
-Jézusom! Úgy beszélsz róla, mintha beteg lenne.-Éreztem Keke hangján, hogy lassan elveszti a türelmét.
-Csak gondold át!
-Nem fogom. Iszonyú nehéz évek állnak mögötte és itt végre nyugalomra talált.
-Mert, ha az embernek több millió rajongója van az olyan szörnyű-a hangja csöpögött a gúnytól.
-Nem tudod min ment át, ugye?
-Nem olvasok bulvárt-vágta rá
-Talán csak a diákjaiddal kellene beszélgetni. És most ha megbocsátasz Flóra már biztos vár rám.-Mondta Keresztanyu, majd hallottam, ahogy a táskájába pakol. Gyorsan félreléptem az ajtótól és betettem a fülest a fülembe,  nehogy rajta kapjanak a hallgatózáson.
-Jó napot kívánok Tanár úr.- Néztem rá a legártatlanabb mosolyommal, ő csak morgott valamit az orra alatt és már ott sem volt.
-Indulhatunk?-jött ki az irodájából Keke.
-Persze.

A délután jól telt. Nem is tudom, mikor voltunk utoljára ennyit kettesbe. De amikor hazaértünk, újra bekúsztak a gondolataimba Baráth szavai. Bántott amit mondott, de egyben feltüzelt abban, hogy  bebizonyítsam neki, hogy én is érek annyit, mint bárki más és nem vagyok egy beképzelt sztárocska.